Nyugdíjcélú megállapodás külföldi munka esetén

dr. Futó Gábor Dátum Legutoljára frissítve: 2020.01.25

Olvasási idő:


Ez a tartalom 1633 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak. Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.

Sokszor felmerülő kérdés, hogy az a személy, aki átmenetileg egy külföldi államban folytat keresőtevékenységet, köthet-e megállapodást a magyar társadalombiztosítási törvény keretei között magyar nyugdíj biztosítása céljából. Ugyancsak gyakori probléma, hogy mi a helyzet kiküldetés esetén? A válaszhoz mindenekelőtt a munkavégzés helyét kell ismernünk.

A kérdésre a választ társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 34. §-a adja meg.
A Tbj. 34. §-a szerint az a belföldi nagykorú természetes személy, aki nem saját jogú nyugdíjas, és
- biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, vagy a biztosítás nem terjed ki rá, vagy
- a biztosítása szünetel,
nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet. 

A nyugdíjjárulék mértéke jelenleg 24 százalék. Ez a megállapodás szolgálati időre és nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megszerzésére külön-külön nem köthető meg.
A megállapodás létrejötte esetén a járulékfizetés alapja a megállapodást kötő személy által megjelölt jövedelem, de legalább a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér összege. 

Amennyiben egy magyar állampolgár kiküldetés keretében végez munkát bármilyen külföldi államban, megállapodás kötése nem szükséges és nem is lehetséges. 

A kiküldött Magyarországon biztosított, itt fizet nyugdíjjárulékot, és ezzel nyugdíjra jogosító szolgálati időt, valamint nyugdíjalapot képező jövedelmet szerez.

A szociálpolitikai és szociális biztonsági egyezmények, valamint az EGT-államokban alkalmazott koordinációs rendeletek az egyenlő elbánás elvén nyugszanak. 

Ebből fakadóan az egyezményben részes másik állam, továbbá az EU/EGT tagállam, valamint Svájc területén kötelező biztosítással járó jogviszonyt ugyanolyannak kell tekinteni, mintha a biztosítási kötelezettséggel járó munkavégzés Magyarországon történne.

Háromféle államot kell tehát megkülönböztetnünk:
1. EU ill. EGT-állam;
2. kétoldalú egyezménnyel (szociálpolitikai vagy szociális biztonsági egyezménnyel) érintett állam;
3. harmadik állam.

1. EU/EGT tagállamok az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államok. Jelenleg 28 tagállama van az Európai Uniónak.
Ebbe a körbe tartozik még Svájc, mint olyan állam, amelynek állampolgárai az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élveznek. 
Az EGT állam polgáraira az ún. közösségi rendeleteket alkalmazzuk. Ezek: a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló 883/2004/EK rendelet, illetve a végrehajtásáról szóló 987/2009/EK rendelet.

2. Kétoldalú nemzetközi egyezményeink által ide kapcsolt államok pl. Orosz Föderáció, Ukrajna, Kanada

3. Harmadik államnak azt tekintjük, amely nem tartozik az előbbi két kategória egyikébe se.

Mindebből következőleg a Tbj. 34. §-ában szabályozott megállapodást jogszerűen csak az kötheti meg, aki harmadik állam területén, nem kiküldetés keretében végez munkát.

A megállapodást megkötő nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv – amennyiben fennáll annak lehetősége, miszerint az ügyfél a hivatkozott koordinációs rendeletek vagy nemzetközi egyezmények alapján más államban biztosított (nyugdíjra jogosító szolgálati időt szerez) – felhívja a figyelmet arra, hogy az ügyfél szerezze be a külföldi társadalombiztosítási szervtől, vagy a külföldi munkáltatójától e biztosítás fennállását bizonyító igazolást. Ilyen esetben a tényállás tisztázásáig ugyan gyakran megkötik a megállapodást, de ha később bebizonyosodik az ilyen fajta külföldi biztosítás, akkor a megállapodás visszamenőleg érvénytelenné válik. Fel kell hívni a figyelmet, hogy az addig befizetett járulékokat a nyugdíjbiztosítási szerv visszautalja, de csak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott elévülési időn belül.
Magyarországon a harmadik államban végzett tevékenységet, önálló vállalkozóként folytatott munkát nem veszik figyelembe a magyar nyugdíj megállapításánál, az csak a tárgyalt megállapodás megkötésével érhető el. Hangsúlyozzuk, hogy szolgálati idő beszámításáról beszélünk, a külföldön elért kereset, jövedelem nem számítható be a magyar nyugdíjba, nyugdíjalapként azt veszik figyelembe, ami után a megállapodás szerint a nyugdíjjárulékot megfizették.
A nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzésére irányuló megállapodás megkötésére a megállapodást kötő személy – kedvezményezett javára kötött megállapodás esetén a kedvezményezett – lakóhelye szerint illetékes általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szerv, Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező, külföldön élő személy esetében a Budapest Főváros Kormányhivatala nyugdíjbiztosítási igazgatási szervként eljáró VIII. Kerületi Hivatala illetékes.

A megállapodást a kedvezményezett személy javára a járulékfizetés átvállalásával más személy vagy szerv is megkötheti. Az előzőekben említett megállapodások alapján fizetendő járulékokat Magyarország törvényes pénznemben és a megállapodás megkötése utáni mértékváltozások figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után.
A megállapodásnak tartalmaznia kell a szerződő felek megnevezését, címét, valamint a megállapodást kötő személynek, illetőleg a kedvezményezettnek a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések szerinti adatait, a fizetendő járulék alapját vagy összegét, a szerződés keltét, és ha a járulékfizetési kötelezettség (a szerződés hatálya) ettől eltér, ennek időpontját [Tbj. 35. § (1) bekezdés].