Építőipari képzőközpontok: a gyakorlati képzés reformja
Olvasási idő:
Az Építőipari Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) nem tétlenkedik. A múlt év végén tették közre 8 pontos javaslatukat a szakma prosperálását elősegítendő, melyek egy része mára már elfogadottá vált és a továbbiak is tárgyalás alatt állnak. Most az oktatás és az utánpótlás-képzés területén kívánnak újabb lépéseket tenni. A célok érdekében egy projekt-tervet hoztak nyilvánosságra februárban, melynek középpontjában a sokszor hangoztatott gyakorlati képzés megreformálása áll.
Az építőipari szakképzés és felnőttképzés területén súlyos probléma a gyakorlati oktatás nem megfelelően megoldott, illetve kezelt helyzete. Tény, hogy a néhány éve bevezetett duális képzés számos kedvező hatást mutat, azonban az építőipari szakmák esetében nem biztosítható optimálisan, hogy a tanuló egy vállalkozásnál teljes körű gyakorlati képzésben részesüljön. A segédmunkások számának robbanásszerű megnövekedése pedig gyors képzési beavatkozást sürget, hiszen szakképzetlen munkaerővel nem lehet eleget tenni a piac elvárásainak. A naprakészség szükségszerűségét egyébiránt régen felismerték a szövetségnél, hiszen már korábbi, 2017-es vitaanyaguk is egyértelművé tette, hogy a jelenlegi szakképző struktúra nem igazodik a piaci igényekhez, ennek következtében több hiányszakmában (például tetőfedők, bádogosok és ácsok között) alig vannak most tanuló diákok az országban. Időszerűvé vált tehát a struktúra és azon belül a súlypontok átalakítása, illetve áthelyezése.
Az építőipart szezonális munkavégzés jellemzi, a kivitelezési munkák helyszíne folyamatosan változik, a cégek munkaellátottsága a rendelés-állomány ingadozása miatt előre nehezen kiszámítható. – fejtette ki Koji László, az ÉVOSZ elnöke sajtóközleményükben. Mindezek következtében az építőipari szakképzés, és ezen belül a gyakorlati képzés megvalósításának, illetve ütemezésének igénye és módja is jelentősen eltér a más ágazatok képzési igényeitől és oktatási gyakorlatától - tette hozzá a szövetség vezetője. Az építőipar egyediségéből adódóan a problémát az okozza, hogy a munkavégzés a telephelyektől távol, állandóan változó helyszínen történik, ráadásuk a néhány fős vállalkozások többsége egy-egy feladat elvégzésére specializálódik, így ezeknél a vállalkozásoknál nincs mód arra, hogy a tanuló szakmája minden részterületével találkozzon és azt készségszinten el tudja sajátítani. (Az építőipari vállalkozások zöme KKV, ezért kell erre hatványozott figyelmet fordítani).
A diákok létszámát elemezve Koji László elmondta, hogy nem éri el a tízezret sem azon gyerekek száma, akik építőipari szakmát tanulnak, miközben kilencven helyen folyik a képzésük, ami szétaprózódottságot okoz és alacsonyabb hatásfokú szerkezetet képez. Az elnök éppen ezért egyfajta centralizálási szándékkal a regionális építőipari képzési központok létrehozását szorgalmazta a szakmunkásképzés hatékonyabbá tételére. Véleményük szerint régiónkként elegendő lenne hét gyakorlati képzőközpont megalapítása. A szövetségnél azt is fontosnak tartják, hogy a központokban a képzés egységes legyen, és az állami, kamarai, vagy szakmai szövetségi közreműködéssel történjen. Az alulról jövő szervezési kezdeményezéseket elvetik, mert attól tartanak, hogy az a szervezettség kárára válna és fennállna a veszélye annak, hogy döntően piaci érdekeltségű főtevékenységű oktató cégekhez hasonló oktató szervezetek jönnének létre. A szakképzési hozzájárulásból fenntartott, központi irányítással működő gyakorlati képzőközpontok feladata a gyakorlati alapkompetenciák oktatása, míg a vállalkozások feladata a munkahelyi gyakorlat és a munkatapasztalat megszerzésének biztosítása lenne. A javaslat alkotói külföldi mintára is hivatkoztak, miszerint a Nyugat-Európai duális képzési rendszerekben is mindenütt megtalálhatóak az úgynevezett üzemek feletti gyakorlati képzőközpontok.
Az ÉVOSZ javaslata szerint egy komplex rendszert hoznának létre: a jelenlegi szakképzés a mindhárom évfolyamot lefedő tanműhelyi képzéssel egészülne ki a regionális gyakorlati képzőközpontokban. Egy-egy ilyen központ koncentrálná az erőforrásokat a modern eszközökkel és megfelelő szaktudású oktatókkal egyetemben. Ennek köszönhetően egy-egy központ természetesen több szakiskola (szakközépiskola és szakgimnázium) tanulóinak gyakorlati oktatását tudná ellátni, ami egyúttal a jobb eszköz- és forrás-kihasználtságot, valamint az oktatók folyamatos óraellátottságát is biztosítaná. Zárásként a közlemény arra is rámutat, hogy a regionális képzőközpontok a szakmai alapképzés mellett - az építési vállalkozókkal, valamint az építőanyag-gyártó cégekkel szorosan együttműködve, - a felnőtt-továbbképzésben is tevékeny szerepet tudnak vállalni.
