Így betegedhetünk bele a távmunkába

Az információs és kommunikációs technológia fejlődése a világ gazdaságát pár év alatt teljesen átformálta, a számítógépek használata a termelés szerkezeti átalakulásához vezetett (pl. az erőforrás kihelyezés terén is).  Az európai munkavállalók többsége ma már a könnyebb és gyorsabb adatáramlás miatt számítógépet használ, interneten és egyéb hálózaton keresztül kommunikál, gyakran végzi a munkáját helytől és időtől függetlenül távmunkában. 
Az új technológiák, különösen a laptop, a táblagép az okos-telefon információkezelő eszközként való használata új megoldást jelent a távmunkában is. Az okos-telefon napjaink kézi számítógépének számít, ami nemcsak a PC utáni korszakot vizionálja, hanem átalakítja, megváltoztatja az emberi gondolkodásmódot és viselkedést is. 

A távmunka veszélyei 

A távmunkavégzés – a hazai munkajogi szabályozás szerint – a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel végeznek, és eredményét elektronikusan továbbítják. 
A „hagyományos” távmunka alapvetően képernyő előtti munkavégzést jelent, mivel a lakóingatlanban kialakított képernyős munkaállomáson történik az információk feldolgozása és továbbítása. Az új technológiák eszközeinek túlzott alkalmazása és helytelen használata azonban negatívan befolyásolhatja a munkavállalók egészségét és közérzetét, és kihat a biztonságukra is. 

A távmunka során előforduló veszélyek, veszélyforrások:
- a munkavégzés jellege, az ülőmunka a szervezetre mechanikai hatást gyakorol, ahol a statikus izomterhelés, az egyoldalú és túlzott megterhelés a váz-izomrendszert érinti; 
- az információk komplex, összehangolt felvétele, feldolgozása és közlése olyan szellemi tevékenységnek minősül, ami készenléti feszültséggel jár, a szervezet élettani, idegi megterhelését váltja ki, de leginkább fokozott pszichés megterhelést, igénybevételt okoz, pszichoszociális kockázatok forrása lehet;
- a munkakörnyezet egészségkárosító kóroki tényezői közül az ergonómiai és a pszichoszociális kóroki tényezők hatásai jöhetnek szóba (de fizikai expozíció, pl. zaj, rezgés, elektromágneses sugárzás is előfordul), amelyek mozgásszervi, de főként pszichoszociális jellegű elváltozásokat eredményezhetnek;
- a munkakörülmények hatásai (elsősorban a megvilágítás, a szellőzés, a fűtés, a klíma) sem zárhatók ki egyes egészségi elváltozások (látószervi, légzőszervi, allergiás, mozgásszervi panaszok) okai közül.

A távmunka látórendszeri panaszai a képernyő előtti munkavégzéssel függenek össze.

A távmunka során a képernyő előtti munkavégzés fokozott figyelmet igényel, folyamatos szellemi megterheléssel jár, a szervezet központi jellegű (érzékszervi és idegi) elfáradását okozza. A látórendszer túlzott igénybevétele főként a szem adottságaira, a látórendszeri eltérésekre, emellett a képernyő fizikai és a munkakörnyezet vizuális jellemzőire, az adatfeldolgozás nagyságrendjére és a rossz munkaszervezésre (pl. időkényszer, monotónia, kevés munkaközi szünet) is visszavezethető. 

A tüneteket a látásteljesítmény romlása, a szem kifáradása, a száraz, vörös, égő szemek, a fejfájás jelenti, de gyakori panasz a hányinger és a szédülés is. A tünetek oka a hosszú ideig tartó és pislogásmentes képernyőfigyelés, a merev testtartás, a helyi megvilágítás hiánya, a nem jól olvasható dokumentumok, a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges éleslátást biztosító szemüveg és a szemtorna hiánya, a visszatükröződő képernyők hatása stb. is lehet. 
A távmunkával kapcsolatos látórendszeri problémák nem tekinthetők foglalkozási eredetűnek, szemben a mozgásszervi megbetegedésekkel, amelyeknél a foglalkozási eredet feltárható és az ok-okozati összefüggés kimutatható.

A távmunka mozgásszervi rendellenességei a képernyő előtti ülőmunkával kapcsolatosak.

A képernyős munkaállomás nem megfelelő kialakítása és az eszközök helytelen telepítése, a kényelmetlen testhelyzet, a hosszú idejű merev testtartás, az ismétlődő vagy túlzott erőkifejtést igénylő munkamozzanatok statikus izomterhelést, a váz-izomrendszer túlzott megerőltetését váltják ki és jelentős (perifériás, testi jellegű) elfáradással járnak. Súlyosbító tényező a túl gyors munkatempó, az érzelmi teher, az elégtelen pihenőidő, a gyakorlottság hiánya és a helytelen eszközhasználat is.  

A számítógépes munka szinte az egész testet terheli, főként a nyak, a felső végtagok, kisebb mértékben a derék és az alsó végtagok is érintettek. A tünetek közül a gyulladás, a fájdalom, a duzzanat, a zsibbadás a vezető tünet, ami gyakran együtt jár a mozgás nehezítettségével is.  

A számítógépek használata során – gyakran észrevétlenül – kialakuló mozgásszervi betegségek összefoglaló neve a Computer Related Injuries (CRI – számítógépes sérülések).  A más tevékenységek során is gyakran előforduló rokon kórképek ismert elnevezése a Repetitive Strain Injury (RSI – ismétlődő terhelés által okozott károsodások), a Cumulative Trauma Disorder (CTD – halmozódó bántalmak miatti rendellenességek), a Musculoskeletal Disorder (MSD – az izomzat és a csontrendszer rendellenességei). A számítógép-használók 70%-ának van mozgásszervi panasza, 25%-nak több is, miközben a tevékenység miatti készenléti feszültség és a munkakényszer gyakran elnyomja a tüneteket. 

A távmunkával kapcsolatos mozgásszervi betegségek a bejelentendő, baleseti ellátásra is jogosító foglalkozási megbetegedések körébe tartoznak. Ilyenek pl. az ínhüvelyek, az izmok és inak tapadási helyének túlerőltetése általi betegségek, a kéztő alagút- szindróma és a csontok, ízületek, izmok, inak túlzott, illetve egyoldalú igénybevétele által okozott betegségek.

A távmunkavégzés pszichoszociális kockázatai

A távmunkavégzés során a pszichoszociális kockázatok jelentik a legnagyobb problémát.

A pszichoszociális kockázatok a közösségi kiszervezésű foglalkoztatásra jellemző munkafeltételek és hatások sokaságából eredhetnek, miközben ezekre az új munkavégzési formákra általában nem érvényes a hagyományos munkaköri/környezeti modell, a szokásos preventív intézkedések és a hagyományos munkavégzés védelmi szabályai sem alkalmazhatók maradéktalanul, emellett az érintett munkaerő is rendkívül különböző. 
A kiváltó okok között elsősorban a munkavégzéssel járó fokozott pszichés terhelés, a munkakörnyezet ergonómiai és pszichoszociális kóroki tényezői játszanak szerepet, de a munkavégzés körülményei (és a távmunkás személyének rizikófaktorai) is számítanak.  

A távmunkavégzés pszichoszociális kockázatai jellemzően olyan technikai, szervezeti (és életmódi) változásokból és tényezőkből fakadnak, mint például: 
- az atipikus munkaszerződés és a bizonytalan foglalkoztatás,
- a nem megfelelő munkafeltételek (munkaállomás és eszközök telepítése és kialakítása), 
- a nem megfelelő munkakörnyezet (megvilágítás, fűtés, szellőzés, klíma, zaj, rezgés, elektromágneses terek, balesetveszély, tűzveszély, villamos érintésvédelem stb.),  
- a munkáltatók és az ügyfelek negatív értékelése,
- az érzelmileg is megterhelő intenzív munka, a bonyolult és állandóan változó feladatok,
- felelősség viselése és döntéskényszer, az idő- és teljesítménykényszer,
- a rövid határidők és a hosszú munkaidő, kevés munkaközi szünet és a pihenés elmaradása,
- zavaró otthoni környezet (családi elfoglaltságok: gondozási, ápolási, háztartási teendők),
- az önmenedzselés szükségessége,
- a rossz munkaszervezés miatt a munka és a magánélet összemosódása,
- a kapcsolattartási problémák a munkáltatóval (közvetlen kommunikációs csatorna hiánya, elégtelen munkáltatói támogatás, az irányítás és az ellenőrzés hiányosságai),
- az elszigeteltség és a szociális (családi és baráti) kapcsolatok megromlása stb. 

A pszichoszociális kockázatokkal, főként a hosszabb idő alatt kialakuló krónikus stresszel kapcsolatos egészségi rendellenességek lehetnek:
- pszichoszomatikus betegségek (pl. magasvérnyomás, alvászavar, idült fáradtság stb.)
- pszichés tünetek (pl. depresszió, agresszió, kiégés – tünetegyüttes stb.) 
- viselkedési zavarok (pl. a figyelem csökkenése, a koncentrációs képesség romlása, az érdeklődés elvesztése, a motiváció csökkenése, a szociális kapcsolatok lazulása stb.).

Az új technológiák kockázatai: a technostressz és a technofüggőség 

A kutatások a hordozható rendszerekkel – a laptopon, okos-telefonon, tableten – végzett munka veszélyei által kiváltott, hosszú távú egészségi hatásokat jelentősebbnek becsülik a „hagyományos” képernyő előtti távmunkához képest. Mindezt a berendezések és munkaállomások ergonómiai hiányosságaira, az állandó készenlétre (a munkaidő-pihenőidő betartásának problémáira), a képzés, a tájékoztatás, az ellenőrzés és az értékelés hiányosságaira stb. vezetik vissza. Közismert az is, hogy a mobiltelefonok által keltett rádiófrekvenciás elektromágneses terek a lehetséges emberi rákkeltők csoportjába tartoznak. 
Az új mobiltechnológiák túlzott és helytelen használatával kapcsolatos negatív egészségi hatásokra a technostressz, a kényszeres használat és addikció elnevezésére a technofüggőség kifejezés vált közismertté. 

A technostressz a technológia által kiváltott olyan hatások összessége, ami negatívan befolyásolja a magatartást, a viselkedést, a gondolkodást és a szervezet élettani működését is. A technostressz mint tünetegyüttes a krónikus munkahelyi stresszhez hasonló: alvászavar, idült fáradtság, a figyelem és a koncentráció csökkenése, szorongás, nyugtalanság, agresszió, depresszió, munkamánia, kiégés tüneteit jelentheti, de pszichoszomatikus elváltozások is kísérhetik (mint pl. légszomj, szapora pulzus, remegés, szédülés, hányinger, pánikérzés stb.). 

Az MSDs is gyakori, aminek egyik speciális megjelenési formája a mobiltelefont használók között az ún. Text Neck, amit a szöveg fölé hajló, előrebiccent fej nyomása vált ki a nyakcsigolyákon (de a tüdőkapacitást is csökkenti és emésztési zavart is okozhat).  (A 0° dőlésszög 5 kp nyomásához képest a 40°- 60° dőlésszög akár 20 - 27 kp nyomást is okozhat!)
Az egészségre is kiható (becslések szerint 15% körüli) technofüggőség jelensége akkor áll fenn, ha a mobil technológiák használata kényszeressé válik, abbahagyása elvonási tünetekkel jár, viselkedési problémákhoz (agresszió, depresszió) vezet, ami főként a fiatalokra jellemző.  

dr. Erősné dr. Bereczki Edit