Továbbra sem szeretik a kezdő pályakezdőket

Idén tavasszal a Turizmusfejlesztők és Tanácsadók Szövetségének (TUTSZ) Képzési Műhelye egy rövid kutatás keretében kívánta feltérképezni, hogy a szakközépiskolákban és felsőoktatási intézményekben folyó oktatással mennyire elégedettek a turisztikai szakma képviselői. A felmérésből elsősorban arra szerettünk volna választ kapni, hogy melyek a munkaerő kiválasztásánál preferált ismeretek és képességek.

Az összeállított elektronikus kérdőív a szaksajtó, a szakmai szervezetek és több megyei kamara segítségével került el a vállalkozások vezetőihez, akik közül százöten válaszoltak is.
A válaszok döntő többsége (56%) a szállodákból érkezett, további 19% a vendéglátó egységekből, 12% pedig az utaztatóktól és rendezvényszervezőktől.

Az érintettek majdnem a fele szálláshely. A leggyakoribb munkakörök, melyekben fel tudnának venni alkalmazottakat: felszolgáló, konyhai dolgozók (szakács, cukrász, konyhai kisegítő), szobaasszony, recepciós és londiner, de keresnek karbantartót, értékesítőt és adminisztratív munkakörökben dolgozókat is.
A munkaerőpiaci gondok enyhítésében jelentős szerepet játszanak a szakmai gyakorlatot végző fiatalok, amit az is bizonyít, hogy a válaszadó egységekben jelenlévő, egyébként még szakiskolákban és felsőoktatási intézményekben tanuló 109 gyakornok az összes munkavállalójuk több mint egynegyedét teszi ki. Ez elsősorban a vendéglátó egységekre jellemző. A szálláshelyek esetében azt látjuk, hogy inkább a kisebb szálláshelyek pótolják a hiányzó munkaerőt diákokkal a munkaerő-kölcsönzés mellett.

 

A kutatás vizsgálta a már képesítést szerzett pályakezdőktől elvárt ismereteket is. Itt a várakozásoknak megfelelően nagy volt az eltérés a turizmus egyes területei között. Míg a vendéglátóiparban a középfokú végzettséggel rendelkezőktől inkább elvárják a konkrét szakmai tudást, addig a szállodák és utazási irodák esetében a számítógépes programok és az idegen nyelvek ismerete élvez prioritást. A hagyományos tantárgyak körébe tartozó tudást – általános gazdálkodási ismeretek, turizmuselmélet alapjainak ismerete, marketing – meglepően kevesen, a válaszadók mindössze 15-22 százaléka tartotta fontosnak.
Természetesen magasabb elvárások vannak a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkkel szemben, vagyis akik elsősorban közép- vagy felsővezetői posztot töltenek be az oklevél vagy diploma megszerzését követő néhány éven belül. Az ő esetükben az átfogó elméleti tudást már a válaszadók 28%-a tartotta fontosnak, sőt a szállodák esetében 36% jelölte be ezt a lehetőséget. Ugyanakkor itt is egyértelmű különbségeket látunk az egyes tevékenységi körök között. A legnagyobb arányban a számítógépes ismeretekkel kapcsolatos elvárások jelennek meg, melyet az utaztatók mindegyike, a szállodások 89%-a jelölt meg. A gazdálkodási és menedzsment ismereteket szintén nagy számban várják el a munkaadók, különösen a szállodaiparban, itt a válaszadók 70%-a számára fontos, hogy ezzel a tudással is fel legyenek vértezve a pályakezdők.

Az oktatáskutatók folyamatosan felhívják a figyelmet a kompetencia alapú szemléletű képzés jelentőségére. Ezért a konkrét szakmai ismereteket követően rákérdeztünk arra is, hogy milyen kompetenciákat, készségeket tartanak fontosnak a turisztikai vállalkozások vezetői. Itt szintén jelentős eltérések mutatkoztak a tevékenységi körtől és attól függően, hogy közép, vagy felső szintről van-e szó. A válaszadók tizenhat megadott kompetencia közül választhatták ki a számukra 5 legfontosabbat. Az ábrán a legfontosabbnak és a legkevésbé fontosnak tartott készségeket egymás mellett mutatjuk be.

Az átlagérték mögött ugyanakkor nagy eltérések húzódnak meg a háttérben, hiszen a vendéglátásban ennek kiemelt jelentősége van szemben az utaztatással. Ennek megfelelően alakultak az értékek is, a vendéglátásban az ábrán szereplő átlagot meghaladó mértékben ugyanez 80%, míg az utaztatók körében csak 40% volt. Az önálló munkavégzés a szállodák és az utazásszervezők számára bír nagyobb jelentőséggel. Az ábrán az is jól látható, hogy mennyire eltérő elvárások vannak a különböző szintű pályakezdőkkel szemben, vagyis a vállalati hierarchiában betöltött szerep – nem meglepő módon – határozza meg az önálló munkavégzés, problémamegoldó képesség és felelősségvállalás terén megjelenő követelményeket.

 

A turizmus minden területén meghatározó jelentősége van a vendéggel, utassal történő megfelelő kommunikációnak, ezért nem várt eredmény volt számunkra, hogy ezt a készséget ennyire hátrasorolták. Szintén meglepő volt számunkra az empátia alacsony említési aránya, még ha az utazásszervezők, rendezvényszervezők számára az átlagnál jelentősen fontosabb is volt. A kreativitás szintén ebben a körben bírt nagyobb jelentőséggel, szemben a szállodásokkal és a vendéglátósokkal. Ez több kérdést is felvet a vállalkozások versenyképességével, az azt meghatározó fejlesztésekkel, a minőségi elvárásokkal kapcsolatban. Bár jelen összefoglalónak nem témája, de azért elgondolkoztató, hogy vajon lehet-e hosszú távon, nemzetközi szinten innováció nélkül érvényesülni, a fejlesztéseket jövedelmezően üzemeltetni és az értékekben megnyilvánuló rövid távú gondolkodás vajon mennyire gátolja a vállalkozások jövedelmezőségének kellő mértékű növekedését?

 

Annak érdekében, hogy a turizmusban jól felkészült pályakezdők legyenek, ismerni kell, hogy melyek azok a legfontosabb szempontok, ami alapján kiválasztják a munkaadók jövendőbeli munkatársaikat. Ennek kiderítésére tizenegy szempontot állíthattak fontossági sorrendbe a megkérdezett turisztikai vállalkozások vezetői. Az átlagértékeket tekintve a legmagasabbat a szakmai tapasztalat érte el – ami egy pályakezdő esetében kevésbé jellemző –, melyet a terhelhetőség és a gyors problémamegoldás követett. A vendéglátósok számára átlag feletti jelentősége van a szakmai ismereteknek, ahogy annak is, hogy a betanítási idő minél rövidebb legyen.
Sokszor tapasztalhatjuk – különösen vendéglátóhelyeken –, hogy teljesen képzetlen felszolgálók próbálnak megküzdeni a vendégek kiszolgálásával. Ebből sokan vonják le azt az egyébként téves következtetést, hogy a tulajdonos szeretne így a személyi költségeken fogni és egy megfelelően képzett, hozzáértő munkatárs bére viszont jelentősen magasabb lenne. Ez utóbbi megállapítás igazságtartalmát nem vitatjuk, viszont

azt a vélekedést, miszerint a kiválasztási folyamatban döntő szerepe lenne a bérnek, a kutatás nem erősítette meg. A képzettség nélküliek alkalmazása mögött inkább a munkaerőhiány húzódik meg, vagyis az a tény, hogy az ágazatból mintegy 30%-nyi munkaerő hiányzik tartósan.

 

A szakmai képzés továbbfejlesztését, változtatását indokolják az elégedettségi adatok is. A válaszadók egy 0-100 közötti skálán értékelhették a közép- és felsőfokon végzettekkel kapcsolatos elégedettségüket. Az első csoport esetében az átlagérték 43,5, míg a felsőfokúak körében egy kicsit magasabb, 51,8 volt.
Ezek az eredmények mindenképp azt jelzik, hogy jelentős változtatásokra van szükség az oktatási intézményeken belül, ami részben az oktatás tartalmát, részben annak minőségét is érinti. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az elmúlt 15 évben a turizmusban lezajlott paradigmaváltás a korábbihoz képest gyökeresen más nézőpontot követel meg a képzésben részt vevő intézményektől. A turizmus középpontjába vitathatatlanul a turista, a vendég került, ezért egyre fontosabb, hogy a fiatalok minél többször kerüljenek valós helyzetekbe, aminek köszönhetően hozzászoknak a gyors és rugalmas alkalmazkodáshoz. A valósághoz közelebb kerülve a diákok is nagyobb eséllyel tudják eldönteni, hogy valóban ezt a pályát szeretnék-e választani, vagyis a rendszerben jellemzően olyanok maradnak, akik képzésébe történő befektetés össztársadalmi szinten is hasznosulni tud.
A válaszadók oktatással, képzéssel kapcsolatos javaslatai három területre összpontosultak a javaslatok:
- a gyakorlati tárgyak és órák növelése szemben az elméletiekkel,
- a kommunikációs készségek erőteljes fejlesztése,
- az idegennyelv-tudás szintjének jelentős emelése.

A szerzők: dr. Molnár Csilla, Bártfai Endre, Holczerné Sz. Ágnes
a Turizmusfejlesztők és Tanácsadók Szövetségének tagjai, a Szent István Egyetem, a Budapesti Gazdasági Egyetem tanárai.