Kiküldetés 183 napon túl
Olvasási idő: 5 perc
Adott egy megbízási díjjal dolgozó idegenvezető, aki külföldön (Ománban) látja el a feladatait. A magyar cégnek nincs sem telephelye, sem fióktelepe a fogadó országban, a két ország között fennáll a kettős adóztatást kizáró egyezmény. Hogyan alakul az adóalanyiság és miként történik a munkavállaló megbízási díjának számfejtése?
Megbízási jogviszony keretében összesen 154 napot volt kiküldetésben a dolgozó, majd ismét kiküldetésbe megy úgy, hogy a 183 napot év végéig eléri. Előfordulhat, hogy a 183 napot követően ománi adóalany lesz és ott kell megfizetni a közterheket a megbízási díja után?
Kiindulási pont a külföldi kiküldetés meghatározása, melynek során egy belföldi illetőségű magánszemély Magyarország területi hatályán kívüli országban lát el különböző feladatokat a munkáltatójának megbízásából. A külföldön történő tartózkodásnak valóban relevanciája van, tehát annak pontosítása is szükséges, hogy létezik-e a külföldön munkát végző személy esetében fogadó társaság, vagy a munkavégzés a munkáltató (külföldi) telephelyén folyik a feladat elvégzése.
A 183 nap éves szintű összeszámítása azért is fontos, mert amennyiben ezt az időintervallumot a kiküldetésben levő munkavállaló eléri, akkor ettől az időponttól kezdve, de még az adóéven belül a munkavállaló a fogadó cég alkalmazottja lehet. Ha ez így alakulna, akkor ettől az időponttól kezdve az adóztatás joga elvileg azt a külföldi államot illetheti, amelyben a munkavállaló a munkáját ténylegesen elvégzi.
Azonban a 183 nap elteltével még nem biztos, hogy automatikusan a nevezett személy külföldi adóügyi illetőségű lesz.
Ennek lényege, hogy első lépésként meg kell vizsgálni Magyarország és a fogadó ország között létezik-e Egyezmény a kettős adóztatás elkerüléséről vagy nem. Esetünkben a fogadó ország Omán, így rögzíthető, hogy létezik Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény (2016. évi CLXXVII. Törvény)
A hivatkozott Egyezmény 4. cikke rendelkezik a belföldi illetőség meghatározásáról. Az Egyezmény magasabb szintű jogszabály, mint az Szja, ezért esetünkben az Egyezmény alapján kell eljárni. Mivel az illetőség meghatározásához elengedhetetlen az Egyezmény vizsgálata, ezért a hivatkozott Egyezmény 4. cikkét beidézzük a pontosság kedvéért:
Belföldi illetőségű személy 1.
Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye, regisztrációs helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles, beleértve az államot és annak bármely helyi hatóságát vagy törvényes testületét. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem vagy az ott lévő vagyon alapján adókötelesek.
2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:
(a) csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyes és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);
(b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
(c) amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;
(d) amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben a tényleges üzletvezetésének a helye található.
Esetünkben tehát vizsgálat alá kell vetni az állandó lakhelyet, ez valószínűsíthetően Magyarország, mivel a kiküldött személynek feltehetően nincs Ománban állandó lakhelye. A létérdek központja feltehetően szintén Magyarország, mivel a kiküldött csak átmenetileg/időlegesen tartózkodik Ománban, családja vagyontárgyai továbbra is Magyarországon vannak. Fontos, hogy a létérdek központját a magánszemély határozza meg.
Állampolgárság nem változott, ez továbbra is magyar.
Mindkét államban létezik tartózkodási hely, de az Egyezményhez igazodóan [4. cikk c) pont értelmében] „abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára”.
Mindent egybevetve megítélésünk szerint a nevezett magánszemély a továbbiakban is magyar adóügyi illetőségű lesz, a kérdésben foglaltak és a hivatkozott Egyezmény alapján. Amennyiben valóban nem változik a magánszemély adóügyi illetősége, akkor a megbízási díjat továbbra is úgy kell számfejteni, mintha a munkavégzés Magyarországon lenne.
