Év vége a munkahelyeken: értékelés és újratervezés

Az év végi hajtás

Sokak számára küzdelmes időszak az év utolsó egy-két hónapja vagy néhány hete, mert még az aláírt, megállapodott éves terv eléréséhez hiányzó eladást, forgalmat, értékesítési bevételt kell elérniük, hogy meglegyen az éves bónusz, maradjon a besorolási szint. Az anyagi előnyök mellett a versengő típusok – no és melyik vezetőben nincs egy szemernyi versengés sem – esetében a siker elérése vagy a kudarc elkerülése is hajtóerőt ad az év végén.
Ugye ismerős helyzetek? 

A HR-trendek nyomása

A fenti munkaterhelés mellé érkezik még egy terhelő gondolat is a vezető „íróasztalára”. A vezető vagy vezetőség tisztában van azzal, hogy meg kell köszönnie munkatársai éves munkáját, és itt az ideje az ünneplésnek.” De pont most, amikor nagy a hajtás? Miért?”

Az aktuális HR-trendeknek megfelelően az employer branding, azaz a munkaadói márka építésének célja, hogy a cégnél végzett tevékenység ne munka, hanem élmény legyen. Ez az, amit egyetlen, stratégiai célokat kitűző vezető sem hagyhat figyelmen kívül. 

Az élményszerű munkavégzéshez és a kiváló munkáltatói márka kiépítéséhez tudatos út és sok munka vezet. A munkahelyi élményekhez – és ezzel együtt a vezető feladataihoz – hozzá tartozik a vezetők többsége számára év végi „kötelező” visszatekintés.

Ünnepek, ritmus és keretek

Az év vége mégis más, minden munkatárs számára valahogy „fontosabb”. Sokan kulturális hagyományainkból eredőnek gondolják a lezárás és értékelés igényét, mégis inkább az a véleményem, hogy az ember belső igénye, hogy megálljon, visszatekintsen, lezárjon időszakokat és ünnepeljen. „Az ünnepek az emlékezés mellett a megújulás lehetőségét is magukban hordozzák. Ahogy a mindennapjainkban az időbeosztás, úgy ezek az ismétlődő rítusok is ritmust, keretet adnak.”  Erre a ritmusra és keretre a szervezetekben is szükség van: minden cég, vállalat, intézmény esetében igény van időszakok áttekintésére, lezárására, értékelésére és az ünneplésre ahhoz, hogy megteremtsük az üresség pillanatát, melyben megszülethet az új lendület a tervek és kihívások megvalósításához.

Miért jó az év végi visszatekintés?

Az eltelt üzleti, gazdasági és naptári évre való visszatekintés hasznos vezetői szokás, mert segít rögzíteni az egyébként elillanó apró sikereket, az adott pillanatban jelentéktelennek tűnő, ám fontos eseményeket. Enged visszatekinteni a helyzetekre, döntésekre, a megoldott gondokra és az első pillanatra lehetetlennek tűnő, mégis sikerrel végződött kihívásokra. De ugyanúgy enged távolságból rálátni az általunk ejtett hibákra, az elfeledett feladatokra, távolságból szemlélve a korábban óriásinak tűnt kudarcokra. Az elmúlt év történéseiből tanulva lehetőség nyílik arra, hogy a sikereinket megerősítsük, a kudarcainkból pedig tanuljunk, s minden „emléket” lezárva és letéve élvezzük néhány napig a pihenést és a termékeny ürességet, amelyből új elhatározások és új tervek születnek.

Visszatekintés öt lépésben

Minden magunkkal szemben állított elvárást igyekezzünk elengedni. Nem kell ezen a napon feltétlenül mindent megváltó felismeréseket tennünk az elmúlt év vezetői munkájával kapcsolatosan. Csak nyugalom, egy kávé vagy tea mellett.

1. A naptárt végiglapozva jegyezzünk fel minden fontos eseményt, melyet vezetőként megéltünk, átéltünk, alakítottunk. Nagyobb üzleti sikerek, döntések, megbeszélések, változások kerüljenek erre a listára.

2. Mi a közös a listába gyűjtött eseményekben? Mi körül forgott az eltelt esztendő? Változások? Kényszermegoldások? Terjeszkedés? Új üzletszerzés? Átszervezés? Stabilizálás? Munkaerőgondok? Növekedés és fellendülés?
Érdemes több szempont szerint is csoportosítani a múlt év jelentős eseményeit. A szempontok lehetnek szakmailag, pénzügyiek, de vezetőként nézzünk rá saját életünkre is. Mi történt a családban? Tudtunk-e, akartunk-e egyensúlyt tartani a család, magánélet és munka, vezetői élet között? Miben fejlődtünk? Mit tanultunk, mi történt az intellektuális és érzelmi életünkben?

3. Milyen hatásokkal volt a COVID második éve a cégünkre, vállalatunkra, szervezetre, ahol dolgozunk? Hogyan élte meg a csapat és a munkatársak összessége a körülményeket? Hogyan hatott a home office, a remote munkavégzés és vezetés? Mennyire viselte meg a közösséget, kultúrát és az üzleti eredményeket a járvány? No és vezetőként miként hatottak rám a fenti körülmények? 
Mi maradt ki a gazdasági évből? Mi maradt el? Mekkora veszteség ez üzletileg, emberileg? Hogyan reagált a vállalat és hogyan reagáltam vezetőként a járvány második, harmadik hullámára? Miként tudtunk felkészülni a következőre? Milyen erőforrások, kompetenciák élesedtek ki, fejlődtek ez idő alatt? A megküzdésben, megoldáskeresésben mit tanultunk?
Az ellenálló-képesség, a változás képessége, a rugalmasság, reziliencia mind fejlődött, növekedett. Az áldozatok és hiányok helyett legyen a fókusz a megoldásokon és a sikereken. Mi lett a körülmények pozitív hozadéka? Mik voltak a sikerek és győzelmek, még a legapróbbat is érdemes tudatosítani.
Egzisztenciális vagy mentális bizonytalanság, válságérzet esetén indokolt szakértő terapeuta felkeresése és segítség kérése.

4. Az eseményeket és körülményeket végignézve érdemes vezetőként a szociális kapcsolatainkra fókuszálni. Mi történt a csapatunkban? Miként alakultak a kapcsolatok, hogyan változott a kommunikáció? Mik a sikerek és a tanulások ezen a területen? Milyen kapcsolatok és együttműködések mélyültek el? A csapatodban kinek és mit köszönhetsz az eltelt üzleti évben? Ezek rögzítése fontos, hogy majd köszönetet tudj mondani – akár mindenkinek személy szerint, nem pedig általánosan fogalmazva és frázisokat puffogtatva.

5. Most jön az összefoglalás esszenciája.

A termékeny üresség

Amikor az évre való visszatekintés kész, legalább három-négy óra aktív munkát, gondolkodást tudhatunk a hátunk mögött, és minden bizonnyal jól eső fáradtságot és elégedettséget érzünk. Meginnánk egy kávét vagy teát, esetleg egy pohár bort, s szívünk szerint jól esően bámulnánk ki az ablakon. Ahogyan a szólás is mondja „leült, mint aki jól végezte dolgát”. Ebben a lelkiállapotban jól eső ürességet érzünk. Az agyunk cselekvésre buzdít minket – hiszen megszokta, hogy állandóan pörög, gondolkozik, feladata van. Ezért a pótcselekvés: a kávé, tea, vagy a telefonhívások elintézése, az e-mail üzenetek megválaszolása. Az agy megnyugtatása arról, hogy tevékenyek vagyunk, cselekszünk. 

Pedig a jól eső fáradtság után érzett üresség nem más, mint a termékeny gondolatokat hozó szünet. 

Rés, melyben már nem, és még nem foglalkoztat minket egy téma, jelen helyzetben az elmúlt évre való visszatekintés és összegzés, s az előttünk álló év tervezése. Ezért inkább jó, ha megengedjük magunknak a cselekvés hiányát, és tudatosan figyelünk a tevékenység nélküli ürességre.

(Cikkünket teljes terjedelmében a Humán Tanácsadó decemberi számában olvashatják)