Praxis, jog, vállalkozás
Olvasási idő: 5 perc
Önmagában egy vállalkozás nem tud orvosi tevékenységet végezni, ahhoz minden esetben szükséges egy képesítési- és engedélyezi szempontoknak megfelelő orvos, fogorvos. Magát a praxisjogot az orvos kapja, nem a vállalkozás, de a praxisjog feltétele, hogy a vállalkozás a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő finanszírozási szerződést kössön.
Magyarországon háziorvosi, házi gyermekorvosi, fogorvosi tevékenységet az érintett orvosok és fogorvosok valamilyen vállalkozási forma (egyéni vállalkozás, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság) keretén belül láthatnak el. Az egyéni vállalkozás vagy társas vállalkozás mint adóalany szerződik a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel a betegellátás finanszírozására.
A vállalkozási formában működő egészségügyi szolgáltató az E-alapból kapott finanszírozással a számviteli és adózási jogszabályokon túl az E-alapból történő finanszírozási jogszabályokat, valamint fogorvosi tevékenység esetén a szakmai szabálykönyvet is alkalmazni köteles. A szabálykönyv alkalmazása kizárólag orvosi kompetencia, míg az E-alapból történő finanszírozási jogszabály betartása könyvelői kompetencia is egyben.
A praxisjog jellege: praxis (és) vállalkozás
Bár a háziorvosi, házi gyermekorvosi, fogorvosi alapellátás valamilyen vállalkozási formában történik, maga a praxisjog az egy személyéhez fűződő vagyoni értékű jog.
Önmagában egy vállalkozás sem tud orvosi tevékenységet végezni, annak végzéséhez minden esetben szükséges egy képesítési- és engedélyezi szempontoknak megfelelő orvos/fogorvos.
Maga a praxisjogot az orvos kapja, nem a vállalkozás, de a praxisjog feltétele, annak, hogy a vállalkozás a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel finanszírozási szerződést kössön, ugyanakkor nem feltétele az, hogy társas vállalkozás tulajdonosi körében csak orvos végzettségű személy lehet.
A praxisjog önálló orvosi tevékenység ellátására irányul, amely területi ellátási kötelezettséget jelent az alapellátásról szóló törvény rendelkezései szerint.
Maga a praxisjog mint személyhez fűződő vagyoni értékű jog örökölhető és elidegeníthető. Az elidegenítés történhet ingyenesen és visszterhesen. Tehát fontos kiemelni, hogy maga a praxisjog az nem vállalkozás részre hanem azé az orvosé vagy fogorvosé aki megfelel a képesítési feltételeknek és az örökléssel, adásvétellel megszerezte.
Téves az a gyakorlat és adózási szempontból jogszabálysértő, amikor a praxisjog visszterhes vagyonátruházása esetén a rendelő eszközeit is a praxisjog részének tekintik,
hiszen az eszközök (műszerek, bútorok, készletre vett anyagok) általában a társas vállalkozás tulajdonát képezik, vagy ha egyéni vállalkozás keretén belül kerültek beszerzése, akkor azt az egyéni vállalkozás keretén belül kell értékesíteni a tárgyi eszköz értékesítésre vonatkozó szabályok szerint.
Általában praxisjog értékesítésére nyugdíjba vonulás miatt kerül sor. Ilyenkor az egyéni vállalkozási tevékenység megszüntetésének bejelentését is a praxisjog megszűnése után célszerű bejelenteni, valamint célszerű kivárni azt az időszakot amíg a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő nem rendel el pénzeszköz felhasználásra vonatkozó záróellenőrzést. Társas vállalkozások esetén az üzletrész átruházás, vagy egyszerűsített végelszámolás szokott számításba jönni. Ezeknek mind külön és bonyolult számviteli és adózási szabályrendszere van, most a praxisjog visszterhes adásvételének adózási szabályait ismertetem.
A praxisjog adózása
A praxisjog az összevontan adózó jövedelmek közé, ezen belül is az egyéb jövedelmek közé tartozik, így a személyi jövedelemadónak és a szociális adónak tárgya, alanya pedig a praxisjoggal rendelkező orvos/fogorvos.
A Szja tv. rendelkezéseinek megfelelően: „Egyéb jövedelemnek minősül az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti praxisjog átruházásából származó bevételnek a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része (e § alkalmazásában: számított összeg), ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő évben történik.
Ha az átruházás a praxisjog megszerzését követő második évben vagy azt követően történik, a jövedelem a számított összeg 1.90 százaléka a megszerzés évét követő második évben, 2.60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben, 3.30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben, 4. 0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és az azt követő években.”
Tehát a számítás nagyon hasonló a visszterhes ingatlan adásvétel adózásához. A logikájában semmilyen eltérés nincs, csupán a bevallás soraiban. Az adóköteles jövedelmet az '53-as bevallás 19. sorában, valamint a 09. lap 286. sorában kell feltüntetni. Amennyiben a praxisjog értékesítése ingyenesen történik, természetesen nem szükséges 0 adattartalommal feltölteni a bevallást, valamint akkor sem ha e levezetés esetén 0 adóalap jön ki, ilyenkor bevallást ezen 0 Ft. értékű jövedelemről benyújtani nem szükséges.
Fontos megemlíteni, hogy nem mindegy, hogy a praxisjog megszerzésekor történt, vagy nem történt illetékfizetés, hiszen a megfizetett illetéket költségként számoljuk el.
A praxisjog értékesítése esetén ugyanis 2016. június 16-tól megszűnt az illetékfizetési kötelezettség, mivel -Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 18. § (2)-bekezdése hatálytalanításra került. Amennyiben említett időpont előtt történt a praxisjog szerzése, akkor történt illetékfizetés, amennyiben utána akkor értelemszerűen jogszerűen nem történhetett, így ezen költség fel sem merülhetett, így ennek költségként történő elszámolásának helye nincs.
