A minimálbér ellenőrzése – a legkisebb is számít

A gazdasági válság miatt bevezetett - a kis- és középvállalkozások támogatását célzó enyhébb szankciók - mára már nem feltétlenül tartották vissza a jogsértésektől a munkáltatókat. Mivel az érintettek tudatában voltak annak, hogy a legsúlyosabb esetben sem kell a bírság-szankcióval számolniuk első jogsértés esetén, viszont a bejelentés nélküli foglalkoztatással jelentős költségcsökkentést érhetnek el a befizetendő adók és járulékok elkerülésével.
Fentiek alapján szükségesnek mutatkozott a bejelentés elmulasztása esetén változtatni a korábbi jogkövetkezményeken. 2018-tól kezdve ez a szabálytalanság már első esetben is munkaügyi bírságot von maga után.

Tipikus jogsértések

A minimálbérrel és garantált bérminimummal kapcsolatos jogsértések az összes jogsértéssel érintett munkavállaló 5%-át érintették. Az utóbbi évek célellenőrzéseihez képest magasabb létszámot érintett ez a jogsértés. Ennek fő oka, hogy a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 430/2016. (XII. 15.) Korm. rendelet két lépcsőben határozta meg 2017-2018. évre vonatkozóan a munkabér minimális összegét, így a 2018. évi emelést nem minden esetben tudták „lereagálni” a munkáltatók. A legtöbb ilyen jogsértés a kereskedelem és vendéglátás területén fordult elő.
A jogsértéssel érintett munkavállalók közül 12%-nál volt megállapítható a fekete-foglalkoztatás, az ellenőrzéssel érintett munkavállalókhoz viszonyítva 11% volt ez az arány, mely a 2017. évi adatokkal összevetve alacsonyabb. A legrosszabb kép az építőiparban mutatkozott: a hatóság az építőiparban ellenőrzéssel érintett munkavállalókhoz viszonyítva a munkavállalók 37%-át (106 fő) találta bejelentés nélkül (ez az összes feketefoglalkoztatással érintett 23%-a), holott a vizsgálatok mindössze 7%-a terjedt ki ezekre a vállalkozásokra. Összességében ez az ágazat „adta” a legtöbb bejelentés nélkül dolgozó munkavállalót, ezt követően a vendéglátásban (99 fő) volt még meghatározó ez a szabálytalanság. 
Az elmúlt évek tapasztalatainak megfelelően kiemelkedő volt a nyilvántartási kötelezettség megszegése (hiányos, hamis nyilvántartás, illetve nyilvántartás hiánya) is. Az intézkedések 35%-át ezek a jogsértések indokolták. Ez a szabálytalanság a kereskedelem, a vendéglátás és a feldolgozóipar területén dolgozó munkavállalókat érintette legnagyobb számban (33%, 27% és 14%). 

A munkaidőre vonatkozó szabályok közül kiemelkedő volt a munkaidő-beosztással kapcsolatos intézkedések száma, ezt követően a munkaidőkerettel kapcsolatos rendelkezések megszegése volt a leggyakoribb intézkedésre okot adó szabálytalanság, a napi, és a heti munkaidő előírásainak megsértése kevésbé volt jellemző az akcióellenőrzés során. Munkaidővel kapcsolatos szabálytalanságok miatti intézkedések 77%-a esett a vendéglátásra és a kereskedelemre, az összes ilyen jogsértéssel érintett munkavállaló közül 73% dolgozott ezekben az ágazatokban. Ezek a magas jogsértési arányok nemcsak arra vezethetőek vissza, hogy az akcióellenőrzésben ezek az ágazatok kiemelt szerepet kaptak, hanem az elmúlt évek tapasztalatai is azt igazolták, hogy ezeken a területeken volt a legtöbb ilyen szabálytalanság.

A minimálbérrel és garantált bérminimummal kapcsolatos szabálytalanságok jellemzői

A rendkívüli akcióellenőrzés tárgyát képező minimálbérrel és garantált bérminimummal összefüggő szabályok ellenőrzése vegyes tapasztalatokkal zárult. Az ellenőrzéssorozat rámutatott arra, hogy a garantált bérminimum jogszabályi összege ismert, de a munkáltatók visszajelzései alapján teljes a bizonytalanság, hogy kinek és milyen esetben jár, illetve nem jár a garantált bérminimum. Több munkáltató hivatkozott arra, hogy a vonatkozó jogszabályi háttér bonyolult, túl szerteágazó a rendeleti szabályozás. Kifogásolták, hogy nehéz eligazodni a jogszabályok között, különösen a speciális munkakörök esetében. A kereskedelmi egységekben sok munkavállaló pl. garantált bérminimumért dolgozott, még azok a (pl. dohányboltokban, ruházati üzletekben foglalkoztatott) munkavállalók is, akiknek a jogszabály nem ír elő középfokú szakképzettséget. A munkáltatók azért fizették ki a magasabb összegű minimálbért, mert abban a feltevésben voltak, hogy arra mindegyik kereskedelemben foglalkoztatott eladó munkakörű munkavállaló jogosult.
A munkáltatók többsége viszont tudatosan azoknak a munkavállalóknak is megfizette a garantált bérminimumot, akiknek egyébként a munkakörük és végzettségük alapján csak minimálbér járna. A munkaerő-piacon jelentkező munkaerőhiány - mint piaci körülmény - a jogszabályi kötelezettségen túl valószínűleg maga is kikényszerítette a magasabb összegű munkabér megfizetését, a munkáltatók több esetben is nyilatkozták, hogy ha a munkavállalóik csak minimálbért kapnának, azzal nem tudnák „megtartani" őket, és a magasabb munkabérért elmennének más munkáltatókhoz dolgozni.
A rendkívüli akcióellenőrzés változatlanul megerősítette az elmúlt évek tapasztalatait, miszerint az építőipari vállalkozásoknál a legjellemzőbb a bejelentés nélküli foglalkoztatás. 
A bejelentés nélküli foglalkoztatás mellett kiemelkedő a munkaidő-nyilvántartások nem a valóságnak megfelelő (hamis, illetve kettős nyilvántartás) vezetése. A munkabér elszámolással kapcsolatban gyakori volt, hogy a kiadott elszámolás formális, a tartalom helyessége, a levonások jogcíme és összege nem ellenőrizhető. Azok a munkáltatók, akik a munkabért nem fizetik ki határidőben legtöbbször pénzügyi, gazdasági nehézségre hivatkoznak.
Fontos kiemelni, hogy a munkaügyi hatóság a vonatkozó törvényi rendelkezés szerint a munkabért nem, vagy nem időben fizető munkáltatók részére minden esetben lehetőséget biztosít arra, hogy az eljárás során az elmaradt bért egy kitűzött határidőn belül megfizessék. A munkáltatók döntő többsége a munkabérrel kapcsolatos elszámolásra szóló felszólításokat követően megfizeti az elmaradt béreket, pótlékokat, így a munkaügyi hatóság több éves ilyen irányú gyakorlata hatékonynak tekinthető.