Elvi jelentőségű döntés a távértékesítés ügyében
Olvasási idő:
A közös hozzáadottérték-adó rendszerről szóló, ún. HÉA irányelv első értelmezését tartalmazza az Európai Bíróság közelmúltbeli döntése. A magyar adóhatóság egy lengyel vállalat terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel, valamint a magyar adóhatóságnál való bejelentkezési kötelezettség elmulasztását is szankcionálta. Az érintett lengyel vállalat a döntést bíróság előtt vitatta, mivel kétszer kötelezték a hozzáadottérték-adó megfizetésére, ami ellentétes az uniós joggal.
Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) első alkalommal értelmezte a közös hozzáadottértékadó rendszerről szóló, 2006. november 28 i 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: HÉA-irányelv) 33. cikkét, melynek során több elvi jelentőségű döntést hozott és megállapítást alkotott.
A HÉA irányelv
A HÉA-irányelv 33. cikke szerint:
(1) A 32. cikktől eltérve az eladó által vagy megbízásából feladott vagy fuvarozott termékek értékesítése esetén, amennyiben azokat a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamból adták fel vagy fuvarozták el, teljesítési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a termékek a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás befejeztével találhatók, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:
a) a termékértékesítést adóalany részére vagy nem adóalany jogi személy részére teljesítik, akinek Közösségen belüli beszerzései a 3. cikk (1) bekezdése értelmében nem tartoznak a HÉA hatálya alá, vagy bármely más nem adóalany személy részére;
b) az értékesített termék nem új közlekedési eszköz és azt nem a próbaüzemmel vagy anélkül történő összeszerelés vagy üzembe helyezés után értékesítette az eladó vagy az ő képviseletében eljáró személy.
A 33. cikk értelmezésére a 2020. június 18 i KrakVet Marek Batko ítéletben (C 276/18) került sor, amely alapvető jelentőséggel bír, mivel befolyásolja az adóköteles tevékenység teljesítési helyének és a hozzáadottérték adó beszedésével összefüggésben joghatósággal rendelkező tagállamnak a meghatározását.
A Bíróságnak az adott ügyben meg kellett vizsgálnia a tagállamok adóhatóságai között a szóban forgó termékértékesítések teljesítési helyének meghatározása tekintetében a 904/2010/EU rendelet alapján fennálló együttműködési kötelezettség terjedelmét. Mindezt annak érdekében, hogy állást foglalhassanak arról, hogy azon tagállam adóhatóságának, amelyben a termékek a fuvarozás befejezésekor vannak, lehetősége van e arra, hogy ugyanazon ügylet tekintetében az eladó székhelye szerinti tagállam adóhatóságai által elfogadottól eltérő következtetésre jusson, ezzel az adózó kétszeres adóztatását idézve elő.
Az alapügy
A jelen ügyben a lengyel jog szerinti KrakVet társaság, amely állatok számára készült termékek értékesítésével foglalkozik, az internetes oldalán keresztül lehetőséget kínált a magyarországi lakóhellyel rendelkező ügyfelei számára, hogy a termékek elszállításával egy vele szorosan együttműködő fuvarozót bízzanak meg, ugyanakkor az ügyfelek szabadon választhattak más fuvarozót is. Amennyiben a vásárló az ajánlott fuvarozót vette igénybe, szerződést kötött a fuvarozóval, aki biztosította a termékeknek két Magyarországon letelepedett, futárpostai szolgáltatásokat nyújtó társaság raktárába való elszállítását, ahonnét a termékeket magyar fuvarozók szállították el a végső fogyasztók számára. A termékek árának kiegyenlítésére utánvéttel, a futárszolgálat részére történő fizetéssel vagy előre utalással került sor.
Mivel a lengyel adóhatóság megállapította, hogy a Krakvet kereskedelmi tevékenységének adóztatási helye Lengyelországban van, a KrakVet ezen országban fizette meg a hozzáadottérték adót.
A magyar adóhatóság azonban áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, és adóigazgatási eljárást indított a KrakVettel szemben, amelynek keretében megkereste a lengyel adóhatóságot. Ezen eljárás alapján a magyar adóhatóság úgy vélte, hogy a Magyarországra fuvarozott termékeket terhelő hozzáadottérték adót Magyarországon kell megfizetni, így a KrakVet terhére áfa adónemben adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki, és késedelmi pótlékot számított fel, valamint a magyar adóhatóságnál való bejelentkezési kötelezettségének elmulasztása miatt vele szemben mulasztási bírságot szabott ki.
A KrakVet a kérdést előterjesztő bíróság előtt vitatta a magyar adóhatóság által hozott határozatot, amely alapján kétszer kötelezték a hozzáadottérték adó megfizetésére, ami ellentétes az uniós joggal.
A Bíróság döntése és elvi élű magyarázatai
A Bíróság először is kimondta, hogy nem ellentétes a HÉA-irányelvvel és a 904/2010/EU rendelet vonatkozó rendelkezéseivel, ha valamely tagállam adóhatóságai valamely ügyletet a hozzáadottérték adó tekintetében egyoldalúan eltérő adójogi bánásmódban részesíthetnek annál, mint amely alapján valamely másik tagállamban ezen ügylet már megadóztatásra került. Ily módon hangsúlyozta, hogy az említett rendelet arra szorítkozik, hogy lehetővé tegye azon információk cseréje céljából történő közigazgatási együttműködést, amelyek szükségesek lehetnek a tagállamok adóhatóságai számára.
A rendelet tehát nem szabályozza e hatóságok arra vonatkozó hatáskörét, hogy az érintett ügyletek minősítését a HÉA-irányelv szempontjából végezzék el. E rendelet arra kötelezi a két tagállam adóhatóságait, hogy együttműködjenek annak érdekében, hogy valamely ügylet hozzáadottérték adó szempontjából történő megítélését illetően közös megoldásra jussanak, és nem írja elő, hogy valamely tagállam adóhatóságai kötve lennének ezen ügylet tekintetében valamely másik tagállam adóhatóságai által tett minősítéshez.
A HÉA-irányelv helyes alkalmazásának lehetővé kell tennie a kettős adóztatás elkerülését, és az adósemlegesség biztosítását. Amennyiben a tagállamok eltérő álláspontot képviselnek valamely ügylet adójogi bánásmódja tekintetében, a nemzeti bíróságok feladata, hogy az uniós jogi rendelkezések értelmezése érdekében a Bírósághoz forduljanak. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a tagállamban a hozzáadottérték adó már jogalap nélkül került megfizetésre, a valamely tagállamban az uniós jog szabályainak megsértésével kivetett adók visszatérítéséhez való jog a Bíróság által értelmezett uniós rendelkezések által a jogalanyok számára biztosított jogból ered, és azt kiegészíti. Az érintett tagállam tehát főszabály szerint köteles az uniós jog megsértésével kivetett adók visszatérítésére.
A Bíróság ezt követően megvizsgálta a HÉA-irányelv által a fuvarozással történő termékértékesítés esetére az adóztatandó ügyletek teljesítési helyének meghatározása vonatkozásában előírt rendelkezéseket. Emlékeztetett arra, hogy az irányelv 32. cikkének megfelelően, ha a terméket akár az eladó, akár a megrendelő, akár harmadik személy adja fel, illetve fuvarozza el, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás megkezdésének időpontjában található. Ugyanakkor ugyanezen irányelv 33. cikke eltérésképpen előírja, hogy az eladó által vagy megbízásából feladott vagy fuvarozott termékek értékesítése esetén, amennyiben azokat a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamból adták fel vagy fuvarozták el, teljesítési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a termékek a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás befejeztével találhatók, feltéve hogy bizonyos feltételek teljesülnek.
Mivel a valós gazdasági és kereskedelmi tartalom figyelembevétele a közös hozzáadottértékadó-rendszer alkalmazásának alapvető követelménye, a Bíróság a következőket állapította meg.
Amennyiben az egyik tagállamban letelepedett eladó által a másik tagállamban lakóhellyel rendelkező vevők részére értékesített termékek ez utóbbiak részére történő elszállítását az eladó által ajánlott társaság végzi, amely társasággal ugyanakkor a vevők szabadon köthetnek szerződést e szállításra, ezen termékeket úgy kell tekinteni, mint amelyeket az „eladó által vagy megbízásából” adtak fel vagy fuvaroztak el.
Az értékesítést pedig úgy kell tekinteni, mint amely a HÉA-irányelv 33. cikkének hatálya alá tartozik, amennyiben az eladó szerepe meghatározó az említett termékek feladásához vagy elfuvarozásához kapcsolódó alapvető lépések kezdeményezése, valamint szervezése tekintetében.
Végül, mivel a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy az alapügyben fennálló helyzet azt a kérdést is felveti, hogy visszaélésszerű magatartásnak tekinthető-e a KrakVet által folytatott gyakorlat.
A KrakVet a székhelye szerinti tagállamban előírt alacsonyabb hozzáadottérték adó mértékre volt jogosult, mivel esetében nem alkalmazták az említett irányelv 33. cikkében foglalt rendelkezéseket.
A Bíróság kimondta, hogy nem kell joggal való visszaélésnek minősíteni azon ügyleteket, amelyek révén az eladó által értékesített termékeket az általa ajánlott társaság szállítja el a vevők részére.
Az említett eladó és e társaság között kapcsolat áll fenn abban az értelemben, hogy az említett társaság e szállításon túlmenően ellátja ugyanezen eladó egyes logisztikai szükségleteit, másrészt pedig e vevők továbbra is szabadon vehetnek igénybe más társaságot, vagy személyesen szállíthatják el a termékeket.
Ezen körülmények ugyanis nem alkalmasak arra, hogy befolyásolják azt a megállapítást, amely szerint az eladó és az általa ajánlott fuvarozó cég független vállalkozások, amelyek a saját javukra valós gazdasági tevékenységet végeznek, és ebből következően az ügyletek nem minősíthetőek visszaélésszerűnek.
