Képernyő előtti munkavégzés home office-ban
Olvasási idő: 6 perc
Hogyan használható ki a munkaidő home office-ban, ha a munkáltató nem tud olyan munkát adni, amihez nem szükséges számítógép-használat, de a munkavállaló csak napi hat órát tölthet képernyő előtt?
A kérdés egészen pontosan arra vonatkozik, hogy a munkáltató és a munkavállaló között kötött home office megállapodást befolyásolja-e a 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet, képernyő előtti munkavégzést napi 6 órában korlátozó rendelkezése?
Pontosabban: egy normál, munkahelyi irodában töltött munkanap esetében megvalósítható ennek a korlátnak a figyelembevétele, de az otthoni munkavégzés esetén ennek betartatása hogyan valósulhat meg? Lehetséges, hogy a munkáltató otthoni munkavégzés esetén a maradék 2 órára állásidőt rendel el, hiszen nem tud munkát biztosítani egy alapvetően monitor előtt foglalkoztatott munkavállalónak?
A távmunkával az otthoni munkavégzés kapcsán a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvtv.) nem állapít meg külön többlet szabályokat, de van olyan uniós jogforrás, amelyet hazai szintre átültetve alkalmazandó.
A képernyő előtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló 90/270/EGK irányelv, amelynek hazai alkalmazása az (Mvtv.) felhatalmazása alapján született a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet. A rendelet hatálya többek között kiterjed minden az (Mvtv.) 87. § 9. pont szerinti – szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalóra, aki napi munkaidejéből legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használ. A rendelet értelmében bárhol – így otthoni munkavégzés keretében is –, bármilyen szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállaló esetén a munkáltató az (Mvtv.) szerinti alapvető kockázatértékelést köteles kibővíteni a látásromlást fizikai állapotromlást előidéző tényezők, valamint pszichés (mentális) megterhelés előfordulásának vizsgálatára.
Munkáltatónak ebben az esetben is biztosítani kell az egészséges biztonságos munkavégzés feltételeit, de a szabályok betartása már a munkavállaló feladata. Amennyiben munkáltató nem tud munkát biztosítani a munkavállalónak, akkor ebben az esetben állásidőt kell fizetni.
