Bejelentkezés

Ez a tartalom 38 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Pontosított az adóhivatal a felszolgálási díj kapcsán

Kit tekintünk az üzletben alkalmazott munkavállalónak? Mennyit kap a munkavállaló a felszolgálási díjból? A NAV által közzétett tájékoztató választ ad a kérdésekre.

A borravaló és felszolgálási/szervizdíj közötti különbségeket már számos cikkünkben elemeztük. 

A július 1-étől életbe lépett változások kapcsán ismételten is rá kell mutatnunk, hogy a két fogalmat sokszor keverik össze, kezelik szinonimaként, holott eltérő jelentéstartalommal bírnak. A legfőbb hasonlóság, hogy mind a felszolgálási díj címen megszerzett bevétel, mind a felszolgálóként a vendégektől közvetlenül kapott borravaló adómentes bevételnek minősül. Fő különbség viszont, hogy míg a borravaló önkéntesen adható, mértékét a vendég határozza meg, addig a felszolgálási díj a vendéglátás keretében az a különdíj, amit a vendégek fizetnek a felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásért. Összege előre meghatározott. (Vendéglátás alatt a kész- vagy helyben készített ételek, italok jellemzően helyben fogyasztás céljára történő forgalmazása értendő, ideértve az azzal összefüggő szórakoztató és egyéb szolgáltatási tevékenységet is.

A felszolgálási díjra vonatkozó rendelkezések külön rendeletben (71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet) kerültek meghatározásra. Ezt az összeget a fogyasztó részére adott számlán, nyugtán elkülönítetten kell feltüntetni, vagyis a kapott bizonylatból a felszolgálási díj összegének egyértelműen megállapíthatónak kell lennie.

Az adott hónapban felszámított felszolgálási díjat a vendéglátásban közvetlenül közreműködők részére, vagyis az üzletben alkalmazott munkavállalóknak kell kifizetni. 

Tehát nem kizárólag a felszolgálók részesülnek a díjból, hanem a többi közreműködő kolléga is, így például a szakácsok, konyhai kisegítők, műszaki, technikai munkát végzők, a zeneszolgáltatást, egyéb szolgáltatást biztosítók is. A felosztás szabályairól az üzemeltetőnek kell a közreműködőkkel írásban megállapodnia, ha munkavállalói érdekképviseleti szerv működik, akkor az írásos megállapodást az érdekképviseleti szervvel kell megkötni. 

Kit tekintünk az üzletben alkalmazott munkavállalónak?

A 2012. évi I. törvény értelmében, mely a munka törvénykönyvéről rendelkezik: Munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez. Munkáltatónak pedig azt a jogképes személyt kell tekinteni, aki munkaszerződés alapján a munkavállalót foglalkoztatja. Ez egyértelműen körülhatárolható, amikor kizárólag a munkáltatóhoz bejelentett alkalmazottak dolgoznak az adott vendéglátó egységben. Nehezebben meghatározható, ha a munkavégzők között kölcsönzött munkaerővel találkozunk, vagy az üzemeltető által megbízott vállalkozó munkavállalóival. Az egységes, helyes értelmezés érdekében a NAV közleményében (Pénzügyminisztérium PM/9039/1/2022, NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály ÜTF- 1648/2022.) közzétette az erre vonatkozó pontosításokat. 

Kölcsönzött munkaerő részére juttatott felszolgálási díj

A munkaerő-kölcsönzés egy speciális hármas jogviszony. Munkaerő-kölcsönzésnek kell tekinteni azt a tevékenységet, melynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi. Látszik, hogy a három szereplő a kölcsönbeadó, a kölcsönvevő, valamint a kölcsönbeadóval munkaviszonyban álló munkavállaló. A munkáltatói jogokat a kölcsönadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorolja. A rendelkezések értelmében a kikölcsönzés tartama alatt a munkavállaló munkavédelmével, foglalkoztatásával, a munkaidővel és pihenőidővel, ezek nyilvántartásával kapcsolatos, a munkáltatót megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket a kölcsönvevő gyakorolja és teljesíti. 
Az Szja tv. alkalmazásában munkáltató, akivel a magánszemély munkaviszonyban áll, munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője minősül munkáltatónak a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján. A munkaviszony fogalmát az Szja tv. nem definiálja, a munkaviszony ismert fogalomként többször visszaköszön a törvényben. Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény értelmében:
-    munkaviszonynak számít a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szerinti munkaviszony, továbbá minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony, amelyre törvény szerint az Mt. rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetve a munkavégzésre irányuló törvényben szabályozott egyéb jogviszonyok. 

Előzőket figyelembe véve az adóhivatal is megerősítette, hogy a felszolgálási díjból az üzemeltető munkavállalóin túl, az általa kölcsönzött munkavállalók is adómentesen részesülhetnek. Fontos viszont megjegyezni, hogy nem tartoznak az említett körbe azok a munkavállalók, akik az üzemeltető által megbízott vállalkozás munkavállalói.

Mennyit kap a munkavállaló a felszolgálási díjból?

A hivatkozott GKM rendelet értelmében a kifizetésnek meg kell egyeznie a felszolgálási díj befolyt összegének – külön jogszabályokban meghatározott – adókkal és járulékokkal csökkentett hányadával. Az adók kapcsán nem ad a rendelet további iránymutatást, a NAV által közzétett tájékoztató viszont erre egyértelmű választ ad. 

A pontosítások alapján:

A felszolgálói díj nem csökkenthető a kifizetőt terhelő közterhekkel, vagyis a GKM rendeletből nem következik az az értelmezés, hogy a felszolgálási díj összege az alkalmazottak részére történő felosztás és kifizetés előtt csökkenthető lenne az egyébként a kifizetőt terhelő közterhekkel (például általános forgalmi adó, turizmusfejlesztési hozzájárulás, kisvállalati adó) is. 

Ez pedig azt jelenti, hogy az ezen a jogcímen befolyt összeget a felosztás szabályairól, arányáról megkötött megállapodás alapján kell felosztani a felszolgálási díjra jogosult magánszemélyek között, és az egy főre jutó összeget a magánszemély jövedelmét terhelő társadalombiztosítási járulék mértékével csökkentve kell a jogosultak részére kifizetni. Más közteher csökkentő tételként nem vehető figyelembe.

Kovács Nikoletta (2022-07-10)