Költségtérítés kiküldetési rendelvény nélkül

Alapesetben a magánszemély saját személygépjárművének hivatali célú használatáért a kifizetőtől kiküldetési rendelvény alapján költségtérítést kaphat. Amennyiben a térítés mértéke nem több a jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható mértéknél, akkor azt nem kell bevételként figyelembe vennie a magánszemélynek. Abban az esetben, ha a kifizető a kiküldetési rendelvény alapján a jogszabályban meghatározott mértéket meghaladó térítést fizet, akkor a teljes összeg adóköteles bevételnek minősül. A személygépkocsi költségtérítés elszámolásának bizonylata a kiküldetési rendelvény. De valóban szükséges az elszámoláshoz a kiküldetési rendelvény?

A kérdésre adott válasz az, hogy igen. A kiküldetési rendelvény szükségességét a Kúria több esetben is megállapította.

Ezen esetek közül tekintsünk át egyet. [Kfv.VI.35.010/2013/5.szám]

Az első fokú adóhatóság az adózónál valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra vonatkozó bevallások utólagos vizsgálatát végezte el. Ennek eredményeként adózó terhére, valamint D. A. és D. J. magánszemélyekhez kapcsolódó megállapításokat is figyelembe véve, összesen 4.243.000 Ft adókülönbözetet állapított meg. 

Adózó a határozattal szemben fellebbezéssel élt, melynek folytán a másodfokú adóhatóság az első fokú határozatot megváltoztatta, adózó terhére a társasági adónemben megállapított 3.434.000 Ft adókülönbözetet törölte, így adózó terhére az adókülönbözetet 809.000 Ft-ban határozta meg (szja, eho, nyugdíjbiztosítási járulék). Kötelezte egyben 402.000 Ft adóbírság és 147.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is. 

Az adóhatóság az ellenőrzés során megállapította, hogy adózó gépkocsi költségtérítést fizetett az alkalmazottak részére magántulajdonú gépjárművek üzleti utakon történő használatára figyelemmel. Adózó az üzleti utak elszámolásához kiküldetési rendelvényt nem állított ki, az adóhatóság által közzétett fogyasztási norma, üzemanyagárak és gépjármű által futott km alapján állapította meg a megtérítendő útiköltséget. Adózó munkavállalója az üzleti használatról havi összesítést készített, ez képezte a gépkocsi költségtérítés elszámolásának és kifizetésének alapját.

Az adóhatóság megállapítása szerint az adózó által alkalmazott gyakorlat nem felel meg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szabályainak, mivel a 25. § (5) bekezdés szerinti (2) bekezdés c) pontjában említett kiküldetési rendelvénnyel és az 5. számú melléklet II/7. pontjában meghatározott útnyilvántartással nem rendelkezett. 

Adózó a keresetében az adóhatósági határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését, és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte, azzal, hogy az általa teljesített költségtérítések megfelelőek voltak. Az adózó és a munkavállalók közötti elszámolás megfelelt az Szja tv. 7. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak. Amennyiben az Szja tv. 25. § alkalmazásával nem voltak elszámolhatók, az Szja tv. 7. § (1) bekezdés g) pontjában írtaknak megfeleltek. 

Az első fokú bíróság jogerős ítéletével adózó keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Szja tv. 25. § (5) bekezdése szerint a (2) bekezdés c) pontja egyértelműen rögzíti a kiküldetési rendelvény definícióját, és azt, hogy ez a kedvezmény igénybevételének törvényi feltétele. Ilyen kiküldetési rendelvénnyel adózó nem rendelkezett. 

Az első fokú bíróság az adózás rendjéről szóló – korábban hatályos – 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (6) bekezdésére figyelemmel vizsgálta, hogy adózó esetében megállapítható-e olyan útnyilvántartási bizonylat, amely formailag a kiküldetési rendelvény szóhasználatot ugyan nem tartalmazza, de tartalmában annak megfelel. Ilyet azonban az adózó által átadott iratanyagban nem lelt fel. 

A bíróság vizsgálta az útnyilvántartás, a kiküldetési rendelvény és az adózó által hivatkozott Szja tv. 7. § (1) bekezdés g) pontját is. E körben megállapította, hogy ezek tartalmilag és formailag is eltérnek egymástól, és adózó által alkalmazott elszámolást ez a jogszabályhely sem igazolja. 

A jogalkotó a magyar jogrendbe a perbeli mentességet kiküldetési rendelvényhez kötötte, adózó pedig nem rendelkezett olyan bizonylatokkal, amely a számviteli törvény alapelvei között is kifejtett mások általi ellenőrizhetőségnek megfelelne. 

A jogerős ítélet ellen adózó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, kérve annak hatályon kívül helyezését, és adózó kereseti kérelmének megfelelő új határozat meghozatalát, vagy annak hatályon kívül helyezését, és az adóhatóság új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára kötelezését. Álláspontja szerint az első fokú bíróság csak a kiküldetési rendelvénnyel foglalkozott, pedig keresetében a mentesség körében több jogcímre is hivatkozott. Adózó lényegében nem vitatta a kiküldetési rendelvény hiányát, így ezzel az első fokú bíróság szükségtelenül foglalkozott. Ugyanakkor nem vizsgálta az Szja tv. 7. § (1) bekezdés g) pontjára, 3. számú melléklet II/6. pontjára való hivatkozását, amely szabályokat tartalmaz arra az esetre, ha a munkavállaló a saját gépkocsiját a munkáltató érdekében használja, és ennek költségét a munkáltató megtéríti. 

Az adóhatóság a felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását kérte. Érdemi nyilatkozatában a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. 

A Kúria az első fokú bíróság ítéletének jogszerűségét állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság/Kúria már több esetben vizsgálta a munkáltató által a munkavállalónak, saját gépjármű használata esetén adható költségtérítés jogkérdését (Kfv.I.35.141/2012., Kfv.I.35.457/2012., Kfv.V.35.028/2011.). Megállapítása szerint az első fokú bíróság helyesen foglalt állást abban a jogkérdésben, hogy a kiküldetési rendelvény az adózó által követett elszámolás tekintetében kötelező lett volna, és mivel ilyennel nem rendelkezett, azt jogszerűen nem alkalmazhatta.

Az első fokú bíróság az Szja tv. 7. § (1) bekezdés g) pontjában megfogalmazottakkal is foglalkozott. E körben a Kúria is rögzíti, hogy eltérő tényállásra vonatkoztatható az Szja tv. 7. § (1) bekezdés g) pontja. Ennek szövege „a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a magánszemélynek adott olyan összeget (utalvány értékét) – ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget is –, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy – ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg – ezt a juttató utólag bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket a törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek."

A fent idézett Szja tv. 7. § (1) bekezdés g) pontja tehát bizonylattal történő elszámolásról rendelkezik, amely adózó esetében szintén nem valósult meg, hiszen az adóhatóság honlapján megtalálható norma szerinti elszámolást alkalmazott, nem pedig bizonylattal történő elszámolást. 

A fentiekre figyelemmel adózó felülvizsgálati kérelme nem tudta bizonyítani a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegét, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta. 

A jogesethez kapcsolódóan érdemes kitérni arra a kérdésre, hogy szükséges-e a papíralapú kiküldetési rendelvény?

Az Szja tv. szerint a kiküldetési rendelvény a kifizető által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, valamint ezen költségtérítés kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.)

Fontos kiemelni, hogy ma már kiküldetési rendelvénynek minősül az említett adatokat tartalmazó, a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály rendelkezéseit is figyelembe véve zárt rendszerben kezelt és tárolt, elektronikus úton előállított bizonylat is. A papír alapon kiállított kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a magánszemély köteles a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrizni.