Alultőkésítés helyett kamatlevonás az adókikerülés ellen
Olvasási idő:
Ez a tartalom 1841 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.
A „kedvező adójogi struktúrák kialakítása” egyszerűbben fogalmazva: adókikerülés érdekében a vállalatok sokszor agresszív adótervezéssel élnek. Ennek leleplezésére és megakadályozására fogadták el azt az új, ún. ATAD tanácsi irányelvet, amely több új eszközt is intézményesít a cél érdekében. Cikkünk a kamatlevonás korlátozásának szabályát részletezi.
A nagyobb vállalkozások a kedvező adójogi struktúrák kialakításához sokszor agresszív adótervezéssel élnek. Erre tekintettel került elfogadásra az adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló 2016/1164 tanácsi irányelv (a továbbiakban: ATAD irányelv), melynek célja az ilyen agresszív adótervezési eszközök felismerése, leleplezése és használatuk megakadályozása.
Az adókikerülés egyik igen ismert módja az eredmény átcsoportosítása olyan helyre, ahol az adóteher kisebb. Ennek egyik módja, ha egy vállalkozás a kapcsolt vállalkozásának működését a részére nyújtott kölcsönnel finanszírozza, majd a kapott kölcsönre a kapcsolt vállalkozás magas kamatot fizet, és melyet egyben le is von az adózás előtti eredményéből. A kapcsolt vállalkozás általában a bevételéből fizeti a kamatot, mely neki egyben kötelezettség is, és a kamatfizetéshez az sem szükséges, hogy eredményes legyen. Osztalékot azonban csak eredményből lehet fizetni.
Az adókikerülés egyik igen ismert módja az eredmény átcsoportosítása olyan helyre, ahol az adóteher kisebb. Ennek egyik módja, ha egy vállalkozás a kapcsolt vállalkozásának működését a részére nyújtott kölcsönnel finanszírozza, majd a kapott kölcsönre a kapcsolt vállalkozás magas kamatot fizet, és melyet egyben le is von az adózás előtti eredményéből. A kapcsolt vállalkozás általában a bevételéből fizeti a kamatot, mely neki egyben kötelezettség is, és a kamatfizetéshez az sem szükséges, hogy eredményes legyen. Osztalékot azonban csak eredményből lehet fizetni.
Az alultőkésítés
A társasági adózásban az ún. alultőkésítésre vonatkozó rendelkezés 2018. december 31-ig volt hatályban. Az alultőkésítési szabály lényegében egy társasági adóalap növelő tétel, melynek célja az adófizetés megkerülésének megakadályozása volt. Akkor kellett tekintettel lenni erre a szabályra, amikor a vállalkozás részére nem állt rendelkezésre elegendő forrás a gazdálkodás viteléhez, és ehhez külső forrást vett igénybe, mely adott esetben a saját tőke összegét is meghaladta. A külső forrást tekintve az adott társaságot kamatráfordítás terhelte, mely akár igen magas összeg is lehetett. Így pl. a tulajdonos egy veszteséges vállalkozásnál az általa adott kölcsön révén kamattal rejtett osztalékhoz juthatott. A társaság a kamatráfordítás elszámolásával csökkentette a társasági adóalapját, és ezzel a fizetendő adót is, ezért a szabály úgy szólt, hogy az adóévben ráfordításként vagy eszköz bekerülési értékeként elszámolt részével növelni kell az adózás előtti eredményt, ha az adózó kötelezettségeinek adóévi napi átlagos állománya nagyobb, mint a saját tőke adóévi napi átlagos állományának háromszorosa.
A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) a kötelezettségek fogalmát természetesen meghatározta, valamint a kamat és a tőke kiszámításához is részletes leírást adott. Így pl. a kötelezettségek számításánál tekintettel kellett lenni:
– a nem pénzügyi intézménytől kapott kölcsönre;
– a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozásra és váltótartozásra;
– más, a mérlegben kimutatott kölcsönnek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak vagy váltótartozásnak nem minősülő kötelezettségre, melyre az adózó az eredmény terhére kamatot számolt el;
– más, a mérlegben kimutatott kölcsönnek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak vagy váltótartozásnak nem minősülő kötelezettségre, melyre tekintettel az adózó csökkentette az adózás előtti eredményét, pl. kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő adózók kötvénye, egyéb kamatozó részvénye kapcsán.
A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) a kötelezettségek fogalmát természetesen meghatározta, valamint a kamat és a tőke kiszámításához is részletes leírást adott. Így pl. a kötelezettségek számításánál tekintettel kellett lenni:
– a nem pénzügyi intézménytől kapott kölcsönre;
– a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozásra és váltótartozásra;
– más, a mérlegben kimutatott kölcsönnek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak vagy váltótartozásnak nem minősülő kötelezettségre, melyre az adózó az eredmény terhére kamatot számolt el;
– más, a mérlegben kimutatott kölcsönnek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak vagy váltótartozásnak nem minősülő kötelezettségre, melyre tekintettel az adózó csökkentette az adózás előtti eredményét, pl. kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő adózók kötvénye, egyéb kamatozó részvénye kapcsán.
Azokat az ügyleteket kellett figyelembe venni, melyeknél az adózó a szokásos piaci ártól való eltéréssel csökkentette az adózás előtti eredményét.
Bár a szabály 2018. december 31-én hatályát vesztette, de még nem lehet teljesen elfelejteni, hiszen egy esetleges adóellenőrzés során mindig az adott évben hatályos rendelkezéseket kell figyelembe venni.
A kamatlevonás korlátozása
Az alultőkésítési szabályt 2019. január 1. napjától a kamatlevonás korlátozása váltja fel a társasági adózásban.
Maga az EU a tagállamok részére kidolgozott egy javaslatot, mely szerint alapvetően a vállalkozás EBITDA-ja alapján javasolja a kamatlevonást korlátozni. Főszabályként került megjelölésre az, hogy a tagállamok maximum az EBITDA 30 százalékát vonhassák le, mint a hitelek felvételével kapcsolatosan felmerült költséget. Ez került elfogadásra az ATAD irányelvben. Az adózók számára biztosított jog a 30 százalékos főszabálytól eltérően legfeljebb 3 millió EUR levonása a nettó hitelfelvételi költségekből. A tagállamok ezen kívül kizárhatták az olyan hiteleket, melyeknek célja hosszú távú állami infrastrukturális projektek finanszírozása abban az esetben, ha a projekt üzemeltetője, a hitelfelvételi költségek, az eszközök és a jövedelem is az EU-n belül található. Kivétel alá tartozhatnak olyan hitelek is, melyeknek megkötésére 2016. június 17. előtt került sor, kivéve, ha ezen hitelek feltételeit utólag módosították.
2019. január 1-től többek között a hatályos Tao tv. 8. § (1) bekezdés j) pontja tartalmazza az adóalap-növelésre vonatkozó szabályokat. A szabályozás értelmében növeli az adóalapot a nettó finanszírozási költségnek a kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti adóévi eredmény (EBITDA) 30 százalékát vagy 939.810.000 forintot meghaladó része. A kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti adóévi eredmény (EBITDA) 30 százalékát vagy 939.810.000 Ft-ot meghaladó részt, azaz az adóalap-növelés összegét ugyanakkor csökkenti – legfeljebb annak összegéig – a korábbi adóévekben keletkezett kamatlevonási kapacitás még fel nem használt része. A kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti eredmény az adózási értelemben vett kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti eredményt takarja, és nem a számviteli értelemben vett kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti eredményt. Nem vehető figyelembe a hosszú távú állami infrastrukturális beruházásból származó jövedelem és az olyan jövedelem, melyet társasági adókötelezettség nem terhel. Finanszírozási költség alatt főszabály szerint a kamatráfordítást, a kamattal gazdasági értelemben egyenértékű költséget, ráfordítást, valamint a finanszírozási forrás bevonásával összefüggésben elszámolt költséget, ráfordítást kell figyelembe venni.
A 2016. június 17-e előtt megkötött releváns szerződések esetében az új kamatlevonás-korlátozási szabályt első alkalommal e szerződések összegének növelése vagy futamidejének meghosszabbítása hatálybalépését követő naptól, a módosított összeg vagy futamidő tekintetében kell figyelembe venni. E rendelkezéseket – összhangban az irányelvvel és a korábbi alultőkésítési szabály logikájával is – nem kell alkalmaznia a pénzügyi intézménynek, a befektetési vállalkozásnak, az alternatív befektetési alap-kezelőnek, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás alapkezelő társaságának, a biztosítónak és a viszontbiztosítónak minősülő adózónak.
Kiemelendő, hogy az említett kb. 940 millió Ft abszolút korlát a magyarországi társaságok jelentős részét mentesíti a korlátozás alól, tekintettel arra, hogy a társaságok többsége ezen összeget meg nem haladó finanszírozási költséget számol el évente, különösen akkor, ha sem újabb hitelfelvétel, sem esetlegesen refinanszírozás sincs. Nagyobb vállalkozások, vállalatok, esetleg csoportos társasági adóalanyok esetében az új rendelkezés részleteire természetesen kiemelt figyelmet kell fordítani.
Maga az EU a tagállamok részére kidolgozott egy javaslatot, mely szerint alapvetően a vállalkozás EBITDA-ja alapján javasolja a kamatlevonást korlátozni. Főszabályként került megjelölésre az, hogy a tagállamok maximum az EBITDA 30 százalékát vonhassák le, mint a hitelek felvételével kapcsolatosan felmerült költséget. Ez került elfogadásra az ATAD irányelvben. Az adózók számára biztosított jog a 30 százalékos főszabálytól eltérően legfeljebb 3 millió EUR levonása a nettó hitelfelvételi költségekből. A tagállamok ezen kívül kizárhatták az olyan hiteleket, melyeknek célja hosszú távú állami infrastrukturális projektek finanszírozása abban az esetben, ha a projekt üzemeltetője, a hitelfelvételi költségek, az eszközök és a jövedelem is az EU-n belül található. Kivétel alá tartozhatnak olyan hitelek is, melyeknek megkötésére 2016. június 17. előtt került sor, kivéve, ha ezen hitelek feltételeit utólag módosították.
2019. január 1-től többek között a hatályos Tao tv. 8. § (1) bekezdés j) pontja tartalmazza az adóalap-növelésre vonatkozó szabályokat. A szabályozás értelmében növeli az adóalapot a nettó finanszírozási költségnek a kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti adóévi eredmény (EBITDA) 30 százalékát vagy 939.810.000 forintot meghaladó része. A kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti adóévi eredmény (EBITDA) 30 százalékát vagy 939.810.000 Ft-ot meghaladó részt, azaz az adóalap-növelés összegét ugyanakkor csökkenti – legfeljebb annak összegéig – a korábbi adóévekben keletkezett kamatlevonási kapacitás még fel nem használt része. A kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti eredmény az adózási értelemben vett kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti eredményt takarja, és nem a számviteli értelemben vett kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti eredményt. Nem vehető figyelembe a hosszú távú állami infrastrukturális beruházásból származó jövedelem és az olyan jövedelem, melyet társasági adókötelezettség nem terhel. Finanszírozási költség alatt főszabály szerint a kamatráfordítást, a kamattal gazdasági értelemben egyenértékű költséget, ráfordítást, valamint a finanszírozási forrás bevonásával összefüggésben elszámolt költséget, ráfordítást kell figyelembe venni.
A 2016. június 17-e előtt megkötött releváns szerződések esetében az új kamatlevonás-korlátozási szabályt első alkalommal e szerződések összegének növelése vagy futamidejének meghosszabbítása hatálybalépését követő naptól, a módosított összeg vagy futamidő tekintetében kell figyelembe venni. E rendelkezéseket – összhangban az irányelvvel és a korábbi alultőkésítési szabály logikájával is – nem kell alkalmaznia a pénzügyi intézménynek, a befektetési vállalkozásnak, az alternatív befektetési alap-kezelőnek, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás alapkezelő társaságának, a biztosítónak és a viszontbiztosítónak minősülő adózónak.
Kiemelendő, hogy az említett kb. 940 millió Ft abszolút korlát a magyarországi társaságok jelentős részét mentesíti a korlátozás alól, tekintettel arra, hogy a társaságok többsége ezen összeget meg nem haladó finanszírozási költséget számol el évente, különösen akkor, ha sem újabb hitelfelvétel, sem esetlegesen refinanszírozás sincs. Nagyobb vállalkozások, vállalatok, esetleg csoportos társasági adóalanyok esetében az új rendelkezés részleteire természetesen kiemelt figyelmet kell fordítani.
