Mire nem lehet tanulmányi szerződést kötni?

Mi változott?

Kezdjük a korábbi és a hatályos szabályozás közötti két legfontosabb különbséggel! 
A „régi” Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) a munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében tette lehetővé a tanulmányi szerződéskötést. Eszerint olyan személlyel is lehetett e szabályok szerint szerződni, aki nem állt a munkáltatóval munkaviszonyban [1992. évi XXII. törvény 110. § (1) bek.]. 

Az Mt. szabályai ezzel szemben kizárólag a munkaviszonyban álló felek tanulmányi szerződésére vonatkoznak. 

Ezen rendelkezések ugyanakkor részben mintaként szolgálhatnak arra az estre is, amikor még a jogviszony a szerződéskötéskor nem áll fenn. Mert éppen a tanulmányi szerződésből származó egyik kötelezettsége alapján kötnek utóbb támogatott tanulmányok befejezését követően munkaszerződést. 
A másik eltérés: a munkavállaló munkáltatójának köteles volt előzetesen bejelenteni, ha más munkáltatóval tanulmányi szerződést kívánt kötni [1992. évi XXII. törvény 110. § (2) bek.]. Az Mt.-ben ilyen szabály nincs, és véleményünk szerint – a magánszféra védelmére is figyelemmel – ilyen bejelentési kötelezettség nem írható elő. Ha a tanulmányi szerződés alapján folytatott képzés a munkavállaló munkaidejét érintené, ez utóbbi apropóján szükséges a bejelentést megtenni a munkáltatónak, és engedélyt kérni a távollétre. De ekkor sem a tanulmányi szerződésről kell tájékoztatni.

Mire kötelezhetik magukat a felek?

A tanulmányi szerződésben 
- a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt,
- a munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb öt éven – keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg.  [Mt. 229. § (1) bek.]. 

Mit is értünk „tanulmányok” alatt?
A törvényszöveg szerinti tanulmányok – melynek folytatásához a szerződés alapján a munkaadó támogatást nyújt – fogalma az ítélkezési gyakorlat alapján abszolút megengedően értelmezendő. Tanulmányi szerződés gyakorlatszerzésre is köthető, továbbá ún. betanításra, vagyis a munkakör ellátásához szükséges gyakorlati ismeretek megszerzésére [EBH2001.568.].

A feleknek a törvényben általánosan leírt kötelezettségeit érdemes minél pontosabban konkretizálni. A tanulmányi támogatás esetében a jogcímeket, az összegeket. 

Ha a munkavállaló vizsgakötelezettséggel teljesíthető tanulmányokat folytat, célszerű kikötni azt az érdemjegyet, tanulmányi átlagot, aminek az elérése jelent a szerződésnek megfelelő teljesítést.
Amint egy bírósági határozat leszögezi: a tanulmányi szerződés alapján megszerzendő végzettségnek megfelelő munkakör felajánlásának kötelezettsége az Mt.-ből nem következik, ebben a feleknek írásban, a tanulmányi szerződésben kifejezetten meg kell állapodniuk [BH2013.103.].

A Vélemény szerint a munkavállaló által a munkáltatónál eltöltött időszak számításánál nem vehető figyelembe a tanulmányi szerződés megkötésétől a tanulmányok befejezéséig terjedő időszak. A munkavállalónak a képzettség megszerzése után kell meghatározott ideig a munkáltatónál munkaviszonyban maradnia, minthogy a munkavállaló a tanulmányi szerződést azzal teljesíti, hogy tanulmányait határidőre befejezi, és az így megszerzett tudását, szakértelmét a munkáltató érdekében hasznosítja.
Engedtessék meg a Szerzőnek egy rövid kritika. A Vélemény hiányában sem lenne félreérthető, máshogyan értelmezhető az Mt. vonatkozó szövege. Idézve az érintett részt: a munkavállaló „…a képzettség megszerzése után…de legfeljebb öt éven keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg”. Nyelvtani interpretáció alapján egyértelmű: a támogatásért cserében a munkaadónál töltendő munkaviszony csak a képzettség megszerzése után veheti kezdetét.

A munkaviszonyban töltött idő számításánál – eltérő megállapodás hiányában – az Mt. 115. § (2) bekezdése megfelelően irányadó [Mt. 229. § (1) bek.]. A 115. § (2) bekezdés a szabadságra való jogosultságról rendelkezve megállapítja, mely időtartamok minősülnek munkavégzés és rendelkezésre állás hiányában is a szabadságra jogosító munkában töltött időnek (pl. a szabadság, a szülési szabadság, a keresőképtelenség tartama). 
A Vélemény szerint – az eltérő megállapodásra szóló törvényi felhatalmazás alapján – érvényes azon szerződéses kikötés, amely szerint a munkáltatónál eltöltendő időbe nem számít bele például a keresőképtelenség vagy egyébként más olyan távollét időtartama, amely a szabadság tekintetében munkában töltött idő.
A Véleményhez kapcsolódóan, ilyen tartalmú megállapodás megkötésekor megfontolandó annak az egybefüggő minimális időtartamnak a kikötése, amit meghaladóan például a keresőképtelenség (vagy más távollét) tartama nem számít be a tanulmányi szerződés alapján a munkaadónál munkaviszonyban töltendő időbe. Egy kétnapos gyomorrontás miatti keresőképtelenséggel járó betegség vélhetően nem sérti a munkáltató azon érdekét, hogy a munkavállaló a tanulmányi szerződéssel támogatottan megszerzett ismereteit valóban nála és javára hasznosítsa.

Mire nem szerződhet a munkáltató és munkavállalója?

Nem köthető tanulmányi szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót [Mt. 229. § (2) bek.].

Az ítélkezési gyakorlatban elsősorban a második esetkörhöz kapcsolódó kereseti követelésekkel találkozunk. 
Egy elvi határozat esszenciája szerint, ha a szabályszerűen korábban megkötött tanulmányi szerződés hatálya alatt munkakör módosításra tekintettel a munkáltató ehhez a munkakörhöz ír elő felsőfokú iskolai végzettséget, a korábbi tanulmányi szerződés megszűnik [EBH2013. M.13]. Önmagában viszont az a körülmény, hogy a tanfolyam elvégzése a munkáltató érdekeit is nagyban szolgálta – különösen amiatt, hogy a munkavállaló a tevékenységét professzionálisabban, gyorsabban tudta ezután elvégezni – nem értékelhető úgy, hogy a felek kölcsönös akarata nem a tanulmányi szerződés megkötésére, és az abban foglaltak teljesítésére irányult volna [Mfv.I.10.756/2008/2.]. 

Egy másik határozat szerint, ha jogszabály a munkakör betöltéséhez szükséges képzettséggel kapcsolatban nem tartalmaz előírást, a munkáltató meghatározhatja, hogy az adott feladat ellátásához milyen végzettséget tart szükségesnek, és ezt alkalmazási feltételül szabhatja. Ha ezzel a munkavállaló nem rendelkezik, de vállalja annak megszerzését az alkalmazása érdekében, ez a munkavállaló döntése, és nem a munkáltató kötelezésén alapuló tanulást, képzésben való részvételt jelenti [Mfv.II.10.426/2013/4.]. Meghatározó, hogy ez esetben még a munkaviszony létesítése előtt állapodtak meg a végzettség megszerzésében, azaz a munkaszerződést követően a munkavállaló nem kötelezésre, hanem szabad akaratából írta alá a tanulmányi szerződést.

Alaki kötöttség

A tanulmányi szerződést írásba kell foglalni [Mt. 229. § (1) bek.]. 

Kérdés, milyen jogalkotói magyarázata van, hogy az ugyancsak munkaviszony fennállása mellett köthető versenytilalmi megállapodás tekintetében az Mt. az írásba foglalás kötelezettségéről nem rendelkezik. Egy két éve született kúriai ítélet szerint a tanulmányi szerződés írásban való megkötése törvényi kötelezettségéből következően a munkáltatótól csak olyan mértékű támogatás követelhető, amelyet a tanulmányi szerződés tartalmaz. Szerződéses kikötés hiányában csupán tanúnyilatkoztatás alapján nem állapítható meg, hogy például a munkáltató az adott juttatás „nettó” összegű biztosítását vállalta volna [Mfv.II.10.438/2017/4.]. Ha pedig a felek a tanulmányi szerződésben nem állapodnak meg írásban a fizetett szabadidő biztosításáról, a munkavállaló annak hiányára, mint lényeges kötelezettségszegésre a tanulmányi szerződés munkáltató általi megszegésének alapjaként nem hivatkozhat [Mfv.II.10.417/2011/5.].

dr. Horváth István

(Cikkünk teljes változatát elolvashatja a Munkaügyi Tanácsadó júliusi számában)