Ne hagyja az utolsó pillanatra! – mire figyeljünk az idei első bérszámfejtéskor

„Cafetéria” juttatások

A nyári és az őszi adócsomag jelentősen átalakította a béren felül adható juttatások adózási szabályait. Számos béren kívüli juttatás, egyes meghatározott juttatás, illetve adómentes juttatás vált 2019. január 1-jétől a kifizető és a magánszemély között fennálló jogviszonynak megfelelően adóköteles jövedelemmé. Ezeknél a jövedelmeknél az évforduló kapcsán különösen figyelni kell a juttatás időpontjának helyes megállapítására. Ha ugyanis a juttatás időpontja 2018. december 31-ét követő időpont, akkor az adott juttatásra a 2019. évi adózási szabályokat kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a juttatás milyen időszakra történt.

A módosítások közül érdemes kiemelni, hogy 2019. január 1-jétől hatályon kívül helyezésre került az Szja tv. azon rendelkezése, amely alapján adómentes volt a kockázati biztosítás más személy által – a minimálbér 30 százalékát meg nem haladóan – fizetett díja. A kiemelés azért szükséges, mert átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy kockázati biztosítások esetében a 2018-ban kezdődő (és 2019-re átnyúló) biztosítási évben alkalmazható legyen az Szja tv. kockázati biztosításra vonatkozó 2018. december 31-én hatályos rendelkezése.

Önkéntes kölcsönös biztosító pénztári munkáltatói befizetések

2019. január 1-jétől az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás és támogatói adomány a felek között fennálló jogviszony alapján válik adóköteles jövedelemmé. Tehát munkáltatói befizetés esetén munkaviszonyból származó jövedelmet kell megállapítani. Amennyiben a munkáltató, illetve a kifizető az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba célzott szolgáltatásra fizet be, akkor a befizetett összeg egyes meghatározott juttatásnak minősül. A munkavállaló szempontjából alacsonyabb adóterhelést eredményező kedvező szabályok azonban nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a munkáltató ún. kiegészítő önsegélyező pénztári szolgáltatást finanszíroz meg célzott szolgáltatásként. Ebben az esetben ugyanis a munkáltatónak nem keletkezik adókötelezettsége a befizetéssel összefüggésben, az adókötelezettség a magánszemélyt terheli a kiegészítő önsegélyező pénztári szolgáltatás igénybevételekor.

Új szocho kedvezmények

2019. január 1-jén hatályba lépett a szociális hozzájárulási adóról szóló új törvény, amely – a korábbi szabályozáshoz hasonlóan – számos adókedvezményt biztosít a munkáltatók, kifizetők számára. Ezek között vannak olyan kedvezmények, amelyek már a korábban hatályos szabályok alapján is érvényesíthetőek voltak, és vannak új kedvezmények.

A hatályos szabályozás alapján adókedvezmény érvényesíthető:

a szakképzettséget nem igénylő és a mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után,
a munkaerőpiacra lépő munkavállaló után,
a három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő nők után,
a megváltozott munkaképességű személyek után,
a közfoglalkoztatottak után,
a kutató-fejlesztő munkavállaló foglalkoztatása után,
a doktori képzésben részt vevő hallgató, illetve a doktorjelölt foglalkoztatása után,
a kutatás-fejlesztési tevékenység után,
a védett korban elbocsátott köztisztviselők után.
Az új adókedvezmények közül érdemes kiemelni a munkaerőpiacra lépő munkavállalók után érvényesíthető adókedvezményt, tekintettel arra, hogy az adókedvezményt a munkáltató a NAV által kiállított igazolás birtokában érvényesítheti. Az igazolást a NAV a nyilvántartásában levő adatok alapján állítja ki a munkáltató részére. Ez oly módon történik, hogy a munkáltató által, a 19T1041 jelű adatlapon, a munkaviszonyra tekintettel történő biztosítotti bejelentés teljesítését követően a NAV hivatalból vizsgálja, hogy a munkavállaló vonatkozásában fennállnak-e az igazolás kiállításának feltételei, és amennyiben igen, akkor az igazolást kiállítja, és a foglalkoztatás kezdő időpontját követő hónap 10. napjáig elektronikus kapcsolattartás útján megküldi a munkáltató részére. Biztosítotti bejelentés hiányában az igazolást  a NAV a munkáltató havi 1908-as bevallásának 01-03-as lapon tett kérelmére állítja ki, és elektronikus kapcsolattartás útján küldi meg a munkáltató részére. Ilyen eset akkor következik be, ha az anyasági ellátásban (csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj, a gyermek-gondozást segítő ellátás vagy gyermeknevelési támogatás) részesült, illetve részesülő munkavállaló a munkáltatójánál ismételten munkába áll. Ilyen esetben a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetén biztosítotti bejelentésre már nem kerül sor.

Érdemes megemlíteni, hogy a korábban hatályos szabályozással ellentétben a jelenleg hatályos szabályozás már nem tartalmazza a részmunkaidőben történő foglalkoztatás vonatkozásában a kedvezmény mértékére vonatkozó arányosítási szabályt, így 2019. január 1-jétől nem szükséges arányosítani az igénybe vehető kedvezmény összegét a munkaidővel arányosan, vagyis a teljes adókedvezmény érvényesíthető függetlenül attól, hogy a munkavállaló teljes munkaidőben vagy részmunkaidőben dolgozik.

Célszerű időt szakítani a szociális hozzájárulási adó javára érvényesíthető adókedvezmények szabályainak részletes áttekintésére annak érdekében, hogy ne maradjon kihasználatlanul adókedvezmény.

Érdemes továbbá figyelembe venni a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény átmeneti rendelkezését is, mely meghatározza azokat a 2018. december 31-én érvényesített adókedvezményeket, amelyek a 2018. december 31-én hatályos rendelkezéseik szerint az érvényesítésre nyitva álló időtartamig igénybe vehetőek. Ilyen kedvezmény:

a legfeljebb 180 nap munkaviszonnyal rendelkező, 25 év alatti foglalkoztatott munkavállaló után érvényesíthető adókedvezmény,
a tartósan álláskereső személyek után érvényesíthető adókedvezmény,
a GYED-ben, GYES-ben vagy GYET-ben részesülő munkavállaló után érvényesíthető adókedvezmény,
a szabad vállalkozási zónákban működő vállalkozások adókedvezménye.
Mindenképpen meg kell említenünk azokat az adókedvezményeket, amelyeknek megszűnt az érvényesíthetősége az új törvény hatályba lépésével egyidejűleg. Ilyen adókedvezmény a részmunkaidőben alkalmazott személy, illetve a Rehabilitációs kártyával rendelkező személy után érvényesíthető adókedvezmény, valamint a 25 év alatti és 55 év feletti munkavállaló után érvényesíthető adókedvezmény.

Adófizetési felső határ a szocho-ban

A szociális hozzájárulási adóról szóló új törvény bevezeti a szociális hozzájárulási adó fizetésének felső határárát. A rendelkezés szerint a szociális hozzájárulási adót addig kell megfizetni, amíg a magánszemély figyelembe veendő jövedelmeinek összege eléri a minimálbér összegének a huszonnégyszeresét, tehát 2019-ben a 3.576.000 forintot.

Az adófizetési felső határra vonatkozó szabály alkalmazásakor két szabályra kell figyelemmel lenni.

Az egyik szabály, hogy nem minden jövedelem után fizetendő szociális hozzájárulási adó megállapításánál kell figyelembe venni az adófizetési felső határt. Figyelembe kell venni a vállalkozásból kivont jövedelem, az értékpapír-kölcsönzésből és árfolyamnyereségből származó jövedelem, az osztalék, a vállalkozói osztalékalap utáni adó megállapításakor, de nem kell figyelembe venni például a munkabér, a bérpótlékok, a megbízási díj utáni adó megállapításakor.

A másik szabály, hogy az adófizetési felső határ számításakor nem lehet figyelembe venni minden olyan jövedelmet, amely után szociális hozzájárulási adófizetés történik. A törvény taxatíve felsorolja, hogy mely jövedelmeket kell figyelembe venni, de azt is kimondja, hogy az adófizetési felső határ számításakor nem kell figyelembe venni azokat a jövedelmeket, amelyek után nem a magánszemélynek kell a szociális hozzájárulási adót megfizetnie. Így nem kell figyelembe venni a béren kívüli juttatások és az egyes meghatározott juttatások értékét, illetve a kamatkedvezményből származó jövedelmet.

Személyi kedvezmény

2019. január 1-jétől bővült az adókedvezményre jogosító betegségek köre, így az endometriózis, a mellrák, a méhnyakrák, a petefészekrák, valamint a prosztata és a hererák betegségek esetén is érvényesíthető az adókedvezmény. Az adóhatóság hivatalos tájékoztatása szerint az újonnan bekerült betegségek után is érvényesíthető visszamenőleg az 5 éves általános elévülési időn belül az adókedvezmény. Így, ha a betegséget az elmúlt években diagnosztizálták, akkor utólag a korábbi évek (2013-2017) adóbevallásai önellenőrzéssel módosíthatóak. 2018-ra a 2019. május 20-ig benyújtandó adóbevallásban érvényesíthető a kedvezmény, 2019-re pedig a munkáltatónak tett adóelőleg-nyilatkozattal már év közben, a havi kifizetéseknél is igénybe vehetik az érintettek.

Az adókedvezmény érvényesítésének feltétele, hogy a magánszemélynek már az igénybevétel időpontjában legyen a súlyos fogyatékosság minősítéséről szóló orvosi igazolása. A 2019. előtti évekre csak akkor érvényesíthető a kedvezmény, ha az igazoláson a súlyos fogyatékosság kezdő időpontja 2019. január 1. előtti dátum.

Ha kifizetőként, munkáltatóként találkozunk olyan magánszeméllyel, aki adókedvezményre jogosító betegségben szenved, akkor érdemes felhívni a figyelmét arra, hogy az adókedvezmény visszamenőlegesen is érvényesíthető. Az érintett személynek ez több százezer forintos adóvisszatérítést is jelenthet.

Nyugdíjas munkavállalók foglalkoztatása

A 2019. január 1-jétől hatályba lépő módosítás szerint a munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas mentesül a 10 százalékos nyugdíjjárulék, valamint a 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulék megfizetése alól, ugyanakkor a munkáltató mentesül a saját jogú nyugdíjas részére kifizetett jövedelem után a 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adó és 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség alól. Vagyis a módosítás folytán már nem kell ezeket a közteher kötelezettségeket megállapítani.

A saját jogú nyugdíjas munkavállalók foglalkoztatása esetén érdemes gondolni arra az első olvasatra nem túl jelentős szabályra, amely azt mondja ki, hogy az ilyen nyugdíjas munkavállaló már nem minősül biztosítottnak. Ez lényegében azt jelenti, hogy 2019. január 1-jétől a saját jogú nyugdíjas személy biztosítotti jogállása a törvény erejénél fogva megszűnt. Ez pedig azért fontos, mert a biztosítotti jogállás megszűnését a munkáltatónak a NAV felé a 19T1041-es számú adatlapon, a változás bekövetkezésétől számított 8 napon belül, vagyis 2019. január 8. napjáig be kellett jelenteni. Amennyiben ez nem történt meg, akkor a bejelentést haladéktalanul pótolni kell.

A leírtak alapján kijelenthetjük, hogy jó néhány olyan változás következett be 2019. január 1-jével, amely alapjaiban változtatja meg a bérszámfejtési feladatokat. Éppen ezért ne hagyjuk az utolsó pillanatra a bevallás összeállítását és beküldését, mert előfordulhat, hogy olyan gyakorlati kérdés merül fel a bérszámfejtés során, amelyre nem kapunk azonnal választ a törvényi rendelkezések alapján.

Kapcsolódó jogszabályok:

1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

2011. évi CLVI. törvény az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról

1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről