Amikor már nincs elegendő szabadság
Olvasási idő: 5 perc
Ha a munkáltató az év vége felé egy vagy két hétre bezárná az üzemet, a dolgozók joggal kérdezik, hogyan számolják el ezt az időt. A válaszhoz előbb a munkajogi helyzetet kell rendezni: munkavégzés átmeneti elmaradása ugyanis nem feltétlenül érinti a biztosítást, míg egy saját kérésre engedélyezett fizetés nélküli szabadság már az első naptól járulékfizetést hozhat magával.
A munkáltatónak azok helyzetét is rendeznie kell, akiknek már elfogyott a szabadságuk. Ha a beosztásuk szerint dolgozniuk kellene, munkára készek, de a munkáltató nem foglalkoztatja őket, állásidő merül fel. Erre az Mt. 147. § (1) bekezdése alapján alapbér jár, az elháríthatatlan külső ok kivételével, és a munkaidő-beosztás alapján járó bérpótlékot is meg kell fizetni a (2) bekezdés szerint. Az előre elhatározott bezárás önmagában nem alapozza meg az alapbér elhagyását.
Például egy műhely decemberben tíz munkanapra leáll, és a munkáltató megfelelő időben intézkedik a szabadságok kiadásáról. Az egyik dolgozónak tíz kiadható napja maradt, a másiknak csak négy. Az első munkavállaló mind a tíz napot rendes szabadságon töltheti, a másodiknál azonban a további hat napot külön kell rendezni. Ha azokra a napokra a közölt beosztása szerint munkavégzési kötelezettsége lenne, de a munkáltató a tervezett bezárás miatt nem foglalkoztatja, a példában erre az időre állásidőre járó díjazást kell számfejteni.
Fizetés nélküli szabadságot a hiányzó napokra nem lehet egyoldalúan elrendelni.
Munkaidőkeret és egyenlőtlen beosztás mellett a leállás részben olyan napokra is eshet, amelyekre eleve nem osztottak be munkát. Ilyenkor a munkaidő megszervezésének szabályaiból kell kiindulni, nem minden munkavégzés nélküli nap szabadság vagy állásidő. A beosztás közlésére és módosítására vonatkozó előírásokat ekkor is be kell tartani [Mt. 93. §, 97. §]. Egy már eltelt munkanapot utólag nem lehet szabadnappá átírni azért, hogy ne kelljen rá munkabért fizetni.
A díjazással járó állásidő alatt a biztosítás is fennmarad.
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 6. § (1) bekezdés a) pontja szerint a munkaviszonyban álló, kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő személy biztosított. A biztosítás főszabály szerint a jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig tart, és ezen belül csak a törvényben meghatározott okból szünetel, ahol az állásidő nincs feltüntetve. [Tbj. 8. §, 16. §].
A dolgozó által kért fizetés nélküli szabadság
A munkáltatói leállástól független helyzet, ha a dolgozó szeretne néhány hétre távol maradni, például hosszabb utazás miatt. Amennyiben a rendes szabadsága ehhez kevés, a fennmaradó időre fizetés nélküli szabadságban állapodhat meg a munkáltatóval. Magánutazásra a munkáltató nem köteles ilyen távollétet engedélyezni, ha viszont hozzájárul, a megállapodásból derüljön ki annak pontos kezdete és vége.
A Tbj. 16. § a) pontja szerint fizetés nélküli szabadság alatt – főszabály szerint – szünetel a biztosítás.
A munkaviszony megmarad, de ebből a jogviszonyból az érintett napokra nem jár biztosítási védelem. Nem szünetel a biztosítás, ha erre az időre csecsemőgondozási díjat, örökbefogadói díjat, gyermekgondozási díjat, gyermekgondozást segítő ellátást vagy gyermeknevelési támogatást folyósítanak. Ugyancsak kivétel a tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolására vagy önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítésére igénybe vett fizetés nélküli szabadság [Tbj. 16. § a) pont aa)–ac) alpont].
Ha a biztosítás szünetel, meg kell nézni, fennáll-e másik biztosítás vagy egészségügyi szolgáltatásra jogosító körülmény. Ilyen jogosultságot adhat például a Tbj. 22. §-ának megfelelő tanulói, hallgatói jogviszony vagy valamely ellátás folyósítása. Ha a dolgozó esetleg egy másik munkahelyén továbbra is biztosított, külön egészségügyi szolgáltatási járulékot nem kell fizetnie. A két munkaviszonyt önállóan kell elbírálni és bejelenteni (Tbj. 9. §).
Más jogosultság hiányában a belföldi magánszemélynél egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés keletkezhet a Tbj. 43. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A belföldiség mellett a 43. § (2) bekezdése szerinti lakóhelyi feltételt is ellenőrizni kell. A fizetés már a szünetelés első napjától felmerülhet, mert a biztosítás megszűnését követően bizonyos feltételekkel tovább élő, legfeljebb 45 napos egészségügyi jogosultság a biztosítás fizetés nélküli szabadság miatti szünetelése esetén nem alkalmazható. Ezt a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 29. § (9)–(10) bekezdése különbözteti meg.
Az egyetlen munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló 2026. november 16–26. között saját kérésére fizetés nélküli szabadságon van, nem kap a biztosítás fennmaradását eredményező ellátást, és más egészségügyi jogosultsága sincs. Belföldi személy, a magyarországi bejelentett lakóhelye folyamatosan több mint egy éve fennáll. A megállapodás szerinti 11 naptári napra szünetel a biztosítása, ezért a 2026. évi napi 410 forintos összeggel számolva 4510 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie. A hétvége is része a számításnak, mert a fizetés nélküli szabadság erre a teljes időszakra szól. Különálló munkanapokra szóló megállapodásnál a szünetelést is a tényleges időszakok szerint kell nyilvántartani.
Az egészségügyi szolgáltatási járulék a dolgozó részére orvosi ellátást biztosít, de nem teszi biztosítottá, táppénzre sem jogosít, és a kieső biztosítási napokat sem pótolja.
