A kiskereskedelmi tevékenység értelmezése az új különadó vonatkozásában
Olvasási idő: 5 perc
2020. május 1. napjától ismételten különadó terheli a kiskereskedelmi tevékenységet. Az adó mértéke alacsony, de az adóalap figyelembevételével jelentős összeget fog jelenteni az adóköteles tevékenységet végző személyeknél, szervezeteknél. Erre tekintettel különösen fontos az adóköteles tevékenység, vagyis a kiskereskedelmi tevékenység pontos meghatározása.
A Gazdaságvédelmi Akcióterv végrehajtása érdekében a Járványügyi Alap feltöltését szolgáló kiskereskedelmi adóról szóló 109/2020. (IV. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) alapján adóköteles a kiskereskedelmi tevékenység, valamint a külföldi illetőségű személy vagy szervezet által a vevője részére belföldön átadott termék nem fióktelep útján való értékesítése.
A kiskereskedelmi tevékenység fogalmát a Rendelet 1. § 1. pontja határozza meg. Ennek figyelembevételével kiskereskedelmi tevékenységnek minősül a 2020. január 1-jén hatályos Gazdasági Tevékenységek Egységes Osztályozási Rendszere (a továbbiakban: TEÁOR’08) szerint
• a 45.1 ágazatba sorolt gépjármű-kiskereskedelem, ide nem értve a gépjármű, pótkocsi nagykereskedelmét,
• a 45.32 ágazatba sorolt gépjárműalkatrész-kiskereskedelem,
• a 45.40 ágazatba sorolt motorkerékpár, motorkerékpár-alkatrész kiskereskedelme, ide nem értve a motorkerékpár javítását, nagykereskedelmét, továbbá
• a 47.1-47.9 ágazatokba sorolt kiskereskedelmi tevékenységek (nem szakosodott bolti vegyes kiskereskedelem; élelmiszer-, ital-, dohányáru kiskereskedelme; gépjármű-üzemanyag kiskereskedelem; információs, híradástechnikai termék kiskereskedelme; egyéb háztartási cikk kiskereskedelme; kulturális, szabadidős cikk bolti kiskereskedelme; egyéb, máshova nem sorolt áru – például ruházat, lábbeli, bőráru, gyógyszer, gyógyászati termék, illatszer, vágott virág, állateledel, óra, ékszer, ajándéktárgy, műalkotás, tisztítószer, használt cikkek stb. – kiskereskedelme; piaci kiskereskedelem; nem bolti – csomagküldő hálózaton, interneten, házaló kereskedők útján, automatán stb. keresztül történő – kiskereskedelem),
melyek folytatása esetén a vevő magánszemély is lehet.
Érdemes megemlíteni, hogy a TEÁOR’08 szerint nem a kiskereskedelem ágazatba tartozik:
– a mezőgazdasági termékek termelői értékesítése (lásd: 01 ágazat),
– a feldolgozóiparba tartozó termékek előállítása és termelő általi értékesítése (lásd: 10-32 ágazatok),
– a gépjárművek, motorkerékpárok és alkatrészeik kereskedelme (lásd: 45 ágazat),
– a gabona-, érc-, nyersolaj, ipari vegyi anyag, vas és acél, ipari gépek és felszerelések kereskedelme (lásd: 46 ágazat),
– az étel- és italértékesítés helyszíni fogyasztásra és elvitelre (lásd: 56 ágazat),
– a személyi használatú háztartási cikkek kölcsönzése a lakosságnak (lásd: 77.2 ágazat).
A kiskereskedelmi tevékenység meghatározásánál a TEÁOR'08-ra való hivatkozás mindösszesen arra szolgál, hogy az adóköteles tevékenységet azonosítani lehessen, nincs jelentősége annak, hogy az adózónak van-e, ha igen, milyen TEÁOR'08 besorolása, illetve annak sem, hogy az adózó az adóköteles körbe sorolt tevékenységet főtevékenységként folytatja-e vagy sem.
A TEÁOR'08-hoz fűzött magyarázat szerint a kiskereskedelembe tartozik az új és használt áruk átalakítás nélküli viszonteladása elsősorban a lakosság részére, személyes vagy háztartási célú fogyasztásra, illetve felhasználásra, üzleteken, áruházakon, piaci és utcai standokon, csomagküldő szolgálatokon, házaló kereskedőkön, fogyasztási szövetkezeteken, fogyasztói csoportokon, aukciós házakon stb. keresztül.
Az átalakítás nélküli kereskedelem magában foglalja a kereskedelemhez kapcsolódó szokásos kiegészítő tevékenységeket, műveleteket pl. áruk válogatása, osztályozása, csoportosítása, összeállítása, elegyítése (pl. homok), palackozása (palacktisztítással vagy anélkül), csomagolása, ömlesztett áruk kiszerelése, újracsomagolása kisebb egységcsomagokba, raktározás (beleértve pl. a fagyasztó, mélyhűtő raktározást).
A kereskedelem – a TEÁOR’08 magyarázata szerint – az áruk értékesítéséhez kapcsolódó szolgáltatásokat is tartalmazza, és a kereskedelemhez tartozik minden olyan jellegű összeszerelés, összeállítás, amelyet a kereskedő végez, és amely nem eredményez új terméket (pl. lapraszerelt bútor összeállítása, kerékpár beüzemelése, illetve felszerelése az ügyfél által igényelt plusz kellékekkel, mint például csomagtartó, sárvédő).
A kiskereskedelemben az értékesített áruk köre érthető okokból az ún. fogyasztási javakra korlátozódik. Ezért nem tartoznak ide azok az áruk, amelyek általában nem kerülnek kiskereskedelmi forgalomba, így pl. a különböző gabonafélék, ércek, ipari gépek és felszerelések stb. Ugyanakkor ide értendőek azok a széles közönség számára értékesített termékek (például: papír, festék, faáru), amelyek nem kizárólag személyes vagy háztartási célt szolgálnak.
Általánosságban kijelenthetjük, hogy a kiskereskedelmi tevékenység nem más, mint fogyasztási javaknak (termékek, áruk) a nagyközönség számára nyitva álló értékesítési csatornákon keresztül történő értékesítése.
Másként megfogalmazva, a kiskereskedelmi tevékenység áruk fogyasztóknak történő értékesítése, azon kereskedelmi egységek tevékenysége, amelyek jellegüket tekintve elsősorban, de nem kizárólag a lakosság számára hozzáférhetőek, azaz közforgalmú értékesítést bonyolítanak. Ezen értékesítési helyek esetében a vevő személyétől függetlenül az értékesítésből származó teljes árbevétel a kiskereskedelmi adó alapját képezi Nincs jelentősége annak, hogy adott esetben egy vásárlásnál a vevői pozícióban egy gazdasági társaság vagy egy magánszemély áll. Erre utal az is, hogy a TEÁOR'08 a kiskereskedelem fogalmánál az "elsősorban a lakosság részére" szókapcsolatot használja. Amennyiben a kiskereskedelmi tevékenység körébe kizárólag a magánszemély vevők részére történő értékesítést kellene beleérteni, akkor a TEÁOR'08 fogalommagyarázata is ehhez igazodna.
Más a helyzet az olyan kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek vonatkozásában, amelyek nem a végső fogyasztókat célozzák tevékenységükkel, hanem kizárólag az üzleti felhasználókat.
Jellemzően ilyennek minősülnek azok a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági társaságok, amelyek csak vállalkozások számára értékesítenek, magánszemélyeket – ilyen minőségükben – nem szolgálnak ki, vagyis a nagyközönség számára a vásárlás lehetősége nem biztosított. E kereskedelmi egységek jellegüknél fogva nem végeznek kiskereskedelmi tevékenységet, így az értékesítésből származó árbevételük sem képezi a kiskereskedelmi adó alapját.
Annak megítéléséhez, hogy egy termék értékesítése nagykereskedelmi vagy kiskereskedelmi tevékenységnek minősül-e – az ezen ügyletből származó árbevétel a kiskereskedelmi adó alapját képezi-e – minden esetben vizsgálni kell azt, hogy az értékesítés milyen csatornán keresztül történik, hiszen a kizárólag a vevők jellege, illetve az értékesített mennyiség alapján nem határozható meg az, hogy az adott értékesítés a kiskereskedelem körébe tartozik.
Ezt az értelmezést támasztják alá a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Ker. tv.) fogalomi meghatározásai is. A Ker. tv. 2. § 13. pontja alapján kiskereskedelmi tevékenység az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében termékek forgalmazása, vagyoni értékű jog értékesítése és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása a végső felhasználó részére, ideértve a vendéglátást is. Nagykereskedelmi tevékenység az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében termékek átalakítás (feldolgozás) nélküli továbbforgalmazása és az ezzel közvetlenül összefüggő raktározási, szállítási és egyéb kapcsolódó szolgáltatások nyújtása kereskedő, feldolgozó részére, ideértve a nagybani piaci tevékenységet, valamint a felvásárló tevékenységet is [Ker. tv. 2. § 18. pont].
Abban az esetben, ha az adózó által működtetett értékesítési csatornán keresztül a nagyközönség is vásárolhat (az adott telephely magánszemélyeket és vállalkozásokat egyaránt kiszolgál), akkor az értékesítési csatornán (telephelyen) való termékértékesítésből származó nettó árbevétel teljes egészében a kiskereskedelmi adó alapját képezi.
Végezetül, példaként tekintsünk át néhány olyan értékesítést, amelyek a „termékek” jellegéből adódóan nem minősülnek kiskereskedelmi tevékenységnek, az ezen értékesítésekből származó nettó árbevétel nem része az adóalapnak.
A telefonkártya- és a mobiltelefon feltöltőkártya értékesítés, illetve a mobiltelefon egyenlegfeltöltés tartalmát tekintve egy szolgáltatás igénybevételére ad lehetőséget a vevőnek. Maga a vásárló nem terméket vásárol meg, hanem ezen tranzakcióval lehetőséget kap a távközlési szolgáltatás igénybevételére. Ebből következően az értékesítésből származó nettó árbevétel nem sorolható a kiskereskedelmi tevékenységből származó árbevétel körébe, így az adóalapot sem képez.
A közlekedési jegyek és bérletek értékesítése eredményeként – hasonlóan a telefon-feltöltéshez, illetve a feltöltőkártya értékesítéshez – a vevő nem egy termékhez jut hozzá, hanem jogot nyer arra, hogy egy szolgáltatást igénybe vegyen, azaz a tömegközlekedést használja. Ennek alapján a jegy-, bérletárusításból származó bevétel sem képezheti a kiskereskedelmi adó alapját.
A sorsjegy- és lottóértékesítés a TEÁOR'08 szerint a szerencsejáték ágazat körébe tartozó tevékenység, a kiskereskedelmi adóról szóló rendelet fogalmi meghatározásából adódóan az ebből származó árbevétel nem minősül kiskereskedelmi tevékenységből származó árbevételnek.
Ugyancsak kívül esik a kiskereskedelmi adóról szóló rendelet hatályán a díjbeszedésből, illetve a csomagok szállításából, kézbesítéséből és az átvételig megvalósuló tárolásából származó árbevétel. Egyik említett tevékenység sem minősül termékértékesítésnek, a tevékenységek jellegénél fogva kizárt, hogy kiskereskedelmi tevékenység címén az ezekből származó bevétel adóalapot képezzen.
(A cikk alapja az Adó- és Vámértesítő 2011. évi 6. számában megjelent „A bolti kiskereskedelmi tevékenység értelmezése az ágazati különadó vonatkozásában” című NAV tájékoztató, amelyet módosított az Adó- és Vámértesítő 2011. évi 11. számában megjelent tájékoztatás.)
dr. Teszéri-Rácz Ildikó
adójogi szakjogász és adószakértő
Lezárva: 2020. április 15.
