Ezekkel a feltételekkel lehet jogosult a műszakpótlékra

Az elsőfokú hatóság eljárása során megállapította, hogy 7 munkavállaló több esetben mű-szakpótlékra volt jogosult, amelyek kifizetésére a munkáltatót felszólította. A munkáltató a felhívásnak nem tett eleget, ezért az alperes kötelezte a fent nevezett munkavállalók részére műszakpótlék megfizetésére, egyúttal a szabálytalanságok miatt munkaügyi bírságot is kiszabott a felperessel szemben. Az alperes a határozatában megállapította azt is, hogy a munkáltató az ellenőrzés napján 3 munkavállaló munkaidejéről nem vezetett munkaidő nyilvántartást. 
A közigazgatási szerv határozatában megállapította, hogy az érintett munkavállalók beosztás szerinti napi munkaidejének kezdő időpontja 2017. május és június hónapokban rendszeresen változott, ezért műszakpótlékra jogosultak.

A felperes kereseti kérelmében a határozatnak a műszakpótlék megfizetésére kötelező és a munkaügyi bírsággal sújtó rendelkezése hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. A felperes érvelése szerint a hatóság a Munkatörvénykönyve rendelkezését tévesen értelmezte. Álláspontja szerint a munkavállaló műszakpótlékra akkor jogosult, ha a beosztás szerinti napi munkaideje kezdő időpontja rendszeresen változik, mely rendszeres változás az jelenti, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér. További feltétel a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább 4 óra eltérés megléte, amely csak akkor állapítható meg, ha a havi munkanapok legalább egyharmadában, legalább 4 óra eltérés van a munkaidő kezdési időpontja között.
A hatóság ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával.

Az elsőfokú ítélet

A munkaügyi bíróság az alperes határozatát a munkaügyi bírsággal sújtó és a műszakpótlék megfizetésére kötelező rendelkezésére kiterjedően hatályon kívül helyezte az Mt. 141. § (1) és (2) bekezdései alapján. A bíróság az Mt. 141. § (2) bekezdését értelmezve megállapította, hogy amennyiben minden beosztás szerinti munkanapon a munkaidő kezdete egységes, úgy a havi munkanapok kezdő időpontjában nincs eltérés. A munkanapok egyharmada esetében akkor van eltérés, ha az adott hónapban a beosztás szerinti munkanapoknak csak a kétharmada esetén egységes a munkakezdés kezdő időpontja, vagy ha az egyharmad munkanapokon egységes, de a többi munkanapon eltérő a munkaidő kezdete.

A napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeres változásának további feltétele a munkaidő kezdő időpontjának a munkanapok egyharmadában való eltérése mellett, hogy az egyharmad munkanapokon belül legalább négy óra eltérés legyen a legkorábbi és a legkésőbbi kezdő időpont között. A bíróság álláspontja szerint a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatban megjelölt munkavállalók esetében a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmadában eltérő volt, azonban nem volt az egyharmadnak megfelelő számú munkanap, amikor legalább négy óra eltérés lett volna a legkorábbi és a legkésőbbi munkaidő kezdete között. Az alperes határozata az Mt. 141. § (2) bekezdésének téves értelmezése miatt jogszabálysértő és az érintett munkavállalók 2017. május és június hónapokra műszakpótlékra nem jogosultak.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

A hatóság felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkál-tató keresetének elutasítását kérte az Mt. 141. § (2) bekezdésének bíróság általi jogszabály-sértő értelmezése miatt. A hatóság felülvizsgálati érvelése szerint az Mt. 141. § (2) bekezdésében konjunktív feltételeket állított fel a jogalkotó. A számítás alapja egy adott hónap ösz-szes munkanapja, amelyek esetében a munkakezdés időpontjának legalább egyharmad számban eltérőnek kell lennie. További feltétel, hogy az adott hónapban kell teljesülnie a legkorábbi és a legkésőbbi munkakezdési időpont közötti négy óra különbség eltérés. A legalább egyharmad szabály kizárólag a bekezdés első fordulata esetében feltétel, ami azt jelenti, hogy minimum egyharmad, de akár a hónap összes munkanapjának kezdő időpontja is lehet eltérő és a hónap összes munkanapján kell vizsgálni annak teljesülését, hogy a legalább négy óra munkakezdési különbség a két szélső érték között fennáll-e.

A munkáltató felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a hatóság jogértelmezése a jogalkotó céljával ellentétes, ugyanis az egy alkalommal megvalósuló négy órás eltérés nem eredményezheti annak megállapítását, hogy rendszeres változásról lenne szó. A jogalkotói cél a munkavállaló hátrányos helyzetének a kompenzálására irányult, azaz a műszakpótlék fizetési kötelezettsége a munkáltatónak akkor áll fenn, ha a négy órás eltérés a munkanapok legalább egyharmada esetén megvalósul. A felülvizsgálati kérelemben a hatóság új érveket hoz fel a „rendszeres változás” fogalom értelmezése körében.

A munkáltató hivatkozott a munka törvénykönyve kommentárja és a HVG különszámára, amely szerint műszakpótlék akkor fizetendő, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, és havonta a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között a munkanapok legalább egyharmada esetében legalább négy óra eltérés van. A legalább egyharmad kitétel megismétlése a második feltételnél jogalkotási szempontból teljes mértékben felesleges lenne. A határozattal érintett munkavállalóknál havonta egy olyan munkanap volt, ahol négy órás eltérés előfordult és egyetlen alkalom nem alapozhatja meg a rendszerességen alapuló jogintézmény alkalmazását.

A Kúria döntése és jogi indokai

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet megalapozottnak találta, az alábbiak szerint:

Az Mt. 141. § (1) bekezdése értelmében a munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a 18 és 06 óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén 30% bérpótlék (műszakpótlék) jár. A (2) bekezdés értelmében az (1) bekezdés alkalmazásában a változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.
A műszakpótlékra jogosultságnak az Mt. 141. § szerint csak az a feltétele, hogy a napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változzon és a munkavállaló 18 és 06 óra közötti időtartamban végezze munkáját. Az Mt. 141. § (2) bekezdése határozza meg, hogy mit kell az (1) bekezdés alkalmazásában rendszeres változásnak tekinteni. Rendszeres változásnak kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, és további feltétel, hogy a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés legyen.

Helytállóan állapította meg az első fokon eljáró bíróság, hogy az alperesi határozattal érintett munkavállalók esetében az Mt. 141. § (2) bekezdésben írt műszakpótlékra jogosultság első feltétele, azaz „a napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér”, fennállt. A felek között az eltérés az Mt. 141. § (2) bekezdés 2. fordulata értelmezése körében volt, azaz hogy a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont közötti legalább négy órás eltérést az egyharmados eltéréssel érintett munkanapok vonatkozásában vagy a havi beosztás szerinti napi munkaidő, azaz az adott hónap minden munkanapja vonatkozásában kell-e értelmezni.

A jogalkotó a két feltételt a „valamint” szóval kapcsolta össze, ami azt jelenti, hogy két füg-getlen, de konjunktív feltételről van szó, amelyek együttes fennállása eredményezi a változás rendszerességét. Azaz, az első feltétel azt kívánja meg, hogy az adott hónapban a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltérő legyen. Ettől függetlenül, az első feltételben foglalt elemekre tekintet nélkül kell azt megállapítani, hogy az adott hónapban a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van-e. A második feltétel kapcsán a legkorábbi és a legkésőbbi időpontnak van jelentősége. A felsőfokú szóalak használatából következik, hogy minden hónapban csak egyetlen legkorábbi és egyetlen legkésőbbi időpont lehetséges. A törvény szerint e két időpont között kell megvizsgálni az eltérés mértékét, és ha ez eléri a négy órát, úgy a második feltétel teljesül. Annak nincs jelentősége, hogy az adott hónapban megállapítható legkorábbi és legkésőbbi időpont egyébként hány munkanapon valósul meg, mivel az előfordulás gyakoriságára nincs követelmény a jogszabály szövegében. Amennyiben a jogalkotó csak az egyharmad időn belüli négy órást eltérést kívánta volna bérpótlékkal ellentételezni, úgy ennek megfelelően kellett volna a jogszabály szövegét alakítania.

A fentebb kifejtettek figyelembevételével annak meghatározásánál, hogy rendszeres változásról beszélhetünk-e és így a munkavállaló műszakpótlékra jogosult-e, először meg kell határozni, hogy az adott hónapban a beosztása szerint hány munkanapot dolgozott a munkavállaló, ezen munkanapoknak mennyi az egyharmad része, továbbá hányféle munkaidő kezdési időpontja volt. Mind az egyharmad, mind a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont közötti négy óra eltérés számításánál a havi munkaidő beosztást kell figyelembe venni.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

A döntés elvi tartalma

Az Mt. 141. § (2) bekezdése szerinti rendszeres változás feltételeinek vizsgálatánál, azaz a havi beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében való eltérés, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont közötti négy óra eltérés számításánál a havi munkaidő beosztást kell figyelembe venni. 

Kapcsolódó jogszabály:
2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről
A Kúria ítéletének száma:
Mfv.III.10.206/2018/4.