EKÁER mulasztási bírság mértéke
Olvasási idő: 7 perc
Az EKÁER- és a vonatkozó adminisztrációs kötelezettségek hiányossága esetén a NAV mulasztási bírságot szabhat ki. A Kúria bírósága ítéletében mérlegelte, hogy a mulasztási bírság aránytalan terhet jelent-e a vállalkozások számára és akadályozhatja-e az áruk szabad mozgása elvének érvényesülését.
Alapfogalmak
A nemzeti jog az EKÁER-jogsértés esetére mulasztási bírság kiszabását írja elő, amely során az adóhatóság az adózó javára vagy terhére értékelni köteles az adózó adózási gyakorlatát, általános jogkövetési hajlandóságát, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, időtartamát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, foglalkoztatottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.
Követelmény a mulasztás súlyához igazodó, az adózási érdeksérelemmel arányos bírság kiszabása, és lehetőség van a bírság mellőzésére, továbbá – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – annak több alkalommal történő, emelt mértékű kiszabására is. Mindezeket az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 237. §-ában foglalt rendelkezések szabályozzák.
Ugyanakkor az Art. 226. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, az EKÁER-bejelentési kötelezettségét hibás, valótlan adattartalmú vagy hiányos teljesítésére előírt, az áru értékének negyven százalékáig terjedő mulasztási bírság mellőzését vagy mérséklését – a kockázatos adózói minősítésére figyelemmel – az Art. 161. § (1) bekezdése kizárja, így a nemzeti jogszabályok értelmében az adóhatóság legalább az áruérték 40%-a 30%-ának, azaz 12%-nak megfelelő bírság kiszabására köteles.
Bírósági állásfoglalás a felmerülő kérdésekben
A Kúria Kfv.V.35.635/2021/6. sz. ítéletében abban a kérdésben döntött, hogy a vonatkozó rendelkezések alapján kiszabható mulasztási bírság aránytalan terhet jelent-e a vállalkozások számára és akadályozhatja-e az áruk szabad mozgása elvének érvényesülését.
A Kúria megítélése szerint a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján az adóhatóság a mulasztás tényleges súlyához igazodó, az adózási érdeksérelemmel arányos bírság megállapításához szükséges szempontokat ténylegesen nem értékelhette, annak ellenére, hogy maga is csekély súlyúnak minősítette a jogsértéseket, továbbá megállapította, hogy adókijátszásra utaló körülmény nem áll fenn.
Az adott bírságalap (adó nélküli) áruértékben való meghatározása is csak közvetett kapcsolatban van a hozzáadottérték-adóval (héa), amely behajtásának hatékonyabb ellenőrzését célozza az EKÁER bevezetése.
Az általános áfakulcs 27%, így a kiszabott bírság az adónak majdnem felét jelenti, amellett, hogy az áru követhető volt, adóztatási érdeksérelem nem történt.
Az EKÁER az áru közúti szállításának nyomon követhetősége az áfavisszaélések elleni közösségi és tagállami küzdelmet hatékonyan szolgálhatja, az ellenőrzések eredményességéhez jelentős mértékben hozzájárulhat, amely az Európai Unió által is elismert cél.
A 2006/112/EK irányelvének (a továbbiakban: Héa-irányelv) 273. cikke értelmében a tagállamok megállapíthatnak az irányelvben nem szereplő kötelezettségeket is, amelyeket szükségesnek ítélnek a héa pontos behajtása és az adócsalás megakadályozása érdekében, arra a követelményre is figyelemmel, hogy az adóalanyok által teljesített belföldi és tagállamok közötti ügyleteket egyenlő bánásmódban kell részesíteni, feltéve, hogy az ilyen kötelezettségek nem támasztanak a tagállamok közötti kereskedelemben a határátlépéssel összefüggő alaki követelményeket, továbbá a lehetőséget nem lehet a további számlázási kötelezettségek előírására felhasználni.
Az Európai Unió Bírósága több döntésében kifejezte, hogy egyrészt a közigazgatási szabályszegések vonatkozásában az objektív felelősségi rendszer bevezetése nem tekinthető aránytalannak, amennyiben jellegénél fogva alkalmas arra, hogy az érintett személyeket a jogszabályok tiszteletben tartására ösztönözze, és amennyiben az elérni kívánt célok olyan közérdeket képeznek, amely igazolja az objektív felelősségi rendszer bevezetését.
A tagállamoknak a közigazgatási szankciók meghatározására vonatkozó szabályaik megalkotásakor lehetőséget kell biztosítaniuk a hatóságok részére a jogsértés körülményeinek mérlegelésére a jogsértés súlyához igazodó, azzal arányos szankció érdekében, és a szankciórendszer kialakításakor tiszteletben kell tartaniuk a közösségi jogi elveket. Követelmény, hogy a szankció nem léphet túl az adott nemzeti jogszabály által jogszerűen elérni kívánt célok megvalósításához szükséges mértéken, azaz csak olyan mértékben hátrányos szankció alkalmazását lehet előírni, amelyek által már a célok megvalósíthatók, az nem lehet eltúlzott.
A Kúria megállapította, hogy alapesetben a nemzeti szabályozás lehetővé teszi az EKÁER-jogsértés súlyához igazodó szankció kiszabását, vagy akár annak mellőzését is, így az arányosság követelménye érvényre juttatható.
Ugyanakkor az ügyben az adózó kockázatos adózói minősítése kizárta, hogy a hatóság az adott jogsértés súlyához, illetve a héa-csalás elleni hatékony küzdelemhez szükséges mértékhez igazodó bírságot alkalmazzon azáltal egyrészt, hogy az adózó egy adminisztratív kötelezettség teljesítése következményeként előállt kockázatos adózói minősítése nem tette lehetővé az áruérték 12%-nál alacsonyabb bírság kiszabását, másrészt azáltal, hogy a bírság alapja a fuvarozott áru értéke.
Az ilyen módon meghatározandó bírság a Kúria megítélése szerint aránytalan terhet jelent a vállalkozások számára és azzal az eredménnyel is járhat, hogy akadályozhatja az áruk szabad mozgása elvének érvényesülését.
Ezen indokok alapján a Kúria – a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett – az EUMSZ 267. cikk b) pontja alapján előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett a Héa-irányelv 273. cikkének és EUMSZ 26. cikk (2) bekezdésének értelmezésére.
Az Európai Unió Bírósága a 2021. október 20-i C-583/20 (Eurochem) számú végzésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy levezethető az ítélkezési gyakorlatból, hogy a Héa-irányelv 273. cikkével és az arányosság elvével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely értelmében a kockázatos adózónak minősített adóalannyal szemben az áruk feladására vonatkozó bevallásokban elkövetett szabálytalanságok szankcionálására olyan bírságot szab ki, amelynek összege az áruk értéke 40%-ának 30%-ánál nem lehet alacsonyabb.
A Kúria ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az adóhatóság az új eljárásban az ellenőrzések alapján feltárt és nem vitatott EKÁER-jogsértések súlyához igazodó, arányos mulasztási bírság kiszabására köteles.
Értékelnie kell a felperes adózási gyakorlatát, általános jogkövetési hajlandóságát, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát, időtartamát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, foglalkoztatottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.
