Az otthoni lélegeztetés új szakmai irányelve – indikációk, ellátási feltételek és betegbiztonsági követelmények
Olvasási idő: 7 perc
Az új egészségügyi szakmai irányelv átfogóan szabályozza a felnőtt betegek invazív és noninvazív otthoni lélegeztetésének szakmai feltételeit. Meghatározza az ellátás indikációit, a hazabocsátás követelményeit, az otthoni lélegeztetés felügyeletének és monitorozásának szempontjait, valamint a betegbiztonsági és etikai kérdéseket.
Az Egészségügyi Közlöny 16. számában jelent meg az Egészségügyi Minisztérium „A felnőtt invazív és noninvazív otthoni lélegeztetésről” szóló szakmai irányelve. Az irányelv rögzíti, hogy az otthoni lélegeztetés számos kórképben nemcsak az életminőséget, de az életkilátást is jelentősen javító beavatkozás. Általában kimondható, hogy amennyiben tartós lélegeztetésre kerül sor, azt mindenképpen a beteg otthonában vagy erre szakosodott ápolási otthonban (Lélegeztetett Betegek Ápolási Otthona) és nem a kórházi ellátáson belül javasolt végezni. Mindezek alapján az alábbiakban összefoglalom az otthoni lélegeztetésről szóló szakmai irányelvben foglaltakat.
A szakmai irányelv összeállításában és véleményezésében a következő tagozatok, társaságok vettek részt:
- Társszerző szakmai Tagozat: Aneszteziológia és intenzív terápia Tagozat; Kardiológia Tagozat; Tüdőgyógyászat Tagozat
- Véleményező Tagozatok: Ápolási, szakdolgozói és Szülésznő Tagozat; Háziorvostan Tagozat; Neurológia Tagozat; Igazságügyi orvostan, orvosszakértés biztosítási orvostan Tagozat; Klinikai szakpszichológia és pszichoterapeuta klinikai szakpszichológus Tagozat; Pszichiátria Tagozat; Mozgásterápia, fizioterápia Tagozat; Dietetika, humán táplálkozás Tagozat; Komplementer medicina Tagozat; Fül-orr-gégészet Tagozat; Hospice-palliatív ellátás Tagozat; Rehabilitáció, fizikális medicina és gyógyászati segédeszköz Tagozat; Oxyológia-sürgősségi orvostan, toxikológia, honvéd és katasztrófa orvostan Tagozat.
Az irányelv a témaválasztás kapcsán rögzíti, hogy „Az 1950-es évektől a negatív nyomású, vastüdővel végzett tartós lélegeztetési esetek óta a jelentős technikai fejlődés és egészségügyi fejlesztések segítségével az otthoni lélegeztetés ma már világszerte elérhető, sok ezer ember életét mentette meg. Manapság a gyakorlat elsősorban a noninvazívan végzett, pozitív nyomású módozatokkal történő krónikus lélegeztetés felé tolódik el. Általában kimondható, hogy amennyiben tartós lélegeztetésre kerül sor, azt mindenképpen a beteg otthonában vagy erre szakosodott ápolási otthonban (Lélegeztetett Betegek Ápolási Otthona) és nem a kórházi ellátáson belül javasolt végezni. A tartósan otthonukban lélegeztetett betegek ellátásáról számos nemzetközi ajánlás van érvényben, hazánkban azonban eddig nem volt egységes eljárásrend, egészségügyi szakmai irányelv. Az otthoni lélegeztetés jogi megítélése is igen összetett, és általában ellentmondásos. Az alapkérdések: az élethez, az emberi méltósághoz, az egészségügyi ellátáshoz, az önrendelkezéshez: (az életmentő és életfenntartó kezelések elutasításához) való alapjog, melyekhez szorosan kapcsolódik például a nyújtandó ellátásokhoz való egyenlő hozzáférés, igazságos elosztás, megkülönböztetésmentesség stb. Elsősorban az USA egyes államaiban és Hollandiában a betegek önrendelkezési joga áll az előtérben, krónikus megbetegedésük esetén még az életfenntartó terápiát is viszonylag egyszerűen, könnyen visszautasíthatják. A visszautasítás egyenes következménye a terápia el nem kezdése, illetve megszüntetése (a lélegeztetőgép kikapcsolása). Magyarországon a jelenleg érvényes jogi szabályozás szerint önrendelkezési jogukat gyakorló (cselekvőképes) felnőttek csak terminális vagy rövid időn belül halálhoz vezető, gyógyíthatatlan betegség esetén rendelkezhetnek életet fenntartó kezelés elutasításáról. Ettől az időtartam-feltételtől el lehet tekinteni, ha valaki a gyógyíthatatlan betegsége következtében cselekvőképtelenné és önellátásra képtelenné válik, valamint fájdalmai megfelelően nem csökkenthetők. Erre az esetre előzetes visszautasító nyilatkozat (úgynevezett „living will”) tehető közjegyző előtt. Ezt a visszautasító nyilatkozatot teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalva tehetik meg. A hazai epidemiológiai adatok alapján az ellátás prevalenciája Magyarországon 3,9/100 000 lakos, mely jóval alacsonyabb a fejlett országokénál. 2014 január elseje óta a korábbi rendszert, illetve az egyedi méltányossági alapon történő elbírálásra épülő finanszírozási rendszert közfinanszírozás váltotta fel.”
Tartós lélegeztetés
Az irányelvben olvasható, hogy tartós lélegeztetésre szorulnak azok a betegek, akiket semmilyen ismert módszerrel sem lehet leszoktatni a lélegeztetésről (leszoktatási kudarc) vagy primer módon elektív lélegeztetésre szorulnak krónikus légzési elégtelenségük miatt. Leszoktatási kudarc kapcsán a betegek mindig heveny légzési elégtelenség miatt, esetleg alapbetegségük heveny fellángolása miatt kerülnek lélegeztetőgépre, de a tartós lélegeztetési igényt elsősorban a későbbi állapotuk teheti szükségessé. Jelenleg a tartós lélegeztetés igényének felmérése, beállítása és felügyelete az országban intenzíves ágyakon kialakított ellátási formában és aneszteziológiai ambulancián történik.
Az otthoni lélegeztetés a következő indikációkban lehet szükséges:
- obstruktív kórképek (krónikus obstruktív tüdőbetegség, bronchiolitis obliterans szindróma, cisztikus fibrózis),
- restriktív mellkasi kórképek (szkoliózis, mellkasdeformitás),
- obezitás-hipoventilációs szindróma,
- centrális apnoeszindróma,
- neuromuszkuláris betegségek (izomdisztrófiák, miopátiák, amiotrófiás laterálszklerózis),
- traumás kóreredet (harántlézió, traumás agysérülés),
- rekesz szelektív ingerlésében részesülők,
- tüdőszövetet érintő betegségek (intersticiális tüdőbetegségek, fibrózis, restriktív allograft szindróma, autoimmun kórképek tüdőmanifesztációi),
- egyéb ritka kórképek: gázcserezavarok, fokozott légzési munkával, diszpnoéval, alvásképtelenséggel járó kórképek
Az egészségügyi szakmai irányelv a következőkön alapul:
1. Az otthoni lélegeztetés helye a tartós lélegeztetésben
2. Az otthonlélegeztetés indikációi
3. Ellátási algoritmus
4. Hazabocsátás feltételei
5. Az otthoni lélegeztetés felügyelete
6. Az otthoni lélegeztetés monitorizálása
7. Az otthoni lélegeztetés eszközparkja, műszaki feltételei, párásítás
8. A potenciális betegek szűrése
9. Az otthonlélegeztetett betegek gondozása
10. Interfész megválasztása és követelményei
11. Oxigénszupplémentáció
12. Légúti váladék menedzsmentje
13. Otthonlélegeztetés etikai kérdései (terápia felfüggesztése, terápia visszautasítása, „end of life” stratégia)
Az irányelvben az alábbi táblázatok és algoritmus kerültek kidolgozásra:
Táblázatok:
1. táblázat: Kórházból hazabocsátás feltételei
2. táblázat: A környezettanulmány szempontjai
3. táblázat: Hazabocsátás előtti ellenőrzőlista
4. táblázat: Otthoni segítők megkívánt kompetenciái
5. táblázat: Szükséges eszközök az otthoni lélegeztetés programhoz
Algoritmusok:
1. Tartós lélegeztetés ellátásának folyamata és kapcsolatai
2. Vészhelyzet-ellátási algoritmus
3. OHS-szűrési algoritmus
Az irányelv végén megtalálhatók a felhasznált szakirodalmi anyagok.
Tervezett felülvizsgálat:
Az egészségügyi szakmai irányelv tervezett felülvizsgálata 3 évenként történik. A felülvizsgálat folyamata az érvényesség lejárta előtt fél évvel kezdődik el. Az Egészségügyi Szakmai Kollégium Aneszteziológia és intenzív terápia Tagozat, valamint a Tüdőgyógyászat Tagozat elnökei kijelölik a tartalomfejlesztő felelőst, aki meghatározza a fejlesztő munkacsoport tagjait, illetve befogadja a társtagozatok által delegált szakértőket. Amennyiben a tudományos bizonyítékokban vagy az ellátókörnyezetben releváns és szignifikáns változás következik be, a fejlesztőcsoport kezdeményezheti az irányelv idő előtti felülvizsgálatát.