Járhat-e utazási költségtérítés távmunka esetén?

A távmunka a munkavégzés egy speciális formája. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 196-197. §-a szabályozza a távmunkavégzésre vonatkozó különös munkajogi szabályokat.
Az Mt. szerint távmunkavégzés valósul meg, ha a munkavégzés számítástechnikai eszközzel valósul meg és a munka eredményét is elektronikusan lehet továbbítani (pl. adatfeldolgozói tevékenységre alapozott munkakörök, így szoftverfejlesztő, rendszergazda, fordító, lektor, bérszámfejtő stb.) továbbá
–    mindez a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott tevékenység,
–    a munkáltató utasítási joga kizárólag a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki, kivéve, ha a munkáltató és a munkavállaló eltérően állapodik meg.

Az Mt. valamennyi munkaviszony-típusra vonatkozó általános szabálya szerint a munkaszerződésben a feleknek meg kell határozniuk a munkavállaló munkahelyét. Ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi [Mt. 45. § (3) bekezdése].
Az Mt. 51. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 25. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkavállaló a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) szerinti munkába járás esetén kap költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését), a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között és/vagy hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembe vételével kilométerenként 15 forint értékben.

A nevezett Korm. rendelet 2. § a) pontja alapján munkába járásnak minősül
–    a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá
–    a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy olyan helyi közösségi közlekedési eszközzel tudja elérni, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították.

A Korm. rendelet 2. § b) pontja alapján a napi munkába járás a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás.

A távmunkavégzés sajátossága, hogy a munkavégzés a munkáltató székhelyén, telephelyén kívüli helyen, jellemzően a munkavállaló lakásán történik. A munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye és munkahelye így nagy valószínűséggel egybeesik. 

Ennek következtében nem minősíthető munkába járásnak, ha a távmunkát végző munkavállaló lakóhelyéről vagy tartózkodási helyéről a munkáltatója székhelyére, telephelyére utazik, így nem merülhet fel az Szja tv. szerinti 15 Ft/km összegű térítés kifizetése.

Munkába járásról kizárólag abban az esetben lehetne szó, ha a távmunkát végző munkavállaló lakóhelyétől vagy tartózkodási helyétől elkülönült helyiséget bérelne munkavégzés céljából, azt a munkaszerződésében munkahelyként tüntetnék fel, és az a lakóhelyével vagy tartózkodási helyével nem azonos településen lenne.

Az üzleti utazás kérdésköre

Az Szja tv. 3. § 10. pontjának értelmező rendelkezése szerint hivatali, üzleti utazásnak minősül a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás, a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével. Ezt a rendelkezést – annak megfogalmazásából következően – a magánszemély szempontjából kell értelmezni. Eszerint nem minősülhet hivatali, üzleti utazásnak az az utazás, amikor a munkavállaló a munkahelyére utazik (munkába járás). Nem tekinthető továbbá hivatali, üzleti utazásnak az az utazás sem, amikor a magánszemély a székhelyre vagy a telephelyre utazik, hiszen neki nincsen székhelye, illetve telephelye. Ez a kivétel csak akkor értelmezhető, ha a hivatali, üzleti utazás körülményeinek vizsgálatára egyéni vállalkozó esetében kerül sor.

Az Szja tv. és a Korm. rendelet szabályait együttesen figyelembe véve, megállapítható, hogy hivatali, üzleti utazásnak tekinthető az az eset, amikor a távmunkát végző munkavállaló a saját személygépkocsiját igénybe véve a munkáltató székhelyére, telephelyére utazik. Hivatali, üzleti utazásnak minősül továbbá az az eset is a távmunkát végző munkavállaló esetében, amikor a munkavállaló a saját személygépkocsiját igénybe véve keresi fel a munkáltató ügyfelét, üzletfelét, vagy a munkaszerződés szerinti feladatának elvégzésével összefüggésben egyébként használja a személygépkocsiját.

Hogyan adózzunk a költségtérítés után?

Ha a távmunkát végző munkavállaló a távmunkavégzéssel összefüggésben őt terhelő költségeinek megtérítése érdekében a munkáltatótól költségtérítést kap, akkor az Szja tv. 3. számú mellékletének I/24. pontja alapján számolhatja el az igazolt költségeit. Eszerint költségként elszámolható:
–    a távmunkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 200 ezer forintot meg nem haladó kiadás,
–    a távmunkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 200 ezer forintot meghaladó kiadás esetében 33 százalékos leírási kulcs alkalmazásával értékcsökkenési leírás címén megállapított összeg;
–    az internethasználat díja (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díjat),
–    a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült munkavégzési hely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia díja azzal, hogy ha a lakás és a munkavégzési hely műszakilag nem elkülönített, akkor e kiadás(oka)t a távmunkavégzéssel arányosan, az adott költségre jellemző mértékegységek (munkaidő, m2, m3 stb.) alapulvételével lehet figyelembe venni.

Ha a távmunkát végző munkavállaló hivatali, üzleti utazásra tekintettel, saját személygépkocsi (ideértve a közeli hozzátartozó tulajdonát képező személygépkocsit is) használata miatt költségtérítést kap a munkáltatótól, akkor a költségtérítés adóköteles része megállapítható vagy az Szja tv. 3. számú mellékletének II/6. pontja alapján, vagy az Szja tv. 3. számú mellékletének IV. fejezetében foglaltak szerint.

Az Szja tv. 3. számú mellékletének II/6. pontja alapján igazolás nélküli költségelszámolásra van lehetőség oly módon, hogy a költségtérítés összegéből levonható a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adó- és vámhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 15 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg

Az Szja tv. 3. számú mellékletének IV. fejezete alapján a költségtérítéssel szemben tételes költségelszámolásra van lehetőség. Fontos azonban megemlíteni, hogy ez utóbbi esetben külön útnyilvántartás vezetése szükséges, és – a tételes költségelszámolás alkalmazására tekintettel – cégautóadót köteles fizetni a magánszemély a személygépkocsi után, figyelembe véve a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény rendelkezéseit.