Bejelentkezés

A jognyilatkozatok jelentősége, avagy drága lehet az adminisztrációs hiba

Az elmúlt időszakban született egyedi kúriai döntések ismét rávilágítottak az adminisztrációs hibák különös jelentőségére. Minden eset egyedi, nincs két egyforma, de olyan szemmel érdemes őket megvizsgálni, hogy mik azok a kérdéses pontok, amikre fokozott figyelmet érdemes fordítani.

A 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (továbbiakban: Mt. törvény) a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályait állapítja meg a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális érdekeire. 
A munkaviszony alanyainak – a munkáltatónak és a munkavállalónak – a jogviszony alkalmával szem előtt kell tartaniuk az általános magatartási követelményeket. A munkaszerződés teljesítése során a kivételes esetektől eltekintve úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. A másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el.

A munkavégzés alkalmával a következő alapvető elveket szem előtt tartva kell cselekednie a munkaviszony alanyainak:

  • a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni,
  • kölcsönösen együtt kell működni,
  • nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti,
  • a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat,
  • a feleknek egymással szemben tájékoztatási kötelezettségük van minden olyan tény, adat, körülmény kapcsán, aminek a munkaviszony létesítése, valamint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges,
  • tilos a joggal való visszaélés,
  • kiemelten fontos a személyiségi jogok védelme és egyenlő bánásmód elve.

A mindennapok során számos jognyilatkozattal találkozunk, melyek megtételénél fentiekre tekintettel kell lenni. Jognyilatkozatnak számít minden akaratnyilvánítás, ami valamely jogi eredmény előidézésre irányul. A jognyilatkozatok kiemelt jelentőséggel bírnak, így nem meglepő, hogy az Mt. törvény II. fejezete külön foglalkozik a témával. 

A törvény a jognyilatkozatok alábbi, egymástól sokban különböző típusait határozza meg:

  • megállapodás, mely a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jön létre;
  • egyoldalú jognyilatkozat, nyilatkozat, melyből csak munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott esetben származhatnak jogok vagy kötelezettségek;
  • kötelezettségvállalás, mely az egyoldalú jognyilatkozat egyik sajátos formája. Ez esetben a jogosult elfogadására tekintet nélkül követelhető a vállalt kötelezettség teljesítése. A munkavállaló érvényesen csak munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezett rendelkezése alapján tehet kötelezettségvállalást tartalmazó jognyilatkozatot;
  • munkáltatói szabályzat, melynek keretében a munkáltató megteheti egyoldalú jognyilatkozatait, kötelezettséget vállalhat;
  • találkozhatunk a jognyilatkozatnak nem minősülő nyilatkozatokkal, melyek sajátos formája a tájékoztatás.

A munkavégzés alkalmával több esetben előfordulhat, hogy a munkáltatói, valamint a munkavállalói érdekek nem egyeznek, eltérő álláspontok alakulnak ki, esetleg valamelyik fél hibát követ el, jogvita alakul ki. Ezekben az esetekben talán még nagyobb jelentőséggel bír, hogy ki és mennyire tett eleget fenti kötelezettségeinek. Egy írásba foglalt megállapodásról –melynek a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatának kellene lennie – utólag nehéz eldönteni, hogy ténylegesen más joghatást akartak esetlegesen kiváltani.

Hol húzódik a jóhiszeműség határa, meddig várható el, hogy a munkavállaló felismerhesse például a munkáltatói hibákat? 

Ezek mind összetett és nehéz kérdések, a megítélés mindig egyedileg történik. Viszont munkáltatói oldalról különösen fontos, hogy a jognyilatkozatok tartalma egyezzen a munkáltatói szándékkal, mivel egy utólagos jogvita alkalmával mindezekből anyagi hátrány is származhat.
A mindennapi működés alkalmával a vállalkozások gyakran használnak sablonokat, esetleg a korábbi adatok felülírásával készülnek az új dokumentumok. Így a hiba lehetősége is nő. Semmi nem tiltja, hogy előzők alapján járjanak el a munkáltatók, viszont nem szabad megfeledkezni arról, hogy a hibáknak akár súlyos anyagi következményei is lehetnek.  

Megállapodás

Bármennyire is körültekintően jár el valaki, sajnos a hiba előfordulhat. Mindenkit kellemetlenül érint, amikor egy korábbi munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetéséhez használt sablon alapján készült megállapodás olyan megállapodási díjat, munkáltatói fizetési kötelezettséget rögzít, mely nem állt a munkáltató eredeti szándékában. Mi történik akkor, ha ezt utólag követeli a munkavállaló, mivel az szerepelt a megállapodáson, de ténylegesen a sablonként használt megállapodás részét képezte? 

Erre vonatkozóan a Kúria részéről (BH2022.184) a következő megállapítások születtek: ha az egyik fél az érvényesen létrejött megállapodás szövegezésének adminisztrációs elírására hivatkozik – vita esetén –, a szerződési nyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabályok az irányadóak. Mit jelent mindez? 

Az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni. A jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. 

Ha a fél azt állítja, hogy írásbeli nyilatkozata elírást tartalmaz, de ennek ellenére volt a felek között egybehangzó akarat és a másik fél ezt a perben vitássá teszi, a vitát a szerződési nyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabály alkalmazásával kell elbírálni. A szerződés esetén tévedésről ugyanis csak akkor lehet beszélni, ha a szerződési akarat és az írásbeli nyilatkozat egybeesik, és mindkettő hibás. Amennyiben pedig a fél a szerződési akaratát illetően semmilyen lényeges kérdésben nem volt tévedésben, csupán elírás folytán az akaratról kiállított írásbeli nyilatkozat tartalma hibás, és azt a másik fél vitatja, úgy a jognyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabályok az irányadóak [Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:8. § és a Ptk. 6:86. §-a].

Miután a szerződés, kétoldalú megállapodás létrejön, ahhoz joghatás fűződik, abból jogok és kötelezettségek származnak. Amennyiben a szerződés nem kerül megtámadásra, úgy a szerződéses akarat hibáját nem lehet vizsgálni, és következetes a bírói gyakorlat abban, hogy aki a szerződést úgy írta alá, hogy azt nem olvasta el az aláírása előtt, megtévesztésre alappal nem hivatkozhat.
Előzőek alapján a hivatkozott döntés kimondta, amennyiben a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó megállapodást a munkáltató nem támadta meg, úgy az abban szereplő megállapodási díj összege megilleti a munkavállalót, még akkor is, ha a munkáltató egy elírásra, adminisztrációs hibára hivatkozott. A munkavállaló nem járt el rosszhiszeműen, amikor észlelte a többlet összegét, és ezt nem jelezte a megállapodásban, mivel annak ellenére, hogy a törvényi rendelkezések értelmében nem lett volna automatikusan jogosult ezen összegre, a munkáltatónak joga volt saját hatáskörében ezek megállapítására.

(Cikkünket teljes terjedelmében a Munkaügyi Tanácsadó októberi számában olvashatják)

Kovács Nikoletta (2022-09-07)