Külföldön dolgozók tb fizetésre kötelezése

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Tbj.) szabályozza az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés kötelezettségét. A Tbj. 1. § (1)-(2) bekezdése értelmében a társadalombiztosítás Magyarország állampolgárait és a Magyarországon munkát végző más természetes személyeket az e törvényben meghatározott szabályok szerint magába foglaló, társadalmi szintű kockázatközösség, melyben a részvétel a törvényben meghatározott szabályok szerint kötelező.

A Tbj. 1. § (7) bekezdés nevesíti, hogy a biztosítottak és a foglalkoztatók mindazon adataik rendszeres vagy eseti közlésére kötelesek, amelyek társadalombiztosítási, különösen a járulék-, adó- és hozzájárulás-fizetési kötelezettségeik megállapításához, ennek teljesítéséhez, ellenőrzéséhez és érvényesítéséhez szükségesek. 

Fontos kiemelni, hogy a Tbj. 3. § értelmében a törvény rendelkezéseit a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetőleg a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.

Ha magyar állampolgár külföldön dolgozik, akkor belföldi vagy külföldi?

Az általános jogelvekből eredően a társadalombiztosítás elsődlegesen a belföldi státuszúakra terjed ki, míg külföldiek esetében kizárólag csak a törvényben nevesített esetekben. 

A Tbj. 17. § értelmében arra a Társadalombiztosítási Azonosító Jellel (a továbbiakban: TAJ szám) rendelkező magyar állampolgárra, aki saját biztosítási rendszerrel rendelkező nemzetközi szervezet foglalkoztatottja, a magyar jogszabályok szerinti biztosítás nem terjed ki. 

Az adott nemzetközi szervezet különálló egészségbiztosítási rendszerében fennálló biztosítás idején kizárólag szervezeti biztosítása terhére – vagy, ha ilyen nem lehetséges – térítés ellenében vehetők igénybe Magyarországon az egészségügyi szolgáltatások. Ehhez kapcsolódóan lehetősség van megállapodást kötni a lakóhelye szerinti kormányhivatallal, mellyel a magyarországi egészségbiztosítás terhére lehetséges egészségügyi szolgáltatás igénybevétele.
Ezzel szemben a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet alapján amennyiben a magánszemély biztosítása EGT tagállamban jött létre, és rendelkezik az illetékes külföldi biztosító által kiállított Európai Egészségbiztosítási kártyával vagy az azt helyettesítő nyomtatvánnyal, akkor jogosult az orvosilag szükséges egészségügyi ellátás magyarországi igénybevételére. Ezen ellátások az egyenlő elbánás elvére tekintettel ugyanolyan feltételekkel vehetők igénybe, mint a Magyarországon biztosított személyek vonatkozásában.

A Tbj. 4. § 1. és 12. pontja nevesíti, hogy belföldi [többek között] Magyarország területén a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, a bevándorolt és a letelepedett jogállású, valamint a menekültként vagy oltalmazottként elismert személy; míg külföldi az a természetes személy, aki nem minősül belföldinek. 

Ki tekinthető biztosítottnak és ki az egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy

Magánszemély a társadalombiztosításban belföldiként, vagy biztosítottként vagy egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyként vehet részt. A biztosítottakat a Tbj. 6. §, míg az egészségügyi szolgáltatásra jogosultakat a Tbj. 22. § sorolja taxatív módon.
Biztosított tipikusan a munkavállaló, a különböző szolgálati jogviszonyban álló, az álláskeresési támogatásban részesülő, az egyházi személy, illetve bizonyos feltételek esetén ide sorolható az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó, az őstermelő, a szövetkezeti tag, valamint a megbízási jogviszonyban álló személy.

A biztosított, valamint a 3. § szerint (nemzetközi jogszabályok alapján) jogosult mellett egészségügyi szolgáltatásra jogosult a Tbj.-ben felsorolt ellátásban, járadékban részesülő magánszemély (például gyermekgondozási ellátások, nyugdíj), de itt említendő a nappali oktatásban részt vevő, a fogvatartott, a hajléktalan.
Az említett egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl szolgáltatás igénybevételére jogosult a Tbj. 22. § (1) bekezdés u) pontja szerint az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre megállapodást kötött személy is. Külföldi illetékességű személy esetében a (2) bekezdés ad iránymutatást, mely szerint külföldi személy a 3. §-ban hivatkozott jogszabály, valamint nemzetközi egyezmény szerint jogosult egészségügyi ellátásra.
Az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összegét a 25. § (3) bekezdése határozza meg, mely értelmében a kötelezettség havonta 2020-ban 7 710 forint (napi összege 257 forint), míg 2021-ben 8 000 forint (napi összege 267 forint).
Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezettek körét a 43. § (1) bekezdés sorolja, melynek a) pontja szerint az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 22. § (1) bekezdés a)-u) pontja, valamint a 3. § és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 29. § (9) bekezdése szerint sem jogosult, köteles szolgáltatási járulékot fizetni.

(Folytatjuk)