Bejelentkezés

Ez a tartalom 53 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Az egyszerűsített foglalkoztatás ellenőrzési tapasztalatai

Az egyszerűsített foglalkoztatás célja az átmeneti, idényjellegű és alkalomszerű foglalkoztatás elősegítése, illetve az, hogy a munka esedékességéhez és a szezonális igényekhez igazítva kerülhessen sor a munkaviszony létesítésére. Az egyszerűsített foglalkoztatás rugalmas szabályai ellenére ugyanakkor számos visszaélés tapasztalható.

Az egyszerűsített foglalkoztatás a rugalmas foglalkoztatás egyik formája, melyet az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) szabályoz. Az Efo tv. számos könnyítést tartalmaz a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) alapján történő munkavégzéshez képest.
Az Efo tv. hatálya alatt idénymunka (mezőgazdasági, turisztikai) és alkalmi munka végezhetők a törvény által meghatározott tartamban (120 nap vagy 90 nap/év). Az idénymunka és az alkalmi munka kivételes foglalkoztatási formának tekinthetők az Mt. szabályai szerint megvalósuló foglalkoztatáshoz képest.

Ellenőrzési tapasztalatok

Azokban az ügyekben, amikor az adóhatóságok elfogadták az egyszerűsített foglalkoztatás fennállását, a munkavállaló sikerrel bizonyította, hogy a bejelentett időnél magasabb óraszámban dolgozott a munkáltatónál, ezért a munkáltatót elmaradt munkabér megfizetésére kötelezték.

Az Mt. 202. § (2) bekezdése és az Efo tv. 3. § (1) bekezdése szerint az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létrejött munkaviszony a felek megállapodása alapján a munkáltató Efo tv. 11. § szerinti meghatározott bejelentési kötelezettségének teljesítésével keletkezik. A felek tudattartalmának ki kell terjednie arra, hogy egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesítettek munkaviszonyt, függetlenül attól, hogy azt az adóhatóságnak bejelentették-e. Ugyanakkor az Efo tv. 2. § (2) bekezdésében foglalt időkorlátot meghaladó időtartamra létesített munkaviszony nem minősülhet egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonynak.

Több vizsgált ügyben is megállapítható volt az Efo tv. szabályainak megsértése. 

A munkavégzés állított időtartamából levont következtetése szerint a munkavállaló munkavégzésének tartama naptári évre vetítve meghaladta az Efo tv. 2. § (3) bekezdésében írt 90 naptári napos időkorlátot, ezért a felek között fennálló jogviszonyt munkaviszonyként került értékelésre. 

Egy másik ügyben a felek „egyszerűsített munkaszerződés” elnevezésű okiratot írtak alá, azonban a munkáltató nem tett eleget az Efo tv. 11. §-ban foglalt bejelentési kötelezettségének. 

Az egyik vizsgált ügyben a munkáltató a munkavállalót egymást követő 2 napra egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentette, majd a két nappal későbbi ismételt munkavégzésének bejelentését elmulasztotta. A hatósági ellenőrzés a munkavállaló 3. napi foglalkoztatását munkaviszonynak minősítette és megállapította, hogy az atipikus munkaviszony létesítésére vonatkozó szerződéses akarat és nyilatkozat hiányzott. 

Az egyszerűsített foglalkoztatás és a munkaerőkölcsönzés

Az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony munkaerőkölcsönzés céljából is létesíthető, az Mt. 201-203. §-ok alkalmazását az Mt. 222. §-a nem zárja ki. Azt azonban, hogy azonos felek között egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony és egy további munkaviszony párhuzamosan álljon fenn, az Mt. – az erre irányuló munkaszerződés érvénytelenségének kimondásával – kifejezetten tiltja, ahogyan azt is, hogy a felek a közöttük fennálló munkaszerződést egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony létrehozása érdekében módosítsák [Mt. 201. § (1)-(2) bekezdés].

Az egyszerűsített foglalkoztatás és az írásba foglalt munkaszerződés kérdése

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény lehetőséget biztosít a feleknek arra, hogy meghatározott feltételek fennállta esetén egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyt létesítsenek egymással. Az Mt. 202. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy egyszerűsített foglalkoztatás vagy alkalmi munka esetén az Mt. 44. §-ában foglalt általános szabályt nem kell alkalmazni, a munkaszerződést nem kell írásba foglalni, így a munkaviszony a törvényben meghatározott bejelentési kötelezettség teljesítésével jön létre. A felek közötti munkaviszony a törvényben meghatározott minta munkaszerződés felhasználásával is létesíthető.
Munkáltató egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül alkalmi munkavállalóként foglalkoztatta a két munkavállalót, és velük a jogviszony létesítése céljából munkaszerződést kötött, ez a munkaszerződés azonban nem az Efo tv. mellékletét képező minta munkaszerződés alapján készült.

Az Mt. 203. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a munka törvénykönyve mely rendelkezései nem alkalmazhatók az egyszerűsített foglalkoztatás esetén, nem tartozik azonban e körbe az Mt. általános teljes napi munkaidő mértékét megállapító 92. § (1) bekezdése, illetve a teljes napi munkaidő felemelésének lehetőségét biztosító 92. § (2) bekezdése. Mindebből következően az egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül foglalkoztatott munkavállaló esetében is – a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatás vagy a tulajdonos hozzátartozójaként történő alkalmazását kivéve – napi nyolcórás munkaidőre jön létre a munkaviszony.

A munkaidő-beosztás szabályai

Az egyszerűsített foglalkoztatás esetén is alkalmazni kell a munkaidő beosztására vonatkozó szabályokat, az Mt. csupán a munkaidő-beosztás közlése és a már közölt beosztás megváltoztatása vonatkozásában mentesíti a munkáltatót az Mt. 97. § (4) és (5) bekezdésében rögzített kötelezettségei alól. Szintén alkalmazandó az alkalmi munkavégzés esetében is az Mt. 107. §-a, amely arról rendelkezik, hogy mi minősül rendkívüli munkaidőnek, továbbá az Mt. 143. § (2) bekezdése, amely 50% bérpótlék megfizetésére kötelezi a munkáltatót a rendkívüli munkavégzés ellentételezéseként.

Mindezek alapján az egyik ügyben a felek az általános teljes napi munkaidőnek megfelelő nyolc óra munkavégzésben vagy részmunkaidős munkavégzésben állapodhattak volna meg, az Mt. 92. § (2) bekezdésében rögzített feltételek hiányában ennél hosszabb munkaidő megállapítására nem volt lehetőség, attól az Mt. 135. § (2) bekezdése szerint még a kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhetett volna el. Ezt támasztja alá az Efo tv. mellékletében szereplő munkaszerződés-minta is, melyben rögzíteni kell az alkalmi munkavállalók naponta teljesítendő rendes munkaidejét, továbbá legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor ki kell tölteni az óra/nap lebontásban azt, hogy mennyi volt az alkalmi munkavállaló által ledolgozott munkaórák száma. Amennyiben a felek nem alkalmazzák az Efo tv. mellékletében szereplő munkaszerződésmintát, úgy az Mt. 203. § (4) bekezdésének megfelelően kötelesek vezetni a munkaidőnyilvántartást, amelynek az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontja szerint tartalmaznia kell a rendes és a rendkívüli munkaidőt is.

Az Mt. 202. § (1) bekezdése az egyszerűsített foglalkoztatás esetében nem kívánja meg a munkaszerződés írásba foglalását, amennyiben arra mégis sor kerül, úgy annak meg kell felelnie az Mt. általános rendelkezéseinek. 

Az Mt. 145. § (1) bekezdése kizárólag a vasárnapi pótlék, a műszakpótlék, valamint az éjszakai pótlék esetében engedi meg a munkabér akként történő megállapítását, hogy az ezen pótlékokat is magában foglalja. Erre a rendkívüli munka pótléka vonatkozásában nincs lehetőség. Az Mt. 145. § (2) bekezdése alapján a felek a munkaszerződésben a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magába foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, mely magában foglalhatja az Mt. 140-143. §-ában rögzített valamennyi pótlékot, így a rendkívüli munka ellentételezéseként járó pótlékot is. Ennek a megállapodásnak kifejezettnek kell lennie, azaz a feleknek meg kell jelölniük a megállapodásukban, hogy az átalányban való megállapodás mely pótlékok kiváltására irányul.

Dr. Veress Júlia (2022-08-09)