Bejelentkezés

Ez a tartalom 238 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Az adólevonási jog megtagadása

Az adólevonási jog a forgalmi adózás alapintézménye, amely egy összfázisú (az értékesítési folyamat valamennyi pontját terhelő), a végső fogyasztóra áthárítható adó tekintetében elengedhetetlen eszköze az adóhalmozódás elkerülésének. Ugyanakkor az adólevonási jog sem abszolút jellegű, bizonyos esetekben a gyakorlása az adóalanyoktól megtagadható.

A forgalmi adózás alapelvét képezi az adóalanyok azon joga, hogy az általuk fizetendő adóból levonják a tevékenységükhöz beszerzett termékeket, igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adót. E jog az adózási mechanizmus szerves részét képezi és főszabály szerint nem korlátozható, a teljesített ügyleteket terhelő előzetesen felszámított adó teljes összegére érvényesül.

Az adólevonások rendszerének célja, hogy a vállalkozót teljes egészében mentesítse valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett adóteher alól, ezáltal biztosítva az adósemlegességet, feltéve, hogy a levonási jog alapjául szolgáló tevékenységek adókötelesek.

A levonási jogot elsősorban beszámítással, vagyis a fizetendő adó csökkentésével lehet gyakorolni.

Ha pedig a levonható adó összege meghaladja a fizetendő adó összegét és ezért az adóalany nem tudja a levonási jogát a fizetendő adó mérséklésével érvényesíteni, megilleti annak lehetősége, hogy a negatív előjelű különbözetet a következő adómegállapítási időszakokra átvigye, vagy meghatározott feltételek mentén annak visszatérítését kezdeményezze.

Az adólevonási jog feltételei

A levonási jog általános feltételét az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 120. §-a tartalmazza.

Eszerint abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított, továbbá amely saját maga fizetendő adóként megállapított, illetve amely termék importjával összefüggésben megfizetésre, megállapításra került.

A hivatkozott rendelkezés alapján a levonási jog abban az esetben merülhet fel, ha az adóalany által beszerzett termékhez, illetve igénybe vett szolgáltatáshoz kapcsolódik előzetesen felszámított adó. Függetlenül ugyanis attól, hogy az adót az adóalanyra áthárítják, vagy azt maga állapítja meg, az adólevonási jog létéhez, rendszerének működésbe jöttéhez elengedhetetlen, hogy az alapjául szolgáló ügylet vonatkozásában az adó felszámítására sor kerüljön.

Az előzetesen felszámított adó meglétén kívül az adó levonásához az is szükséges, hogy az adóalany a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást adólevonásra jogosító tevékenységéhez használja fel, vagy ilyen tevékenysége keretében hasznosítsa. E feltétel vonatkozásában tehát a felhasználás módja igényel vizsgálatot.

Az adólevonásra nem jogosító, illetve adóalanyiságot nem eredményező tevékenység nem minősül adóköteles tevékenységnek, így az ilyen tevékenységekhez megvalósított beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adó nem helyezhető levonásba.

A levonási jog gyakorlásának további, érdemi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetve egyes esetekben – ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az adóalany személyes rendelkezésére – mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, vagy a termékimporttal összefüggésben felmerülő adó kapcsán az áru átengedéséről szóló vámhatóság általi értesítés, illetve a termék szabad forgalomba bocsátása során az adófizetési kötelezettséget megállapító határozat [Áfa tv. 127. § (1) bekezdés].

A levonási jog számlázással összefüggésben releváns feltételei közé tartozik, hogy

• a számlát valós adóalany állítsa ki,

• a számlát az azon feltüntetett adóalany felek között végbement valós gazdasági eseményről állítsák ki,

• a számla minden, az Áfa tv. által előírt kötelező adattartalom és követelmény szempontjából helytálló legyen.

Az adólevonási jog megtagadásának esetei

Figyelembe véve az előzőekben említett feltételeket az adóhatóság az adóalany adólevonási jogát megtagadja, ha a számlát nem valós adóalany bocsátotta ki, mivel ezen esetben az adó másik adóalany által történő áthárítására vonatkozó követelmény nem teljesül.

A gazdasági esemény vonatkozásában a termék értékesítését, szolgáltatás teljesítését igazoló tények, körülmények, bizonylatok alapján állapítható meg, hogy a számlában feltüntetett teljesítés a valóságban megtörtént-e és bizonyítható-e, valamint, hogy a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást a számlán szállítóként szereplő adóalany teljesítette-e.

Abban az esetben, ha az adóhatóság bizonyítja, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény egyáltalán nem valósult meg, mert az adóalany nem szerzett be terméket, nem vett igénybe szolgáltatást, nem teljesül az adólevonási jog alapfeltétele, miszerint az előzetesen felszámított adó termék beszerzéséhez vagy szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódik.

Ezekben az esetekben az adóhatóság a számlabefogadó adólevonási jogát megtagadja.

Az adóhatóság akkor is megtagadja az adóalany adólevonási jogát, ha megállapítja, hogy a felek között létrejött szerződés megkötésének alapvető, elsődleges célja, valós üzleti szándék és gyakorlatilag egyéb gazdasági racionalitás nélkül, az adójogszabályokban foglalt adókötelezettség megkerülése, kijátszása, jogosulatlan adóelőny elérése volt.

További lehetőség, ha a valós gazdasági esemény tartalmilag nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással. A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt ugyanis az adóhatóság annak valódi tartalma szerint köteles minősíteni, és ennek megfelelően vonja le az adójogi konzekvenciákat.

Amint az előzőekben említettük, az adólevonási jog az adóalanyok adósemlegesség elvéből eredő joga, amely lehetővé teszi, hogy az általuk fizetendő adóból levonják az általuk beszerzett árukat és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adót, és amely főszabály szerint nem korlátozható, vagyis annak megtagadása csak szűk körben lehetséges.

Ennélfogva, a levonási jog nem tagadható meg kizárólag olyan, a számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra alapozva, amelyről a számlabefogadó nem tudott, illetve nem tudhatott, arra ráhatása nem lehetett.

Így többek között önmagában az a tény, hogy az érintett termékek, szolgáltatások korábbi és későbbi értékesítését terhelő adót bevallották-e, befizették-e, nem befolyásolja az adóalany előzetesen megfizetett adó levonásához való jogát.

Az a körülmény, hogy a számlákon szereplő számlakibocsátó nem rendelkezett a szükséges munkaerővel, tárgyi eszközökkel, vagyonnal vagy az ügyletet nem tüntette fel a könyvelésében, önmagában, más bizonyítékok hiányában, nem elegendő a számlát befogadó adóalany adólevonási jogának megtagadásához.

Megtagadható a számlabefogadó adólevonási joga ugyanakkor, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy a számlabefogadó, vagyis aki felé a terméket értékesítették, illetve szolgáltatást nyújtották, tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az ügylettel a termékértékesítő, szolgáltatásnyújtó, illetve az értékesítési láncban valamely korábban vagy későbbiekben szereplő adózó által elkövetett adókijátszásban vett részt.

Ebben az esetben ugyanis az adóalanyt ezen adókijátszás résztvevőjének kell tekinteni, függetlenül attól, hogy a termék általa történő továbbértékesítéséből, illetve a szolgáltatás felhasználásából nyeresége származik-e vagy sem.

Ha például az adóhatóság megállapítja, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény olyan módon teljesült, hogy a számlabefogadó adóalany a számlán feltüntetett termékeket, szolgáltatásokat ténylegesen megvásárolta, igénybe vette, azonban az ügyletet a számlán számlakibocsátóként feltüntetett adóalany nem teljesíthette, az adóhatóság akkor tagadja meg a számlabefogadó adólevonási jogát, ha bizonyított, hogy a számlakibocsátó vagy a számlázási láncolatban résztvevő más gazdasági szereplő adókijátszást követett el és objektív körülményekre hivatkozva megállapítja, hogy a számlakibocsátó vagy a számlázási láncolatban közreműködő más gazdasági szereplő által elkövetett adókijátszásról a számlabefogadó is tudott, illetve tudnia kellett volna.

Úgyszintén, ha a számlabefogadó az adókijátszásnak maga is részese volt, abban tevőlegesen lépett fel, vagyis alapvetően hozzájárult a mesterséges ügylet vagy ügyletek láncolatának kialakításához.

Az objektív körülmények, melyek alapján megállapítható, hogy az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az ügylettel, mellyel kapcsolatban a levonási jogot érvényesíteni kívánja, adókijátszásban vesz részt, számos tényezőből állnak.

Ezek a tényezők általános jelleggel nem sorolhatóak fel, az adóalany gazdasági tevékenységétől és az érintett gazdasági szektortól függően változhatnak.

Horváth Dávid (2022-04-06)