Mit kell tudnunk az utazó munkavállalók munkaidejéről?

A munkavállalók munka-, valamint pihenőidejéről a hatályos 2012.évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (továbbiakban Mt.) részletesen rendelkezik. Az Mt. 298. § (4) bekezdésében az ágazati, valamint szakmai sajátosságokra tekintettel megadja a lehetőséget a törvényben meghatározottaktól másik törvényben rögzítettek szerinti eltérésre. A közúti közlekedés ágazati sajátosságait felismerve külön törvényben került szabályozásra az utazó munkavállalók munkaideje. Az 1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről (továbbiakban Kkt.) 18/A. §-18/L. § rendelkezik mindezekről.
Fontos kiemelni, hogy Kkt.-t az Mt. kiegészítéseként kell alkalmazni, nem, mint helyettesítő jogforrást. Az Mt. rendelkezéseit a Kkt. törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Az utazó munkavállalók munkaidejének szabályozása európai uniós szinten is folyamatosan fókuszban van. Az EU is felismerte, hogy a közúti közlekedés biztonságát, az abban résztvevők egészségének és biztonságának védelmét célzó intézkedéseket nem lehet tagállami szinten megvalósítani, ezért közösségi intézkedések szükségesek.

 

A Kkt. 18/A. § (1) bekezdése szerint: közúti szállításban közreműködő azon személy, aki az 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, 165/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, továbbá a 2001. évi IX. törvénnyel kihirdetett, a nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló Európai Megállapodás (AETR) hatálya alá tartozó munkát végeznek. Előzőeken túl a Kkt. meghatározása alapján a törvényben foglalt rendelkezéseket akkor is alkalmazni szükséges, amennyiben a munkavállaló munkavégzése nem tartozik az előzőekben meghatározott jogszabály, valamint közösségi jogszabály hatálya alá, de a munkaidőkeret időtartama alatt a munkavállaló az említett jogszabály és közösségi jogszabály hatálya alá tartozó munkát is végez.

 

Ezt követően a 18/B. § d) és e) bekezdéseiben kapunk pontos definíciót arra vonatkozóan, hogy ki számít közúti szállításban közreműködő személynek:
- közúti szállításban közreműködő személy: a munkavállaló és az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezető;
- önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezető:
--minden olyan személy, aki az Európai Unió kötelező jogi aktusa értelmében közösségi engedély vagy bármely egyéb szakmai engedély alapján foglalkozásszerűen személyek közúti szállítását vagy áruk közúti fuvarozását végzi harmadik fél számlájára,
--aki jogosult a saját számlájára munkát vállalni, és aki nem kötődik munkaadóhoz sem munkaszerződéssel, sem egyéb munkavégzésre irányuló, alá-, fölérendeltségen alapuló jogviszony formájában,
--aki munkatevékenységét maga szervezi,
--akinek a jövedelme közvetlenül a megtermelt nyereségtől függ, és
--akinek megvan az a lehetősége, hogy egyénileg vagy más önálló vállalkozó gépjárművezetőkkel történő együttműködés keretein belül több ügyféllel is üzleti kapcsolatot tartson fenn.

 

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy mindenkire alkalmazandó a törvény, aki a fentiekben meghatározott munkát végez? Kérdésünkre a Kkt. 18/A. § szintén (1) bekezdésében találjuk meg a választ: akik fent definiált munkát, valamint 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, 165/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, továbbá a 2001. évi IX. törvénnyel kihirdetett, a nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló Európai Megállapodás (AETR) hatálya alá tartozó munkát végeznek.

Az 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet a jármű nyilvántartásba vételének helyétől függetlenül a következő területeken végzett közúti fuvarozás esetén alkalmazandó:
a) kizárólag a Közösségen belül; vagy
b) a Közösség, Svájc és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodást aláíró országok között.

Az AETR ezen rendelet helyett továbbra is alkalmazandó a fentiekben említett területeken kívül folytatott nemzetközi közúti szállítási tevékenységekre:
a) a Közösségben vagy az AETR szerződéses tagországaiban nyilvántartott járművek esetében a teljes útra;
b) olyan harmadik országban nyilvántartott járművek esetében, mely nem szerződéses tagja az AETR-nek, az útnak csak azon részén, mely a Közösség vagy az AETR szerződéses tagországainak területén vezet át.
A fentiekben pontosan definiáltuk az érintettek körét. A továbbiakban áttekintjük, hogy milyen különleges rendelkezéseknek kell megfelelni.

Az Mt. 86. §-a részletesen rendelkezik a munkaidőről, az utazó munkavállalók munkaidejére vonatkozó különleges rendelkezéseket az Mt. fent említett §-ával összhangban a Kkt. 18/B-18/L. §-a tartalmazza, és az Mt.-ben megfogalmazottakhoz képest jelentős eltéréseket figyelhetünk meg. A Kkt.-ben rögzítettek az Európai Parlament és a Tanács 2002/15/EK irányelve mentén haladva kerültek meghatározásra.

Fentiek értelmében munkaidő a közúti személyszállítási, illetve árufuvarozási tevékenységre fordított teljes idő, amely magában foglalja: a vezetési időt, a be- és kirakodásra fordított időt, az utasok be- és kiszállásánál való segédkezéssel töltött időt, a jármű takarításával és karbantartásával töltött időt. Ebbe a körbe kell sorolni a jármű, a rakomány vagy az utasok biztonságával kapcsolatos tevékenység idejét, és a vonatkozó előírások teljesítésére fordított időt, ideértve a be- és kirakodás felügyeletét, továbbá a rendőrségi, vám-, határőrizeti és az adott szállítási tevékenységgel összefüggésben felmerülő bármely hatósági eljárás időtartamát.
Ugyancsak munkaidőnek számít a be- és kirakodásra történő várakozás ideje, amennyiben ennek időtartama előzetesen nem volt meghatározható. Kollektív szerződés jelen rendelkezéstől eltérhet, és a be- és kirakodásra történő várakozás idejét rendelkezésre állási időnek minősítheti, kivéve, ha a munkavállaló a várakozás ideje alatt munkát végez.

A munkaidő munkaidőkeretben történő megállapítását az Mt. 93. § (1) bekezdésében lehetőségként említi, ezzel ellentétben a Kkt. 18/C. § (1) bekezdésében kötelezettségként írja elő. Mértéke maximálisan 4 hónap, kollektív szerződés esetén maximum 6 hónap. A Kkt. 18/C. § (5) bekezdése értelmében a heti munkaidő – kollektív szerződés, illetve a Kkt. 18/A. § (1) bekezdésében meghatározott jogszabály és közösségi jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a 60 órát nem haladhatja meg. A munkaidőkeret átlagában a heti munkaidő a 48 órát nem haladhatja meg.

Fontos megállapítani, hogy a fent említett maximális munkaidőt a munkavállaló valamennyi munkaviszonyában egybeszámítottan kell számolni, abban az esetben is, ha a munkavállaló korábbi munkaviszonya megszűnt vagy megszűnik, de négy hónapnál nem régebben korábbi munkaviszonyában munkát végzett. Fentiekben említettek alkalmazása során a munkaidőkereten felüli rendkívüli munkaidőt is figyelembe kell venni. Annak érdekében, hogy a munkáltató eleget tudjon tenni a törvényben meghatározottaknak, a munkavállaló kötelessége havonta, vagy a munkáltató által megjelölt időközönként írásban elszámolni más munkáltatónál végzett munkavégzéséről.