A munkaviszony leplezése is lehet jó erkölcsbe ütköző
Olvasási idő: 3 perc
Ez a tartalom 2002 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.
A társadalom általános értékítéletéhez viszonyítva kirívóan etikátlan, a jog nyelvén fogalmazva nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző lehet, ha a felek színlelt vállalkozási szerződést vagy megbízási szerződést kötnek, amivel egy munkaviszony létesítését leplezik. Az is előfordulhat, hogy a felek valamely korábbi vitájukat, jogviszonyukat egyezség keretében lezárják, majd később egyikük úgy véli, hogy erkölcstelen alku született.
Megbízási jogviszony közalkalmazotti jogviszony helyett?
A felek közötti, munkavégzésre irányuló szerződés típusának helytelen megválasztása közismert módon eredményezheti, hogy a bíróság arra a következtetésre jut, hogy a felek színlelt vállalkozási szerződést vagy megbízási szerződést kötöttek, ezzel valójában egy munkaviszony létesítését leplezve. Ilyenkor a színlelt szerződés érvénytelen, és a felek jogviszonyát a leplezett munkaviszony szerint kell megítélni [v.ö. Mt. 20. § (2) bek.]. Előfordul azonban, hogy a foglalkoztatott a jogviszony típusának helytelen megválasztása kapcsán nem színlelés, hanem nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségére hivatkozik.
Egy ilyen jogvitában (Mfv.I.10.210/2002/6.) a felperes megbízási szerződést kötött, amely szerint a felperes óraadó tanárként végzett munkát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alá tartozó oktatási intézménynél. A felperes rendkívüli lemondással élt, és az ebből eredő követeléseinek érvényesítése iránt indított keresetet, amely a közalkalmazotti jogviszony megállapítására, elmaradt illetmény és egyéb járandóságok megfizetésére irányult.
Az első- és másodfokú eljárást követően eljáró Kúria idézte a perben alkalmazandó, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 15. § (1) bekezdését, amely szerint óraadó tanárral pedagógus munkakörre polgári jogi jogviszony létesíthető. Ezért az alperes e jogszabálynak megfelelően járt el, amikor a felperessel megbízási szerződést kötött. Ezt nem érinti, hogy a nevelő-oktató munkát többségében közalkalmazotti jogviszonyban végzik, továbbá az sem, hogy az alperes egyes juttatásokat (pl. tanítási szünetre járó díjazás) a felperesnek megfizetett. A szerződés tehát nem sértette a jóerkölcsöt.
Egy ilyen jogvitában (Mfv.I.10.210/2002/6.) a felperes megbízási szerződést kötött, amely szerint a felperes óraadó tanárként végzett munkát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alá tartozó oktatási intézménynél. A felperes rendkívüli lemondással élt, és az ebből eredő követeléseinek érvényesítése iránt indított keresetet, amely a közalkalmazotti jogviszony megállapítására, elmaradt illetmény és egyéb járandóságok megfizetésére irányult.
Az első- és másodfokú eljárást követően eljáró Kúria idézte a perben alkalmazandó, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 15. § (1) bekezdését, amely szerint óraadó tanárral pedagógus munkakörre polgári jogi jogviszony létesíthető. Ezért az alperes e jogszabálynak megfelelően járt el, amikor a felperessel megbízási szerződést kötött. Ezt nem érinti, hogy a nevelő-oktató munkát többségében közalkalmazotti jogviszonyban végzik, továbbá az sem, hogy az alperes egyes juttatásokat (pl. tanítási szünetre járó díjazás) a felperesnek megfizetett. A szerződés tehát nem sértette a jóerkölcsöt.
Etikátlan egyezség?
Előfordul, hogy a felek valamely korábbi vitájukat, jogviszonyukat egyezség keretében lezárják, majd később egyikük úgy véli, hogy erkölcstelen alku született.
Az egyik ilyen esetben (Mfv.E.10.601/2005/1.) a felek munkaügyi perben álltak egy korábbi közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséből eredő igények kapcsán. Az eljárásban perbeli egyezség született, amelyet a bíróság végzésével jóváhagyott a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 148. §-a alapján, s miután a felek fellebbezési jogukról is lemondtak, a jogerős végzésnek a jogerős ítélettel azonos hatálya lett. A volt közalkalmazott azonban először tévedésre, megtévesztésre alapítva megtámadta a perbeli egyezséget. Az eljárt bíróságok e keresetét elutasították. Majd a perbeli egyezség semmisségének megállapítása és a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított pert, az érvénytelenség okául – egyebek mellett – az egyezség jóerkölcsbe ütközését megjelölve.
Az első- és másodfokú eljárást követően a Kúria értékelte, hogy a perbeli egyezség megkötését megelőzően a felek többször is hosszasan egyeztető tárgyalásokat folytattak, különösen az összegszerűség tekintetében. A felek egymás számításait részleteiben ismerték, az ezek alapját képező illetmény és a jogellenesség alapján a törvény szerint igényelhető követelések jogcíme és mértéke a jogi képviselővel eljáró volt közalkalmazott számára meghatározott volt. A felek „precíz számításokat” már nem végeztek az egyezségkötés folyamatában, hiszen az igények nagyságrendjével és részleteivel tisztában voltak. A felek a jogvita lezárása érdekében – noha az alperes a jogalapot soha nem ismerte el – jogaikból kölcsönösen, az észszerűség figyelembevételével engedtek. Erre tekintettel a Kúria a perbeli egyezséget nem találta nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközőnek.
A Kúria összegzése szerint tehát, ha a felek a felmentés jogellenességének megállapítása iránti perben az összes körülmény ismeretében egyezséget kötöttek, azt utóbb a felperes nem támadhatja jóerkölcsbe ütközés címén sem.
Az egyik ilyen esetben (Mfv.E.10.601/2005/1.) a felek munkaügyi perben álltak egy korábbi közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséből eredő igények kapcsán. Az eljárásban perbeli egyezség született, amelyet a bíróság végzésével jóváhagyott a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 148. §-a alapján, s miután a felek fellebbezési jogukról is lemondtak, a jogerős végzésnek a jogerős ítélettel azonos hatálya lett. A volt közalkalmazott azonban először tévedésre, megtévesztésre alapítva megtámadta a perbeli egyezséget. Az eljárt bíróságok e keresetét elutasították. Majd a perbeli egyezség semmisségének megállapítása és a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított pert, az érvénytelenség okául – egyebek mellett – az egyezség jóerkölcsbe ütközését megjelölve.
Az első- és másodfokú eljárást követően a Kúria értékelte, hogy a perbeli egyezség megkötését megelőzően a felek többször is hosszasan egyeztető tárgyalásokat folytattak, különösen az összegszerűség tekintetében. A felek egymás számításait részleteiben ismerték, az ezek alapját képező illetmény és a jogellenesség alapján a törvény szerint igényelhető követelések jogcíme és mértéke a jogi képviselővel eljáró volt közalkalmazott számára meghatározott volt. A felek „precíz számításokat” már nem végeztek az egyezségkötés folyamatában, hiszen az igények nagyságrendjével és részleteivel tisztában voltak. A felek a jogvita lezárása érdekében – noha az alperes a jogalapot soha nem ismerte el – jogaikból kölcsönösen, az észszerűség figyelembevételével engedtek. Erre tekintettel a Kúria a perbeli egyezséget nem találta nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközőnek.
A Kúria összegzése szerint tehát, ha a felek a felmentés jogellenességének megállapítása iránti perben az összes körülmény ismeretében egyezséget kötöttek, azt utóbb a felperes nem támadhatja jóerkölcsbe ütközés címén sem.
