Áfa kérdések szálláshely-szolgáltatással összefüggésben

Adókötelessé tett bérbeadás

Az ingatlan bérbeadás főszabály szerint adómentes szolgáltatás, ugyanakkor az adóalany saját elhatározása alapján dönthet úgy, hogy azzal összefüggésben adót számít fel. 

Az adófizetési kötelezettség választható valamennyi ingatlanra kiterjedően, illetve az adóalanyt megilleti annak a lehetősége is, hogy kizárólag az egyéb ingatlanokra és földterületekre nézve éljen választási jogával, míg a lakóingatlanokat illetően az eltérés ellenére is adómentes körben hagyja.
A választás lehetősége az adóalanyt a tevékenység megkezdését megelőzően illeti meg, ha a bérbeadási tevékenységet a tárgyévben kezdi meg. 
Ugyanakkor ilyen tartalmú tevékenység végzése esetén a választás lehetősége a tárgyévet megelőző év utolsó napjáig áll fenn. 

Az Áfa tv. 88. §-a szerinti adófizetési kötelezettség választásának nem feltétele, hogy az adóalany a választást megelőzően az adóhatóságnak bejelentse, hogy ingatlan bérbeadási tevékenységet folytat.
Ennek megfelelően nem kizárólag akkor van mód az adókötelessé tétel évközi bejelentésére, ha az adóalany azt új tevékenységként veszi fel az év során, hanem akkor is, ha a bejelentett tevékenységei között ugyan szerepelt a bérbeadás, de azt ténylegesen nem folytatta az adókötelessé tétel választását megelőzően. 
Fontos hangsúlyozni, hogy az adókötelessé tétel választása nem módosítható korlátlanul, ugyanis Áfa tv. 88. § (5) bekezdése alapján az az adóalany, aki (amely) élt az adókötelessé tételre irányuló választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el. Ugyanakkor az Áfa tv. 257/F. §-a értelmében az adóalany az állami adó- és vámhatósághoz benyújtott kijavítási kérelem útján a bevallások utólagos adóellenőrzésének megkezdését megelőzően, az adó megállapításához való jog elévülési idején belül kezdeményezheti a választásának vagy választása hiányának módosítását, feltéve, hogy a módosítás nem érinti az általa megállapított és bevallott adóalap, fizetendő adó és az előzetesen felszámított, levonható adó összegét. 
Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az adóalany úgy járt el, mintha az adókötelessé tételt választotta volna, vagyis az ingatlan bérbeadás kapcsán adót számított fel, akkor az állami adóhatósághoz benyújtott kijavítási kérelem útján visszamenőleg pótolhatja az elmaradt bejelentését.

Kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás

Az adó alóli mentesség nem terjed ki a tartalmában kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásnak minősülő ügyletekre.
E szolgáltatások körébe tartozik minden olyan, alapvetően turisztikai jellegű szolgáltatás, amely során ellenérték fejében az adott szálláshelyre vonatkozó jogszabályok szerinti követelményeknek megfelelő szállás biztosítása történik, különösen a szálloda, panzió, kemping, üdülőház, turistaszálló, ifjúsági szálló által nyújtott szálláshely-szolgáltatás.
Ide tartozik továbbá az üdülők szálláshely-szolgáltatása függetlenül attól, hogy a szolgáltatást az igényjogosultak és azok hozzátartozói vagy más személyek veszik igénybe, továbbá a kollégiumok, diákotthonok azon szálláshely-szolgáltatása, amely más jogcímen nem minősül adómentes tevékenységnek, valamint a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosítása.
A besorolás szempontjából tehát nem az ágazati jogszabály által történő minősítés bír jelentőséggel. 

Valamennyi olyan ügylet kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásként azonosítható, amelynek keretében az ingatlan bérbeadására idegenforgalmi körben kerül sor, vagyis amikor a szálláshely biztosítása turisztikai jellegű. 

Amint említettük hiába tekintendő a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás ingatlan bérbeadásnak, arra nézve az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott adómentesség nem alkalmazható. A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásra ugyanakkor nem az általános adómérték, hanem kedvezményes, 5 százalékos adómérték alkalmazandó.
Ez az adómérték pedig kiterjed azokra az ügyleti elemekre, amelyek a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás adóalapjába tartoznak. Ide tartoznak azok a termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások, amelyek az adott szálláshelyen az ún. alapcsomag részét képezik.

Az „alapcsomag” és az önálló értékkel nem bíró szolgáltatások 

Az alapcsomagba nem tartozó termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pedig önállóan kezelendők, így azokra nézve a kedvezményes adómérték kizárólag akkor alkalmazható, ha az adott termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás egyébként a kedvezményes adómérték alá tartozik, mint például az étkezőhelyi vendéglátásban az étel- és helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalom (TESZOR ’15 56.10-ből).
Alapcsomag alatt azon ügyleti elemek összessége értendő, amelynél kisebb értékű és kevesebb tartalmú szolgáltatás az adott szálláshely-szolgáltatónál nem vehető igénybe.
Ilyen például a szállás biztosítása és a reggeli, ha az adott szálláshelyen a szállás díja mindenképpen magában foglalja a reggelit, vagyis az adott szállásadónál nem lehet úgy szobát foglalni, hogy az az árban nem foglaltatik benne.

Azokat az ügyleti elemeket, amelyek az alapcsomag részét képezik, önálló értékkel nem bíró szolgáltatásoknak nevezzük.
Tipikusan ebbe a körbe sorolható a fürdőköpeny, a szálláshely saját medencéjének, szaunájának használata, illetve – amint említettük a kvázi kötelező reggeli – feltéve, hogy ezekért cserébe a vendégnek nem kell külön fizetnie, hanem annak értéke a szállás díjában benne foglaltatik, függetlenül attól, hogy a vendég ezen ügyleti elemek igénybe vételének lehetőségével egyébként él-e vagy sem.
Az alapcsomagon felül rendelhető szolgáltatások megtartják önálló jellegüket és nem képezik részét az adóalapnak. Azokat a szállásadó köteles tételesen szerepeltetni a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásról kibocsátott számlában. Ilyen lehet például a minibárból történő fogyasztás, az éttermi vendéglátás, masszázsszolgáltatás vagy éppen a szállásadó által szervezett programok, sportpályák használatának díja.
(Megjegyzendő, hogy az alapcsomaggal kapcsolatos jogértelmezési elképzelést illetően megoszlanak a vélemények. A Kúria ugyanis a Kfv.I.35.348/2017/7. számon tárgyalt ügyben hozott ítéletében például nem osztotta az e tekintetben irányadó, az előzőekben kifejtett álláspontot).

Magánszemély által végzett szálláshely-szolgáltatás

Ha egy magánszemély úgy dönt, hogy saját lakását időnként kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás keretében hasznosítja, és e tevékenységet tartósan végzi, úgy az előbbiekben említettekre figyelemmel adóalanynak minősül és az adóköteles tevékenység végzéséhez adószámot kell kiváltania. 
Ennek oka, hogy a turisztikai céllal, idegenforgalmi körben végzett ingatlan bérbeadást nem lehet adómentes ügyletként kezelni, hanem az kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásnak minősül. Ezáltal arra nézve nem érvényesül az Áfa tv. 257. § (5) bekezdésében említett szabály, amely kimondja, hogy mentesül az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény szerinti bejelentkezési kötelezettség alól az az egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személy adóalany, aki kizárólag adómentes ingatlan bérbeadási szolgáltatást nyújt, feltéve, hogy nem él az adókötelessé tétel lehetőségével és közösségi adószám kiváltására nem kötelezett.
A gazdasági életben meglehetősen gyakori, hogy a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást végző magánszemélyek egy közvetítő cég által biztosított felületen hirdetik a szállásukat. 
Ekkor a vendég a közvetítő által rendelkezésre tartott felületen adja le foglalását, a szállásadó pedig ugyanitt jelzi részére a foglalás elfogadását, azonban a szálláshely-szolgáltatásra irányuló ügylet a szállásadó és vendége között valósul meg, hiszen a közvetítő szerepe csupán a felek közelítésére, illetőleg a vendég által a fizetendő ellenérték beszedésére és a szállásadó felé történő továbbítására korlátozódik. 
E tevékenységéért a közvetítőt jutalék illeti meg, amelyről a számlát a szállásadó felé bocsátja ki. Tekintve, hogy a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást a szállásadó nyújtja a vendég felé, e szolgáltatásról a bizonylatot neki kell kibocsátania.
Más kérdés, hogy e kötelezettségét meghatalmazott útján is teljesítheti.
Fontos azonban, hogy a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás kapcsán az adóalany az Áfa tv. 165. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, ezért a szolgáltatásról számlát, illetve a vonatkozó feltételek fennállása esetét nyugtát kell kiállítani, a számviteli bizonylat e körben nem elegendő.

(Cikkünket teljes terjedelmében a ÁFA Módszertani Szemle júniusi számában olvashatják)