Mikor ne jelentsük az EKAER-t?

Első könnyítés: Amikor nem kell EKAER-t jelenteni
A legelső eldöntendő kérdés minden esetben, hogy az adott tevékenységünk EKAER-köteles-e. Fontos észrevenni, hogy az EKAER-rendszer eltérő szabályokat ír elő a közösségi és a belföldi áruszállításra. Amíg a közösségi ki- és beszállítások során előforduló minden ügyletet jelenteni kell (figyelembe véve természetesen az alkalmazható mentességeket), addig a magyar forgalom esetén csak az első, nem végfelhasználónak történő belföldi értékesítés az EKAER-köteles. Ebből következik, hogy nem kell jelenteni például a következő eseteket. A cég saját tulajdonú árujának mozgatása a vállalat két telephelye, boltja, raktára között, hiszen ezekben az esetekben nem történik értékesítés. Ez akkor sem EKAER-köteles, hogyha ezek a rakodási helyek nem az adott vállalat tulajdonában vannak. Az áru átszállítása egy másik gazdálkodóhoz valamilyen gyártási, megmunkálási fázis elvégzése érdekében, amennyiben az klasszikus bérmunkaügylet keretében történik, azaz a felek között csak szolgáltatásnyújtás valósul meg.
A szabály értelmében a végfelhasználó azt a természetes személyt jelenti, aki magánszükségletei kielégítése érdekében szerzi be a terméket, így a természetes személynek történő értékesítésre sem kell EKAER-bejelentést tenni. Továbbá a szabály kizárja a többedszeri belföldi értékesítéseket is a jelentésköteles tevékenységek köréből. Itt ugyanakkor két szempontra is fontos figyelni. Egyrészt az árunak minden értékesítési fázisban azonosnak kell lenni, azaz ezt a szabályt nem lehet a gyártási, feldolgozási műveletek egymásutánjánál figyelembe venni. Így például, ha vesz a gazdálkodó egy belföldi letelepedésű textilboltban egy vég anyagot, majd varr belőle ruhát és eladja egy butiknak, akkor mind a textilanyag, mind a ruha értékesítése első belföldi értékesítésnek minősül, hiszen két külön termékről beszélünk. Másrészt arra is figyelni kell, hogy az újraértékesítés csak akkor nem jelentésköteles, hogyha az első értékesítés is belföldi értékesítés volt. Azaz, ha a gazdálkodó elmegy egy magyar nagykereskedelmi boltba, majd az ott vásárolt árut továbbértékesíti egy másik vállalkozásnak, az nem lesz EKAER-köteles. Ugyanakkor, ha az a nagykereskedelmi bolt, ahonnan azt a terméket vette, egy Romániában található román cég, akkor azt a beszerzést követő magyar értékesítés EKAER-köteles lesz, hiszen hiába egyazon terméknek a második értékesítése, de belföldi értékesítésből szám szerint az lesz az első. Ez utóbbi példában természetesen a román beszerzés is EKAER-köteles lesz.

Második könnyítés: Amikor nem nekünk kell az EKAER-t jelenteni
Második lépésben érdemes végiggondolni, hogy kinek a kötelezettsége a jelentés. Mivel az EKAER esetén egy adózási kötelezettségről beszélünk, elfogadhatatlan az, hogy nem a törvény által előírt adózó teljesíti a kötelezettséget. Ahogyan például a személyi jövedelemadónál sem fogadható el, hogy a család valamely másik tagja vallja be és fizeti meg az adót, mint aki kötelezett lenne, ezt a hibát az EKAER-rendszer sem tolerálja. Tipikusan a közösségi forgalmat érintő bonyolultabb áfa ügyleteknél, mint amilyenek a láncértékesítés, a saját készlet mozgatás, vagy a bérgyártás, gyakori ez a hiba. Ezek a témakörök, a speciális közösségi áfa ügyletek EKAER összefüggései, ugyanakkor túl összetettek és viszonylag ritkák, ahhoz, hogy ebben a formában érdemben foglalkozni lehessen velük. Azonban vagy egy sokkal egyszerűbb és hétköznapibb eset ebben a kérdéskörben, ez pedig a belföldi értékesítés. A szabály szerint belföldi értékesítés során ? tehát amikor egy magyar cég egy másik magyar cégnek ad el olyan terméket, ami belföldön található? az EKAER jelentésre kockázatos termék esetén a feladó, nem kockázatos termék esetén pedig a fuvarozást végző, vagy fuvaroztató fél a kötelezett (eladó vagy vevő). Kockázatos terméknek az adózási szempontból kockázatos termékek minősülnek, így főszabályként a ruházati és élelmiszer termékek, illetve néhány egyéb áru, mint például a tűzifa, a sóder és meghatározott vegyipari termékek. A szabály szerint tehát, hogyha a nem kockázatos terméket nem az eladó szállítja le a vevőjének, hanem a vevő bíz meg egy fuvarozót, hogy hozza el az áruját, akkor az EKAER-jelentés is a vevő feladata lesz.
Ezt a szabályt pontosan érteni nem csak az adókötelezettnek fontos, hanem annak is, aki így tud mentesülni a felesleges bejelentési kötelezettségek alól. Habár az EKAER-rendelet ismeri az „önkéntes”, azaz önszorgalomból tett bejelentés fogalmát, és elvileg ebben az esetben a hibás jelentés sem bírságolható, gyakran előfordul, hogy sem az ellenőr, sem az ellenőrzött nem látja át megfelelően a szabályozást, és a felesleges munkán túl, még adóbírsággal is sújtják a gazdálkodót egy olyan esetben, ahol alapvetően nem kellett volna jelentést tennie.

Amivel felesleges dolgoznunk
Van a bejelentésnek néhány rovata, amit nem minden esetben, vagy nem teljes mélységben kell kitölteni. Az egyik ilyen adat az érték, ami amúgy is tipikusan a legtöbb problémát okozza a gazdálkodóknak a rendszám mellett. Az EKAER-rendelet szerint az áru értékét csak kockázatos termékkel történő kereskedés esetén szükséges megadni, azt egyébként nem kell kitölteni. Ugyancsak nem kockázatos termékek esetén a tarifaszámot elég négy számjegyig megadni, ez pedig azt is jelenti, hogy a négy számjegyig azonos árukat összesítve is fel lehet tüntetni a bejelentésen, nem csak tételesen. A jogszabály szerint a cikkszámot is csak akkor kell megadni, hogyha azt a gazdálkodó szeretné, így ez sem kötelező adat. 
 A törvény szerint ugyancsak nem kötelező adat a rendszám honossága, így annak hiába van külön rovata a felületen, elvileg nem kell megadni. Habár ez utóbbi kérdés megerősítésére állásfoglalást is adott ki a NAV, ezt az adatot mégis ajánlott kitölteni, mert az adóellenőrök a gyakorlatban ritkán fogadják el ezt az érvelést. Ugyanakkor érdemes felhívni erre az ellenőrök figyelmét, ha az ellenőrzés pont ennél az adatnál tár fel hibát. 

Ami a szállítás módja miatt nem kötelezett
Az EKAER-rendszer működése alapjaiban számos ponton kötődik az útdíjrendszerhez, éppen ezért alapszabályként EKAER-jelentést csak útdíjköteles gépjárművel szállított árura kell tenni. Ez alól a már korábban említett kockázatos termékek jelentenek csak kivételt, ahol nem függ a szállítóeszköztől a kötelezettség. Útdíjkötelesnek az a gépjármű minősül, amely esetében a megengedett legnagyobb össztömeg meghaladja a 3,5 tonnát; így hogyha a kereskedő például a saját személygépjárműjével szállít nem kockázatos árut, arra nem szükséges bejelentést tenni, akkor sem, ha arra nem vonatkozik egyéb mentesség (például érték mentesség). Pár kérdésre ugyanakkor nagyon fontos figyelni ebben az esetben. A visszaélések hatására a jogalkotó a bevezetés után pontosította ezt a rendelkezést azzal, hogy az a szállítmány is EKAER-kötelezett lesz, amelyet habár 3,5 tonna megengedett össztömegnél kisebb járművel szállítanak, de a szállítás pillanatában a jármű konkrét össztömege mégis nagyobb, mint 3,5 tonna. Természetesen az ilyen módon történő szállítás nem elsősorban EKAER, sokkal inkább közlekedésbiztonsági szempontból problémás. Erre a módosításra azért volt szükség, mert az ellenőrzési tapasztalatok azt mutatták, hogy sokan úgy próbáltak kibújni az EKAER-kötelezettség alól, hogy a nem útdíjköteles gépjárműveket a megengedett legnagyobb össztömegnél jóval több áruval pakolták meg, csak azért, hogy igénybe tudják venni ezt a mentesítést. Ha az említett kedvezményt szeretnénk igénybe venni, arra is fontos figyelni, hogy az EKAER-kötelezettség a szállítás teljes szakaszára fennáll, így, ha nem maga a bejelentésre kötelezett fuvarozza az árut, meg kell bizonyosodnia arról, hogy az egész belföldi útszakaszon nem útdíjköteles szállítójárművel szállítják az áruját. Gyakori, különösen a közösségi ki- és beszállítások esetén, hogy a szállítmányozó magyar és EU-s gyűjtőraktárai között nagyobb szállítójármű mozog, míg adott országon belül, a címzett vagy feladó és a gyűjtőraktár között kisebb. Így az a tény, hogy a kötelezetthez mindig kisméretű, nem útdíjköteles autóval érkezik a szállítmányozó vagy fuvarozó, még nem garantálja, hogy az egész megtett úton az marad a szállítóeszköz. 
Külön EKAER-mentesség áll fent a postai küldeményként feladott termékekre is. Itt azt érdemes figyelembe venni, hogy ez a mentesség természetesen nem csak a Magyar Posta, hanem az összes többi postai szolgáltató („futárposta”) által szállított küldeményre igénybe vehető. Ugyanakkor a legtöbb futárszolgálatnak, sőt még a Magyar Postának is a postai szolgáltatás csak egy a logisztikai szolgáltatásai közül, így önmagában az a tény, hogy futár szállítja az árut, még nem jelenti azt, hogy az biztosan postaforgalomban kerül szállításra. A kérdés megnyugtató megválaszolása érdekében érdemes a konkrét futárpostai szolgáltatóval felvenni a kapcsolatot, és ebből a szempontból pontosítani a szerződés részleteit. Egy ugyanakkor bizonyos, postai küldeménynek csak az az áru minősülhet, ami nem nehezebb, mint csomagonként 40 kg.

Amit nem kell bejelenteni
Az EKAER-mentességek rendszere általában jól ismert. A legáltalánosabban használt mentesség, az úgynevezett súly és értékhatárhoz kötődő mentesség. Ez azt mondja ki, hogy nem jelentésköteles az a szállítmány, amelyben a nem-kockázatos termékek súlya és értéke nem éri el a 2,5 tonnát és az 5 millió forintot, vagy a kockázatos termékek súlya és értéke nem éri el az 500 kilót és az 1 millió forintot. Emellett természetesen nem kell EKAER-bevallást csinálni katonai, katasztrófavédelmi és humanitárius szállítmányokra, valamint a jövedéki, fémkereskedelmi engedélyköteles, és bejelentésköteles hulladék termékekre, illetve a gyógyszerekre, bankjegyekre, érmékre és ezek meghatározott alapanyagaira a részletes szabályok szerint. Ugyancsak nincs EKAER-kötelezettség azon termékekre, amelyek vámfelügyelet alatt állak, mind export, mind import irányban.

Könnyítés a kiemelt gazdasági szereplőknek
Talán a legnagyobb elérhető EKAER-könnyítés az úgynevezett egyszerűsített adattartalmú bejelentés. Ez azt jelenti, hogy nem kockázatos termékek esetén az EKAER-bejelentésben csak és kizárólag három adatot kell megadni, ezek a címzett, a feladó és a rendszám. Sem a rakodás helyére, és idejére, sem az árura vonatkozó további adatokat nem kell jelenteni.
A rendszer bevezetésekor ez a kedvezmény csak a nagy forgalmú gyártó vállalatoknak volt elérhető, ahol a nettó árbevétel meghaladta az 50 milliárd forintot és a saját termelésű készlet értékesítéséből származó nettó árbevétel a 40 milliárd forintot, de a jogalkalmazó a szakmai társadalmai szervezetek lobbi tevékenységének hatására 2016-ban kiterjesztette ezt a kedvezményezeti kört az úgynevezett AEO-s gazdálkodókra is. Az AEO (authorised economic operator), vagy magyarul engedélyezett gazdálkodó egy olyan gazdasági szereplő, akit a vámhatóság megbízható gazdálkodónak minősített. A minősítési eljárásra, vagy más néven auditálásra a gazdálkodó külön kérésére, egy AEO engedélyezési eljárás keretében kerül sor. A vámhatóság az eljárás során a gazdálkodó aktív közreműködése mellett vizsgálja a gazdálkodó vám- és adózói megbízhatóságát, szaktudását, a fizetőképességét, valamint folyamatainak biztonságát és nyomon követhetőségét. Az AEO-rendszer uniós szinten kerül szabályozásra, így azt minden tagállam, sőt több EU-n kívüli ország, így USA, Kína vagy Svájc is elismeri és ezeket a gazdálkodókat előnyökben részesíti. Engedélyezett gazdálkodók csak azok a gazdálkodók lehetnek, akiknek van vámforgalma, és a rendszer EKAER egyszerűsítés melletti számtalan előnye is elsősorban a vámfolyamatokhoz kötődik. Ugyanakkor a vámforgalom nagyságára vonatkozó kikötés nincs, így akár a cég nevére és használatára az interneten rendelt pár külföldi csomag is elegendő ennek a feltételnek a teljesítéséhez. Fontos, hogy az EKAER-rendelet szerint csak az Uniós Vámkódex szerinti AEO-engedély fogadható el, így közmegegyezés szerint azok nem vehetik igénybe ezt a könnyítést, akiknek már korábbról megvan az AEO-ja, de még nem történt meg az engedély új vámjogszabályok szerinti újraértékelése.
Mivel az egyszerűsített bejelentőnek csak a feladót, a címzettet és rendszámot kell kitöltenie, nem csak a napi gyakorlatban egyszerűsödik a munkája, de egy ellenőrzésnél is kisebb esélye van annak, hogy a hatóság szabálytalanságokat fog feltárni.