Diszkrimináció – már a cafetériában is?
Olvasási idő: 2 perc
A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános követelménye több évtizedes alapelv az európai és a magyar munkajogban egyaránt. A problémakört legtöbbször érintő diszkriminatív munkaköri bérbesorolás sajátos esete, amikor a munkáltató eltérő összegű étkezési utalványok osztásával sérti az említett alapelvet. Nézze meg cafeteria szabályzat-mintánkat, a 2018-as változásokhoz igazítva.
Nem jelent a munkáltató részéről hátrányos megkülönböztetést, illetve nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, ha a munkavégzés helyére tekintettel nyújt eltérő összegű meleg étkezési utalványt.
Az elemzett esetben a munkáltató a székhelyen dolgozókhoz képest éppen fele összegű étkezési utalványt biztosított a külső területen dolgozók részére. Ez utóbbi munkavállalók a különbözet megtérítése iránt nyújtottak be igényt a munkáltatóhoz, majd ennek elutasítása után pertársasági formában fordultak az illetékes közigazgatási és munkaügyi bírósághoz. A panaszos munkavállalók munkaköre olyan sajátságos, nevezetesen pályamunkási munkakör volt, ahol nem volt lehetőség a meleg étkezés biztosításához. Ezért döntött úgy a munkáltató, hogy hideg étkezéshez biztosít fele összegű térítést, mely összeget bármely erre kijelölt üzletben fel tudtak használni, viszont a székhelyen dolgozóknak kizárólag a helyi étkezdében volt lehetőségük a meleg étkezési utalvány felhasználására. A panaszos munkavállalók álláspontja szerint a természetbeni juttatást a munkáltató minden munkavállalója számára egyenlő feltételekkel kellett volna biztosítani azért, mert annak feltétele a munkavállaló és az alperes között fennálló munkaviszony.
Mind az első, mind pedig a másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a természetbeni juttatás tekintetében a munkavállalók között a munkavégzés helyére tekintettel nyújtott eltérő összegű és felhasználású természetbeni juttatás nem sértette az egyenlő bánásmód törvényi követelményét. A panaszos munkavállalók a természetbeni juttatásként nyújtott hideg étkezési utalvány biztosításával más munkavállalói csoporthoz képest nem szenvedtek hátrányos megkülönböztetést.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmükben a munkavállalók kifejtették, hogy a két munkavállalói csoport között indokolatlan megkülönböztetés történt, mely nem lényeges és jogszerű feltételre lett alapítva, és nem arányos. A természetbeni juttatást a munkáltatónak minden munkavállalója számára egyenlő feltételekkel kellett volna biztosítania.
A legfelsőbb bírói fórum hivatkozott a törvény közvetlen hátrányos megkülönböztetés definíciójára, mely szerint ilyen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesült, vagy részesülne. Utalt a bíróság a törvénynek arra a rendelkezésére is, hogy nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt és az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés. Alaptalan tehát a panaszos munkavállalók azon felülvizsgálati érvelése, mely szerint a munkáltató indokolatlan és aránytalan megkülönböztetéssel élt a két munkavállalói csoport között. Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletében foglalt azon álláspontra, hogy a munkáltató éppen a munkavégzés helyére tekintettel tett indokolt különbséget, minden lényeges feltételt figyelembe véve. A legfőbb bírói fórum kiemelte, hogy a munkáltató részéről biztosított kétféle juttatás vonatkozásában nem állítható, hogy különböző értékű juttatások volnának, miután egyéb felhasználhatósági tényezők alapján korlátozás mindkét juttatási forma esetében érvényesült.
