Sajátos próbatétel elé állította az étkezési szolgáltatások után felszámolandó áfáról szóló új rendelet a vendéglátóipart a 18%-os adómérték bevezetésével. A vendéglátó-ipari egységekben ugyanis nem kizárólag az említett, 18%-os áfa-kulcs körébe tartozó szolgáltatásokat nyújtanak. Értelemszerűen adódik a kérdés: Mikor 18% és mikor 27% a szolgáltatás áfája? Mellékelt munkaköri leírásunk mellett számtalan másikat is talál a vendéglátás és idegenforgalom témakörében!
2017 januárjától a vendéglátásban 27 százalék helyett 18 százalékos lesz az áfa-kulcs, ami 2018-tól 5 százalékra mérséklődik. Az adóhatóság e tárgyban közzétett tájékoztatója részletesen elemzi a felmerülő kérdéseket.
A helyét „információs füzetként” is megálló összefoglaló szépen összegyűjtötte a kapcsolódó jogszabályi hivatkozásokat is, így a közlönyolvasók is elmélyedhetnek a kérdésben, de a pragmatikus gondolkodásúak is megtalálhatják azokat a szemléletes példákat, amelyekre szükségük lehet a „most ez 27 százalék vagy csak 18?” dilemma eldöntéséhez. Minden érintettnek javasolhatjuk, hogy szerezzen egy példányt az említett összefoglalóból.
A pénztárcánk számára sem mindegy, hol és hogyan esszük meg a bécsi szeletet: elvileg olcsóbb, ha nem visszük haza az ételt. Persze ez sem igaz minden esetben.
Ahogyan azt látni fogjuk, azt, hogy mit kell értenünk vendéglátás alatt (és itt sajnos nem a kifejezés köznapi értelme a döntő), nem is olyan könnyű eldönteni.
A kiindulópont az lehet, hogy a kedvezményes adókulcs az étkezőhelyi vendéglátásban a helyben készített ételek és nem alkoholtartalmú italok forgalmára vonatkozik. Ezt az áfatörvény szempontjából irányadó szolgáltatási jegyzékben az 55.30.1 szám alatt találjuk, de a helyzet ettől picit bonyolultabb: az említett SZJ szám alá besoroltak közül sem minden étkeztetés tartozik a kedvezményezett körbe, figyelembe kell venni az EU-irányelvet, és annak végrehajtási rendeletét.
Ez utóbbiak szerint, az általános forgalmi adó rendszerében, kizárólag olyan étel- és italértékesítések minősülhetnek éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatásnak, melyeket az azonnali fogyasztást lehetővé tevő kiegészítő szolgáltatások kísérnek. (Ebben a tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az adott esetben sor kerül-e a termék kiszállítására vagy sem.)
A kulcs tehát a kiegészítő szolgáltatások teljesítése (szalvéta, evőeszköz, az étel fogyasztását lehetővé tevő környezet, az asztalok „rendbetétele”, a takarítás stb.), és azok kapcsolódása az értékesítéshez.
A 18 százalékos, kedvezményes adókulcs alkalmazásának feltételei az ún. „helyben fogyasztott” ételek és a nem alkoholtartalmú italok értékesítésekor teljesülhetnek. Abban az esetben ugyanakkor, amikor az ételt és a nem alkoholtartalmú italt, a csomagolást – és esetlegesen a futáros kiszállítást – követően más helyszínen fogyasztják el, akkor csupán termékértékesítésről van szó, amelynek adókulcsa változatlanul 27 százalék.
