Munkaidő és társadalombiztosítás
Olvasási idő: 6 perc
A munkaidő alapvetően munkajogi fogalom, de a társadalombiztosítási kötelezettségek, társadalombiztosítási, családtámogatási és szociális ellátások vonatkozásában is számos esetben meghatározó jelentősége van a munkaidő tartamának.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 86. § (1) bekezdése úgy határozza meg a munkaidő fogalmát, hogy a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama. A törvény 92. § (1) bekezdés értelmében az általános teljes napi munkaidő napi nyolc óra.
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) 42. § (2) bekezdése legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyhoz köti, hogy az egyéni vagy társas vállalkozó mentesüljön a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség alól azzal, hogy heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.
Munkaidő kisadózóknak
A kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvény (Kata tv.) 2. § 2. pont a) pontja pedig a legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban álló egyéni vállalkozó esetében kizárja a kisadózás választásának a lehetőségét. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőket e szabály alkalmazása során is össze kell számítani. Ugyanakkor ebben az esetben a heti 36 órás foglalkoztatásnak a tárgyhó egészében fenn kell állnia.
Itt jegyezzük meg, hogy a Tbj. 4. § 15. pontja értelmében a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony – amely a Tbj. alkalmazásában munkaviszony – teljes munkaidős foglalkoztatási jogviszonynak minősül.
Munkaidő jelentősége biztosítási jogviszonyban
Ami a biztosításban töltött időt illeti, nincs jelentősége a napi munkaidőnek: ha a biztosítási jogviszony fennáll, akkor annak minden napja biztosításban töltött időnek minősül. Például, egy heti 5 órás munkaidővel létesített munkaviszony esetén is folyamatosan fennáll a biztosítási jogviszony, és az érintett a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhet: így a nyugdíjjogosultsághoz teljes, tehát 1 biztosításban töltött nap alatt 1 nap szolgálati időt és a – a nők 40 éves kedvezményes nyugellátásához – 1 nap jogosultsági időt szerez.
Az más kérdés, hogy amennyiben a részmunkaidőben foglalkoztatott díjazása nem éri el a minimálbért, akkor az arányos szolgálati idő számítására vonatkozó szabályok miatt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 39. szakasza alapján csak arányos szolgálati időt szerez, de ez kizárólag a nyugellátás összegét befolyásolja.
Maradva a munkaidőnél: a megváltozott munkaképességű személyek ellátásról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 22. szakasza értelmében a rehabilitációs hozzájárulás tekintetében csak azt a megváltozott munkaképességű munkavállalót lehet figyelembe venni, akinek a munkaideje a napi 4 órát eléri.
Ugyanakkor a rehabilitációs hozzájárulás megállapítása során a munkaadó létszámának meghatározásakor a KSH munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatója 5. pontja szerint eltérő előírás híján az átlagolást a tényleges létszám alapján kell elvégezni, vagyis minden személyt a munkaidő hosszától függetlenül, egy-egy egész főnek kell tekinteni. Ebből következően a rész vagy teljes munkaidő a létszámot nem befolyásolja, feltéve, hogy az érintett munkaszerződés szerinti havi munkaideje eléri a 60 órát. Amennyiben a havi munkaszerződés szerinti munkaideje ez alatt van, nem kell vele számolni.
A munkaidő fogalma kizárólag a munkaviszonyhoz kapcsolható.
Az egyéni és társas vállalkozó, illetve a mezőgazdasági őstermelő, vagy éppen a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban munkát végző személy esetében a munkaidő nem értelmezhető.
Meglehetősen nehezen alkalmazható az a szabály, hogy az ápolási díj mellett napi 4 órában lehet keresőtevékenységet folytatni (vagy korlátlanul, ha a munkavégzés az érintett otthonában történik, hiszen a keresőtevékenységek többségében (pl. egy őstermelő esetében) nincs mérhető munkaidő. Az igény benyújtásakor ezért e tekintetben az igénylő nyilatkozata a mérvadó.
A GYET-re vagy éppen a nagyszülői GYES-re vonatkozó előírások szerint ezen ellátások mellett heti 30 órában lehet keresőtevékenységet folytatni.
Ennek ellenőrzése azonban nem ütközik nehézségbe, mivel a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) alkalmazásában csak a munkaviszony és a különböző közszolgálati jogviszonyok minősülnek keresőtevékenységnek.
A szociális hozzájárulási adókedvezmények tekintetében szintén nincs jelentősége a munkaidőnek, kivéve a szakképzésben való részvétellel kapcsolatos Fa szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho tv.) 17/A. § szerinti] adókedvezményt, amely esetében a szakképzési munkaszerződés alapján számított kedvezmény mértéke a szakirányú oktatásnak az általános teljes napi munkaidőhöz, fiatalkorú munkavállaló esetén napi hét órához viszonyított arányától is függ.
Ugyanakkor egy napi 2 órás munkaviszonyban foglalkoztatott megváltozott munkaképességű munkavállaló maximum kedvezmény alapja éppen úgy a minimálbér kétszerese, mint a teljes munkaidős kollégájáé
Mennyi ideig tart a munkaidő?
Az Mt. nem tartalmaz előírást a minimális munkaidőre nézve, ami a felek döntése alapján – különösen a behívás alapján történő munkavégzés esetén – egészen minimális idő is lehet, ugyanakkor a havi járulékalapnak ebben az esetben is el kell érni a minimálbér 30 százalékát.
