Munkáltatói visszaélés-bejelentés – ki őrzi az őröket?
Olvasási idő:
A #metoo kampány kapcsán reflektorfénybe kerültek a munkahelyi zaklatások és egyéb, a munkavállalók személyiségi jogait munkahely falai közt érő cselekmények. Az ilyen esetek kapcsán tudnunk kell, hogy adott esetben nemcsak az elkövető személyes – büntetőjogi, polgári jogi stb. – felelőssége merül fel, hanem a munkáltató munkajogi felelőssége is.
Egy zaklatásos tényállás esetén például, ha a munkáltatói jogkört gyakorlónak tudomása van arról, hogy egy vagy több munkavállaló zaklató magatartásnak van kitéve a kollégák részéről, azonban efölött szemet huny, és nem teszi meg azokat az észszerű, elvárható lépéseket ennek felszámolása érdekében, a munkáltató megsérti az egyenlő bánásmód követelményét.
Az egyenlő bánásmód követelményének kötelezettje mindig a munkáltató, így közvetlenül a zaklató munkatársak nem marasztalhatók diszkriminációs tényállás alapján (velük szemben polgári jogi alapon lehet igényt érvényesíteni). A munkatársak által folyatatott zaklatás alapján viszont eljárást lehet indítani a munkáltatóval szemben, ha a zaklatás előtte is ismert folyamat volt.
Azonban nem csupán a zaklatás, szexuális zaklatás kapcsán fűződik érdeke a munkáltatónak ahhoz, hogy tudomására jussanak a munkahelyen előforduló szabálytalanságok, jogszabálysértések. Kiemelendő, hogy a munkáltató kártérítési felelősséggel tartozik a munkahelyi balesetek kapcsán a munkavállalót érő károkért, amely felelősség alól csak szűk körben mentheti ki magát, ezzel összefüggésben pedig kötelessége az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeiről való gondoskodás, az e feltételeknek megfelelő munkavégzés ellenőrzése.
Harmadik személyek (pl. ügyfelek, partnerek) felé is a munkáltató tartozik felelősséggel a munkavállaló által okozott károkért, személyiségi jogsértésekért. Továbbá nemcsak azokban az esetekben lehet érdekelt a munkáltató abban, hogy a munkavállalók által elkövetett szabálytalanságokról informálódjon, ha közvetlenül felelősséggel tartozik az ezekből eredő káros következményekért: a munkavállalók jogszabályoknak, utasításoknak, belső szabályzatoknak megfelelő munkavégzése, együttműködésük, súrlódásmentes volta lényeges feltétele a szervezet olajozott működésének.
A fentiekre tekintettel külön törvény (a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény; a továbbiakban: Pkbtv.) alapján működtethetnek a munkáltatók ún. visszaélés-bejelentési rendszert a szervezeten belüli szabálytalanságokról való információszerzés elősegítése és a bejelentők bátorítása, védelme érdekében. A visszaélés-bejelentés – közkeletű angol megnevezéssel „whistle-blowing”, azaz „sípfújás” – abban áll, hogy a bejelentő, aki tanúja vagy áldozata egy jog- vagy érdeksértő tevékenységnek, jelenti azt egy, az adott sérelem orvosolására hivatott szervnek vagy személynek, s bejelentésével kapcsolatban a törvényben meghatározott védelmet élvez. A bejelentők ugyanis értelemszerűen sérülékeny helyzetbe kerülnek a bejelentéssel járó konfliktushelyzet vállalásával. Egyebek mellett tehát rögzíti a törvényi kereteket arra a célra, ha a munkáltató saját visszaélés-bejelentési rendszert akar bevezetni.
A munkahelyi visszaélések bejelentése a Pkbtv. rendszerében
A Pkbtv. a munkahelyi visszaélés-bejelentéseknek két alapvető típusát szabályozza.
Az első típusba olyan szabálytalanságok bejelentése tartozik, amelyekben
- a visszaélés elkövetője: a munkáltató;
- a visszaélés elszenvedője vagy tanúja: a bejelentő munkavállaló;
- a bejelentés címzettje: valamilyen állami szerv vagy helyi önkormányzati szerv.
A második típusba azon szabálytalanságok bejelentése tartozik, amelyekben
- a visszaélés elkövetője: a bejelentő munkavállaló munkatársa;
- a visszaélés elszenvedője vagy tanúja: a bejelentő munkavállaló;
- a bejelentés címzettje: a munkáltató.
Utóbbiba tartoznak a munkahelyi zaklatásos, szexuális zaklatásos bejelentések vagy a munkáltató belső – pl. összeférhetetlenségi, etikai, viselkedési, ruházkodási – szabályzatának más munkatárs általi megsértésére irányuló, a munkáltatónak szóló bejelentések.
Eltérően az első típusú bejelentésektől, amelyek akármilyen tárgyúan lehetnek, a második típusú bejelentések tárgya csak munkaügyi tárgyú sérelem lehet, és ezek címzettje kizárólag a munkáltató lehet.
A Pbktv. az ilyen típusú bejelentések kezelésére rendszeresíti az ún. munkáltatói visszaélés-bejelentési rendszer intézményét, melyet az első típusba tartozó bejelentésekre vonatkozó szabályozástól elkülönítve szabályoz.
A két típus elkülönítése azért is fontos, mert a munkaügyi tárgyú, bejelentések egész más munkajogi és adatvédelmi kérdéseket vetnek fel, mint a második típusba tartozók. E kérdéseket már túlnyomórészt nem a Pbktv., hanem az Mt., illetve az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Info tv.), valamint más, anyagi jogi jogszabályok (pl. versenyjog) tartalmazzák.
Az első esetben ugyanis a munkáltató és a bejelentő munkavállaló kerül konfliktusba, hiszen a szervezetén kívülre kerül valami olyan információ, amely a munkáltatóra nézve sérelmes lehet. Így a bejelentések jogszerűségét a munkáltató jogos gazdasági érdekének és személyiségi jogainak védelmére vonatkozó munkajogi szabályokkal (Mt. 8-9. §) való összevetésben lehet megítélni. Ezek részletes ismertetése azonban meghaladná e cikk kereteit.
A második esetben viszont nem kerül ki információ a munkáltatói szervezetből. Itt nem kerülnek veszélybe a munkáltató jogos gazdasági érdekei vagy személyiségi jogai. A kapcsolódó jogi szabályozás a bejelentő személyes adatainak, valamint személyiségi jogainak védelmére helyezi a hangsúlyt (Mt. 9. §, Info tv.).
Cikkünk folytatásában a második esetkörbe tartozó bejelentések szabályaival foglalkozunk részletesebben.
