Munkabaleset: Mire köteles a munkáltató
Olvasási idő:
Üzemi baleset gyakorlatilag bármilyen munkahelyen érheti a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munka közben, az építőiparban azonban különösen kiugró az üzemi- és munkabalesetek kockázata. A munkáltatónak három irányba is (hatóság, egészségbiztosító, munkavállaló) fennáll a felelőssége az ilyen balesetekkel összefüggésben, amely komoly anyagi terheket jelent a foglalkoztató számára. Nem elhanyagolható tehát a kérdés: mire köteles és mikor mentesülhet a munkáltató az említett felelőssége alól? Tekintse meg valamennyi, építőipari iratmintánkat!
Üzemi baleset az a baleset, amely a munkavállalót a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a munkavállaló munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (úti baleset).
Az üzemi balesetnél szűkebb fogalmi kört jelent a munkabaleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés közben vagy azzal összefüggésben éri. Nem minősül munkabalesetnek ugyanakkor az a baleset, amely a munkavállalót a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt.
Mind az üzemi, mind a munkabaleset értelmezése során a „munkavégzéssel összefüggésben” azt jelenti, hogy a baleset a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri.
A munkáltató anyagi felelőssége a munkavállalói baleset esetén
A munkáltatónak három irányban is fennáll a munkabaleset (és úti baleset) kapcsán az anyagi helytállási kötelezettsége:
- egyrészt a munkavédelmi hatósági eljárás során kiszabott munkavédelmi bírság,
- másrészt a munkavállaló egészségbiztosítási ellátásainak meg(vissza)térítési kötelezettsége az OEP (újabb nevén: NEAK) eljárása kapcsán,
- harmadrészt a munkavállaló esetleges kártérítési igénye kapcsán.
Ha a közigazgatási, vagy a peres eljárás során a bizonyítékok értékelése során arra a következtetésre lehet jutni, hogy a balesetet a munkáltató pl. megfelelő tájékoztatással, oktatással, utasításokkal, munkaszervezéssel stb. elkerülhette vagy elháríthatta volna, akkor megállapításra kerül mind a munkavédelmi, mind az egészségbiztosítási, mind a kártérítési felelőssége a munkáltatónak.
Kártérítési felelősség alól a fentiek fennállása – munkáltató munkavédelmi szabályszegése (mulasztása) – esetén csak akkor mentesülhet a munkáltató, ha a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ha mindkét fél közrehatott a balesetben, akkor a közrehatás arányában van (csak) kármegosztás.
Ezzel szemben az egészségbiztosítási ellátás munkáltató általi megtérítéséért kizárólagosan (nincs kármegosztás!) a munkáltató fog felelni, ha ugyan a sérült munkavállaló munkavédelmi szabályszegése is megállapítható volt a baleset okai egyikeként, azonban nem ez volt a kizárólagos oka a balesetnek. Az egészségbiztosítási ellátás munkáltató általi megtérítése alól a munkáltató csak akkor mentesülhet, ha (ő) tudja bizonyítani, hogy a baleset kizárólag a munkavállaló – munkáltató részéről elháríthatatlan – magatartásának (szabályszegésének) a következménye.
Tekintettel arra, hogy számos esetben olyan általános munkavédelmi alapelvek, általános munkavédelmi kötelezettségek megszegésére hivatkozik a hatóság az egészségbiztosítási ellátás megtérítési eljárása során, melyekért ugyanúgy kvázi objektív felelősséggel tartozik a munkáltató, mint egy kézzel foghatóbb előírás nem teljesítése esetén, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a munkavédelmi megelőző intézkedések között ezen általános kötelezettségek teljesítésére és azok dokumentálására.
Általános kötelezettségek, melyek megszegése anyagi helytállási kötelezettséget von maga után
Vegyük számba, mik azok az általános kötelezettségek, melyeknek teljesítését a munkáltató dokumentálni tudja, és így egy hatósági eljárás során bizonyítani, hogy minden elvárható körülményt mérlegelt és a szükséges intézkedést megtett.
Kockázatértékelés és megelőzési stratégia
A mindenre kiterjedő kockázatértékelés, az annak alapján elkészített megelőzési stratégia, az ennek megfelelő munkavédelmi oktatás összeállítása, a szükséges munkautasítások elkészítése, valamint a rendszeres ellenőrzés (illetve ahhoz kapcsolódóan minden rendellenesség bejelentés kérése a munkavállalóktól) alapvető fontosságú lehet.
A munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel
- az alkalmazott tevékenységre, technológiára, munkaeszközökre,
- a veszélyes anyagokra és keverékekre,
- a munkavállalókat érő terhelésekre,
- a munkahelyek kialakítására, valamint
- a munkakörülményi tényezőkre – pl. munkaklíma-, zaj-, rezgésterhelést, légállapot, szociális kapcsolatok, stressz (időkényszer, családtól távol, műszakos munka).
A kockázatértékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét.
A munkáltató ezzel összefüggésben köteles egységes és átfogó megelőzési stratégiát kialakítani, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására.
A megelőzési stratégiában célként hasznos megfogalmazni, hogy minden, az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának hiányosságával összefüggésben bekövetkezett munkabalesetet, fokozott expozíciót, illetve foglalkozási megbetegedést (továbbiakban: munkabeleset) és a quasi munkabaleseteket is (amikor a baleset nem következett be, de minden körülmény annak bekövetkezéséhez adott volt) be kell jelenteni a munkáltatónak és ki kell vizsgálni. Ennek eredményét pedig a kockázatértékelés felülvizsgálata során érdemes figyelembe venni.
Konkrét kockázatokat kell tudni nevesíteni és azok elkerülése érdekében általános és konkrét megvalósítást szolgáltató intézkedéseket tenni, utasításokat és annak gyakorlati megvalósítását szolgáló munkaköri leírásokat készíteni.
„Óvórendszabályok” (munkáltatói utasítások)
A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért.
Ennek érdekében az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályokat kell meghatározni, megfelelő munkáltatói utasításokkal kell ellátni a munkavégzést megelőzően a munkavállalót, melyek végrehajtása megfelelő védelmet nyújt a munkavállalókon túlmenően a munkavégzés hatókörében tartózkodónak és a szolgáltatást igénybe vevőnek is.
Kiemelkedően fontos, hogy az alkalmazni engedett/rendelt eszközöknek legyen műszaki leírásuk, készüljön munkavédelmi előírás, javítási-karbantartási és a biztonságos munkavégzés technológiai megvalósításának leírása, melyhez szükség esetén kapcsolódjon részletes munkaköri leírás is.
Olyan munkavédelmi szabályzatokat kell kiadni, amelyek – egy esetlegesen balesetet szenvedett – munkavállaló általi betartása megakadályozta volna a baleset bekövetkeztét.
Ellenőrzés
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles
- rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek; a munkavállalók ismerik-e, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket;
- a tudomására jutott rendellenességet, a quasi munkabaleseteket, illetve a munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végzésével kapcsolatos bejelentést haladéktalanul kivizsgálni.
Munkavédelmi oktatás
A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló
a) munkába álláskor,
b) munkahely vagy munkakör megváltozásakor, valamint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek változásakor,
c) munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor,
d) új technológia bevezetésekor
elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. Az oktatást rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként – a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve – meg kell ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni.
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles az új technológiák bevezetése előtt kellő időben megtárgyalni (értsd: tájékoztatás, oktatás) a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel bevezetésük egészségre és biztonságra kiható következményeit.
Nem elég, hogy a munkavállaló (ismétlődő) elméleti munkavédelmi oktatáson vesz részt, melynek tematikája és azon való jelenlét igazolható és bizonyítható. Az oktatás tartalma perdöntő jelentőségű. A munkavédelmi oktatás nem lehet általános jellegű. Annak ki kell térnie a konkrét feladatok ellátása során felmerülő munkavédelmi kockázatokra, azok biztonságos (szakszerű) kezelésére és a lehetséges kockázatok megelőzésére.
