Kedvező változásokat hoz 2024 a közúti szállítási szektor számára

A közúti árutovábbítási szerződésekről a 120/2016. (VI. 7.) Kormányrendelet rendelkezik. Mindezek kapcsán az idei évben változásokra számíthatunk, ahogy azt a tavalyi év végén a 686/2023. (XII. 29.) Kormányrendeletben olvashattuk. Az év végi változások a kihirdetést követő 30. napon léptek hatályba, 2024. 01. 28-tól beépültek a jogszabályba.

Árutovábbítási szerződés alatt értjük a közúton tehergépjárművel végzett fuvarozási, valamint díj ellenében tehergépjármű – gépjárművezetővel történő – rendelkezésre bocsátási tevékenységre kötött szerződést. Az említett rendelkezések hatálya alá tartozik a közúton tehergépjárművel végzett fuvarozási, valamint díj ellenében tehergépjármű rendelkezésre bocsátási tevékenység abban az esetben, amennyiben az áru átvételének és kiszolgáltatásának helye Magyarországon van. Előzőkben meghatározott tevékenységek során alkalmazni kell továbbá a díj ellenében végzett közúti árutovábbítási, a saját számlás áruszállítási, valamint az autóbusszal díj ellenében végzett személyszállítási és a saját számlás személyszállítási tevékenységről, továbbá az ezekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló 261/2011. (XII. 7.) Kormányrendeletben meghatározottakat is.

Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a rendelkezések kiegészülnek a minimális szolgáltatási alapdíj fogalmával, ami az egyes járműkategóriák szerint kalkulálandó díjat jelenti.

Az alapdíj a vonatkozó hatályos szabályok, valamint az átlagos fuvarfeladatok és fuvarozási relációk figyelembevételével az útdíjköltség, másrészt az üzemanyagnorma alapján kerül meghatározásra. Az útdíjon és üzemanyagköltségen felül jelentkező további költségek kompenzációját az üzemanyagnormáknál alkalmazott differenciáltényezők támogatják.

A minimális szolgáltatási alapdíjon a 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeget el nem érő tehergépjárművek kivételével, amennyiben a felek a közöttük fennálló szerződés alapján megtett kilométerek alapján számolnak el, a következőket értjük:
a) az autópályák, autóutak és főutak használatáért fizetendő, megtett úttal arányos díjról szóló 2013. évi LXVII. törvény szerint az adott fuvarfeladatra fizetendő útdíj háromszorosának, és
b) a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet 1/A. és 2. számú mellékletei szerint, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal weboldalán havonta közzétett, az üzemanyagköltség-elszámolással kapcsolatosan alkalmazható üzemanyagárakkal, az adott fuvarfeladatra kalkulált üzemanyagköltség:

• J5, J4 járműkategóriában: egyszeresének,
• J3 járműkategóriában: 1,3-szorosának,
• J2 járműkategóriában: kétszeresének

összege.

Vagyis a minimális szolgáltatási díj a fuvarfeladatra kalkulált útdíj háromszorosának és a NAV előírások szerint kalkulált, a fuvarfeladatot végző jármű adott fuvarfeladatra kiszámított üzemanyagnormájának az összege.

Az árutovábbítás során elengedhetetlenül igénybe vett díjmentes útszakaszokra az útdíj mértékéről és az útdíjköteles utakról szóló 25/2013. (V. 31.) NFM rendelet szerint az adott díjkategóriába tartozó gépjárművekre meghatározott főúti infrastruktúradíjat kell figyelembe venni.
A minimális szolgáltatási díj kalkulációja alapvetően futásteljesítményhez kötött, így bizonyos esetekben, például a városon belüli, vagy rövidtávú fuvarfeladatok esetében továbbra is egyedi megállapodások megkötése indokolt.

Meghatározásra került a rakodási díj

A rakodásra vonatkozóan a korábbi jogszabály akként rendelkezett, hogy az áruk kirakására a címzett köteles, a szerződő felek ettől eltérően megállapodhatnak. A megállapodásnak tartalmaznia kellett a rakodásban való részvétel arányát, ellenértékét, személyi, tárgyi, műszaki és további lényeges feltételeit. Mindezeket kibővítve bekerült a jogszabályba a kirakodásra vonatkozó rendelkezéseken túl, hogy az áruk berakására a feladó köteles. Természetesen ettől eltérő megállapodás megengedett.
A korábbi rendelkezések nem tartalmaztak a rakodási díj kapcsán részletszabályokat, melyek most bekerültek a rendeletbe.
Amennyiben a szerződő felek rakodásban való részvételben állapodnak meg, akkor a fuvarozó rakodásban való részvételének ellenértékeként rakodási és raklap-válogatási díjat számol fel, amelynek értéke nem lehet kevesebb, mint 10975 forint óránként. A rakodási és raklap-válogatási idő a szerződésben meghatározott, az átvételre vagy kiszolgáltatásra készen állás időpontjától a rakodás befejezéséig tart. Az ellenérték megállapításánál minden megkezdett óra egész órának számít.
További fuvarozói könnyítés, hogy megállapodás nélkül is jogosulttá válhat a fuvarozó a rakodási díjra abban az esetben, ha a felek a rakodásban való fuvarozói részvétel feltételeiben nem állapodnak meg, de a fuvarozó a rendelkezésre jogosult utasítására, vagy annak hiányában a lerakodást elvégzi, vagyis mindezek alapján a díjra való jogosultság feltétele magának a tevékenységnek az elvégzése.

Díja lesz a várakozásnak

Az állásidő díjazása lehetőségként eddig is szerepelt a jogszabályban, viszont az általános jellegű megfogalmazás pontosításra került. Korábban az állásidő díjazását a felek megállapodására bízták a rendelkezések azzal a megkötéssel, ha a szerződő felek magasabb összegben nem állapodnak meg, akkor az állásidő díja a fuvarozó időarányos önköltsége. Ami lássuk be, sok esetben nézeteltérésre adhatott okot. Az aktuális, pontosító rendelkezések mindezt átláthatóvá, jól kalkulálhatóvá teszik.
Ha a fuvarozó az átvételre vagy kiszolgáltatásra a szerződésben meghatározott időre készen áll, azonban az áru rakodása az azt követő egy órán belül nem fejeződik be, az ezen felüli időtartam – a fuvarozó rakodásban és raklap-válogatásban való részvételének esetét kivéve – állásidőnek minősül, amelyért a fuvarozó külön díjat számít fel. Az állásidő díja nem lehet kevesebb, mint óránként 8636 forint. Az állásidő meghatározásánál minden megkezdett óra egész órának számít. A fuvarozó részére az állásidő időtartamát az köteles írásban igazolni, akinek érdekkörében az állásidő bekövetkezett. Írásos igazolás hiányában a fuvarozó az állásidőt más hitelt érdemlő módon is igazolhatja, különösen, de nem kizárólag a GPS adatainak bemutatásával.
Láthatjuk, hogy a rendelkezések az el nem ismert állásidő kérdéskörét is rendezik, mivel a továbbiakban visszaigazolás hiányában is elszámolhatóvá válik.

Raklapcsere, göngyölegkezelés

A korábbi rendelkezések – melyek szerint a raklap és a göngyöleg cseréjét, kezelését a fuvarozó díj ellenében, a feladó költségére és kockázatára külön szolgáltatásként végzi – kiegészültek a díjazásra vonatkozó rendelkezésekkel.
Ha a felek eltérően nem állapodnak meg, úgy a fuvarozó legalább a rakodás esetében meghatározott raklap-válogatási díjra jogosult.

Rövidülhet az alvállalkozói láncolat

Alvállalkozó igénybevételére eddig is lehetőséget biztosítottak a rendelkezések, viszont a feladó jogosult írásban kizárni további fuvarozó közreműködését.
A rendelkezések felelősségi része változatlan tartalommal hatályban maradt. Ha a fuvarozó az áru továbbítását más fuvarozóra bízza, a fuvarozót teljes körű, mindenre kiterjedő felelősség és helytállási kötelezettség terheli az igénybe vett további fuvarozó, közreműködő vonatkozásában a fuvarfeladat teljesítése tekintetében, ideértve az esetleges árukárt, az áru teljes vagy részleges elvesztését vagy megsemmisülését. Egymást követő fuvarozók által végzett fuvarozás esetén a fuvarozók egyetemlegesen felelősek az egész fuvarozás végrehajtásáért, a fuvarozók egymás közti kötelezettsége a több kötelezettre vonatkozó rendelkezések szerint alakul.
A korábbi rendelkezések az alvállalkozók számát nem korlátozták. A módosító szabályok az egynél több fuvarozó alvállalkozó igénybevételét már a felek megállapodására bízzák. Mindezek alapján, ha a szerződések nem tartalmaznak az alvállalkozók számára vonatkozó rendelkezést, abban az esetben egymást követő fuvarozók által végzett fuvarozás esetén a feladó által igénybe vett fuvarozó további, legfeljebb egy fuvarozó alvállalkozót vehet igénybe az adott fuvarmegbízás elvégzésére.