Nyugdíjazva nyugdíjon kívül

dr. Futó Gábor Dátum Legutoljára frissítve: 2019.11.28

Olvasási idő:


Ez a tartalom 1689 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak. Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.

A napjainkban már köztudomású munkaerőhiány enyhítésének egyik „csodafegyvere” lehet a nyugdíjas korú munkavállalók foglalkoztatása. A probléma komolyságát és az eddigi megoldási kísérletek kudarcát ismerve minden apró eredmény nagy jelentőséggel bír. De hogyan segíthet ebben a rögzített öregségi nyugdíj?

A társadalombiztosítási szabályok ösztönözni szeretnék, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltésekor se menjünk feltétlenül nyugdíjba, ehelyett, ha erre lehetőségünk van, nyugdíj igénybevétele nélkül maradjunk továbbra is munkában. Ez a törekvés régebben nem járt túl nagy sikerrel, szinte mindenki igyekezett – persze, ha a jogosultsági feltételeknek megfelelt – nyugdíjba menni. A ritka kivételnek számító munkavállalóknak ráadásul igencsak csalódniuk kellett: mivel nyugdíjra való jogosultságuk megszerzése ellenére a további munkavállalást választották – a nyugdíjjogi szabályváltozások miatt – később a nyugdíjuk alacsonyabb összegű lett, mintha a maga idejében nyugdíjba mentek volna. Ezt szerencsétlen helyzetet igyekszik orvosolni az ún. rögzített nyugdíj jogintézménye.

Miért biztonságos a rögzített nyugdíj?

A rögzített nyugdíjra vonatkozó rendelkezések szerint lehetőség van a nyugdíj összegének folyósítás nélküli megállapítására. Az öregségi nyugdíj rögzítését az kérheti, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, és eddig az időpontig az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel (legalább 20 év) is rendelkezik.

Mit is jelent ez? Annak, aki az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte [és eddig az időpontig rendelkezik legalább húsz év szolgálati idővel is] kiszámítják a nyugdíj összegét (mintha nyugdíjba menne), de a nyugdíj folyósítására ténylegesen nem kerül sor. Viszont tudja, hogy mennyi lenne a nyugdíj összege, ha tényleg nyugdíjba vonult volna! Aki így a nyugdíj kiszámítását, vagyis rögzítését kérte, és (a nyugdíjkorhatáron túl) tovább dolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ennek időtartama alatt nem kéri a nyugdíj megállapítását (folyósítását), ezt követően a tényleges nyugdíjba menetel idején választhat:
a) vagy a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított nyugdíj folyósítását, vagy
b) e helyett a korábban kiszámított (rögzített) nyugdíj időközi emelésekkel növelt összegének folyósítását kéri.
Így a nyugdíjas nem fogja megbánni döntését (bár visszamenőleges időre nem jár nyugdíj), de a két összeg közül azt a nyugdíjösszeget kapja, amely reá nézve kedvezőbb, hiszen a b) pont szerinti összeg már tartalmazza a kiszámítást követő időre bekövetkezett évenkénti emeléseket is.

És akkor a lényeg: mire vigyázzunk nagyon?

Amennyiben a rögzítet nyugdíj megállapítása után az igénylő mégsem tudna legalább újabb 365 napot dolgozni, és így az előírt 365 naptári nap szolgálati idő megszerzése előtt vonul nyugdíjba, a választási lehetőség már nem illeti meg. Ilyenkor a rögzített nyugdíj nem folyósítható, csak a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított nyugdíj.
Aki a rögzített nyugdíj megállapítását kérte, a tényleges nyugdíjba vonulás időpontjáig nem minősül öregségi nyugdíjban részesülőnek. Nem kérheti az öregségi nyugdíj rögzítését, aki az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjazásig eltelt idő fele része alatt özvegyi nyugdíjat vett fel.
A rögzített nyugdíjat tehát még időben kell igényelni, mert ellenkező esetben utóbb nem lehet úgy okoskodni, hogy jobban jártam volna, ha kértem volna! A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek ugyanis önmagában a nyugdíj összegének megállapításáról is határozatot kell hoznia.