Bejelentkezés

Ez a tartalom 359 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Az egyszerűsített foglalkoztatás szabályos bejelentése

Az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony keletkezésének hatályossági feltétele a munkáltató bejelentési kötelezettségének teljesítése, amelyre az Efo. tv. 11. §-a irányadó. A felek közötti szerződés tehát érvényes lehet, illetve annak alapján a munkaviszony is létrejöhet az általános szabályok szerint, ám az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony szabályai csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a bejelentési kötelezettséget teljesítették.

Az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony alapvető szabályait az Mt., míg speciális szabályait az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo. tv.) határozza meg.
Az Mt. 201. §-a alapján a törvényben meghatározott munkáltató és munkavállaló egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyt létesíthetnek. Jelenleg már az Mt. tartalmazza azokat a korábbi Efo. tv-beli szabályokat is, miszerint kizárt, hogy egyébként munkaviszonyban álló felek között egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony jöhessen létre, illetve az is, hogy a felek a közöttük fennálló munkaszerződést ilyen céllal módosítsák. 

Érvénytelen tehát az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaszerződés, ha annak megkötése időpontjában a felek között már munkaviszony áll fenn, illetve a felek a munkaszerződést egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony létrehozása céljából sem módosíthatják.

A jogviszony létrejötte

Az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló jogviszony esetén a munkaszerződés írásba foglalása nem kötelező, figyelemmel arra is, hogy a jogviszony az Efo. tv. 3. §-a alapján a bejelentési kötelezettség teljesítésével keletkezik. 

Az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony keletkezésének hatályossági feltétele a munkáltató bejelentési kötelezettségének teljesítése, amelyre az Efo. tv. 11. §-a irányadó. A felek közötti szerződés tehát érvényes lehet, illetve annak alapján a munkaviszony is létrejöhet az általános szabályok szerint, ám az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony szabályai csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a bejelentési kötelezettséget teljesítették.
Az Efo. tv. 3. §-a alapján a bejelentési kötelezettség teljesítése mellett a jogszabály alapján nem elektronikus úton bevallásra kötelezett munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján az egyszerűsített foglalkoztatás céljából munkaviszonyt a mintaszerződés megkötésével is létesíthet, ebben az esetben a munkaszerződést a munka megkezdéséig írásba kell foglalni úgy, hogy a munkavégzés napjának végéig elegendő kitölteni a munkáltató és a munkavállaló megnevezésén kívüli egyéb azonosító adatait.
Az alább bemutatott esetben az egyszerűsített foglalkoztatás bejelentésének szabályszerűségét vizsgáljuk. 

Jogeset: az egyszerűsített foglalkoztatás bejelentésének szabályszerűsége

A hatóság ellenőrzése eredményképpen munkaügyi bírsággal sújtotta a munkáltatót és kötelezte, hogy F. G., F. A., I.I., L.R., és Cs. I. munkavállalót 2020. év október hónap 1. és 2. napján, illetve 2020. év december hónap 1., 2., 3. és 4. napján az Mt. szabályai szerint foglalkoztassa, valamint a jogszabályban meghatározott módon tegyen eleget a munkaviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségének.
A határozat indokolása szerint munkáltató a fenti napokon szóbeli megállapodás alapján foglalkoztatta nevezett munkavállalókat takarító, illetve karbantartó munkakörben, 5 órás, illetve 8 órás napi munkaidőben 7000 forint, illetve 11600 forint/nap munkabér ellenében.
A határozat megállapította, hogy a munkáltató a munkavállalókat több alkalommal foglalkoztatta egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban, de a fenti napokra elmulasztotta bejelenteni a jogviszonyukat az adóhatósághoz.
Erre tekintettel a felperesi munkáltató nem tett eleget a munkavégzés megkezdése előtt az Efotv. 11. § (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségének, így a munkáltató és a nevezett munkavállalók közötti jogviszonyra az általános munkajogi szabályokat kell alkalmazni, a hatóság a jogviszonyt munkaviszony keretében végzett foglalkoztatássá minősítette.
Mivel a munkáltató a munkaszerződést a munkába lépést megelőzően nem foglalta írásba, öt főt érintően megsértette az Mt. 42. § (1) bekezdésében és 44. §-ában foglaltakat, valamint az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 1. melléklet 3. pont 3.1. pont alpontjában foglaltakat, mely szerint a biztosítás kezdetére vonatkozóan legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt kell teljesíteni az illetékes elsőfokú állami adó- és vámhatóság felé, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon való bejelentést.

A munkáltató érvei

A munkáltató keresetében kérte a határozat megsemmisítését.
Utalt arra, hogy rendszeresen foglalkoztat egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényben foglaltak szerint munkavállalókat, e vonatkozásban ügyintézését a munkáltató könyvelését végző M. Kft. bonyolítja. A könyvelőirodával való együttműködés során egy automatizmust épített ki, minden hónapban előre elküldte a könyvelőirodának az egyszerűsített foglalkoztatottak tervezett munkarendjét, amit az iroda által alkalmazott, az I. Kft. által biztosított bérszámfejtő program használatával feldolgozott. E program alapján került sor az adott hónapra, a munkáltató által előzetesen megjelölt munkarendnek megfelelően az egyes jogviszonyok bejelentésére, a munkabérek számfejtésére, bevallások elkészítésre és a fizetési kötelezettségek teljesítésére.
A munkáltató a hatósági ellenőrzés során észlelte, hogy 2020. szeptember-december közti időszakra vonatkozóan eltérés van a bemutatott jelenléti ívek és a kifizetési jegyzékek, valamint a NAV által vezetett egyszerűsített foglalkoztatási adatbázis adatai között öt munkavállaló tekintetében, néhány esetben elmaradt az egyszerűsített foglalkoztatottak NAV-hoz történő, eseti bejelentésére rendszeresített T1042. számú bejelentőlapnak a NAV-hoz történő beérkezése, azonban az egyéb nyilvántartási és más adminisztrációs és fizetési kötelezettséget teljesítette.

Kiderült, hogy a bejelentés elmaradására azért került sor, mert a program hibásan kezelte azokat a munkavégzési napokat, amelyek úgy követték közvetlenül egymást, hogy az egyik munkavégzési nap a hónap utolsó, a következő munkavégzési nap pedig a következő hónap első napjára esett, a jelenléti napként rögzített tétel ellenére a program nem készítette el a T1042-es bejelentést.
A probléma okát jelezte a NAV felé, kérve, hogy fogadja el a bejelentetlenül maradt egyszerűsített munkavállalások utólagos bejelentését, kezelje a program által nem továbbított (később pótolt) T1042 adatlapokat időben benyújtottnak. Kérését a NAV teljesítette, a rendszerébe befogadta és feldolgozta a pótlólag benyújtott bejelentőlapokat, így a NAV nyilvántartásában az alperesi határozat meghozatalakor az ügy tárgyát képező foglalkoztatások az Efo. törvény hatálya alá tartozó, megfelelően adminisztrált foglalkoztatásnak minősültek. Erre tekintettel a hatóság tévesen hivatkozott az Efo. törvény 11. § (1) bekezdésében megjelölt bejelentési kötelezettség megsértésére és helytelenül alkalmazta minősítési jogát.
Megsértette továbbá a bírság összegének mérlegelése vonatkozó 7. § (7) bekezdésében foglaltakat. A per során utólag arra hivatkozott, hogy valójában teljesítette a bejelentési kötelezettségét a NAV-hoz, mindössze annak eredménye maradt el (az Efo. adatbázisban való megjelenés elmaradása), mivel a bejelentés utolsó mozzanatát, amit neki kellett elvégeznie (az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó adatoknak a programban munkavállalóként történő rögzítése) teljesítésre került, az pedig, hogy a T1042 adatlap alapján bekövetkezett-e a NAV adatbázisban történő bejelentés, már rajta kívül álló körülmény.

A hatóság álláspontja

A hatóság védiratában kérte a kereset elutasítását.
Előadta, hogy a munkáltató öt munkavállalót 2020. év október hónap 1. és 2. napján, illetve 2020. év december hónap 1–4. napja között úgy foglalkoztatta, hogy nem tett eleget a munkavégzés megkezdése előtt az Efo. törvény 11. § (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségének, melynek következménye az, hogy ezen időtartamokra a munkavállalókkal létesített jogviszonyt az Mt. szerinti munkaviszonynak kell tekinteni, minősíteni.

A munkáltató az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt a munkavégzés megkezdése előtt, az illetékes elsőfokú állami adóhatósághoz történő bejelentéssel legalizálhatja, ennek módját érvényesen csak a foglalkoztatás megkezdése előtt választhatja meg, utóbb nem hivatkozhat arra, hogy egyszerűsített foglalkoztatás keretében kívánta foglalkoztatni a munkavállalót. Amennyiben a munkavégzés megkezdéséig a munkáltató nem tesz eleget a bejelentési kötelezettségének, az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létesített munkaviszony nem jön létre.

Irreleváns, hogy a NAV rendszere a késedelmes bejelentést az ellenőrzés megkezdését követően befogadja-e vagy sem, egyebekben utalt arra, hogy a NAV nem fogadta el a munkáltató bejelentését határidőben benyújtottnak, mivel 2021. március 12. napját rögzítette a beérkezés időpontjának, mely az októberi és decemberi foglalkoztatáshoz képest utólagos, elkésett beérkezést jelent.

A NAV a munkáltató által megtett bejelentéseket elkésettként vette nyilvántartásba, vagyis nem úgy tekintette, mintha azt a felperes munkáltató határidőben terjesztette volna elő.

A bíróság döntése

A bíróság döntése alapján a kereset – az alábbi indokok alapján – nem alapos.
Az Efo. törvény 3. § (1) bekezdése alapján egyszerűsített foglalkoztatás céljából létrejött munkaviszony a munkáltató 11. §-ban meghatározott bejelentési kötelezettségének teljesítésével keletkezik.
A 11. § (1) bekezdése értelmében egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkáltató köteles az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak a munkavégzés megkezdése előtt bejelenteni a (2) bekezdés szerinti adatokat. A (2) bekezdés szerint a munkáltató bejelentési kötelezettségét az (1) bekezdésben meghatározott módon, az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létesített munkaviszonyra vonatkozó alábbi adatok közlésével teljesíti: a munkavállaló neve, a munkáltató adószáma, a munkavállaló adóazonosító jele és társadalombiztosítási azonosító jele, az egyszerűsített foglalkoztatás 1. § (1) bekezdés szerinti jellege, a munkaviszony napjainak száma.
Az alperes hatóság helytállóan hivatkozott arra a határozatában, hogy amennyiben a munkáltató a munkavégzés megkezdése előtt nem teljesíti az Efo. törvény 11. § (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségét, a jogviszonyra az általános munkajogi szabályokat kell alkalmazni.

Tekintettel arra, hogy a munkáltató az érintett munkavállalókat érintően a bejelentési kötelezettségét a 2020. októberi, illetve decemberi foglalkoztatásra vonatkozóan csak 2021. év március hónapban teljesítette, a hatóság jogszerűen minősítette a munkavállalók jogviszonyát munkaviszony keretében végzett foglalkoztatásnak.

Ezt támasztja alá a bírói gyakorlat (Kúria Mfv.III.10.517/2017/3.), mely szerint a hibás adatokkal történő egyszerűsített foglalkoztatás bejelentése azt eredményezi, hogy a munkavállaló foglalkoztatását munkajogi jogviszonynak kell tekinteni. E jogeset szerint a munkáltató hibás adóazonosító szám megjelölésével teljesítette bejelentési kötelezettségét, mely körben a Kúria kifejtette, hogy a bejelentési kötelezettségének a munkáltató akkor tesz eleget, ha az Efo. törvény 11. §-a alapján kötelezően bejelentendő adatokat jól és határidőben megadja. A törvény lehetővé teszi a bejelentés módosítását az Efo. törvény 11. § (7) bekezdésében írtak szerint és határidőn belül, amely egyidejűleg egy törvényi vélelmet jelent arra vonatkozóan, hogy módosítás vagy visszavonás hiányában az adatlapon közölt adatoknak megfelelően valósult meg a foglalkoztatás. Amennyiben a munkáltató a hibát határidőn túl észleli, akkor már csak az egyszerűsített foglalkoztatás normál munkaviszonnyá minősítésével teheti meg. Az Efo. törvény 11. §-a megköveteli a fokozott odafigyelést a bejelentéskor, ugyanis a foglalkoztató elveszíti az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó kedvező szabályokat, ha a hibát a munkavégzés megkezdését követően tárja fel.

Mindezek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes jogszerűen kötelezte a felperes munkáltatót a határozatban megjelölt munkavállalóknak az Mt. szabályai szerinti foglalkoztatására, valamint a bejelentési kötelezettség teljesítésére, továbbá jogszerűen alkalmazta a munkaügyi bírság kiszabását.
Fentiek alapján a bíróság a keresetet elutasította.

(Érintett jogszabályhelyek: Efo. tv. 11. §, döntés száma: 9.K.700.443/2021/14.)

Dr. Orosz Márta (2021-12-06)