Változatlanul (is) fontos - a kutatási szerződés
Olvasási idő: 3 perc
Lényegi kérdésekben nem változtak a kutatási szerződés elemei az új Polgári Törvénykönyvben. A szerződéstípussal összefüggésben ugyanakkor továbbra is érdemes kiemelt figyelmet fordítani néhány, vagyoni szempontból nagy jelentőségű, kérdésre. Ilyen például: a szellemi tevékenység produktumaként előállított találmány felhasználási joga vagy annak nyilvánosságra hozatala. A Vállalkozás kategóriája mellett tekintse meg tematikus címszavaink (építőipar, mezőgazdaság, kereskedelem) alatt elhelyezett vállalkozási szerződésmintáinkat is!
A Kódex a vállalkozási szerződés további altípusaként – a régi hagyományt megőrizve – a kutatási szerződést szabályozza egy paragrafusban (6:253. §).
A kutatási szerződés alanyai a megrendelő és a kutató. Megrendelő elvileg és gyakorlatilag bárki lehet, aki kutatásra kíván szerződni, kutató pedig az, aki az adott szakmában nem csak szakképzettséggel, hanem tudományos eredményekkel is bír. Adott esetben a megrendelő más személyt is elfogadhat kutatónak, akit az adott kutatás elvégzésére alkalmasnak tekint.
A kutatási szerződés tárgya, a kutatási tevékenység, és annak eredménye. A kutatás még nem ismert összefüggések, jelenségek leírásában és magyarázatában állhat. A kutatás személyes jellegéből adódik, hogy a kutató kötelezettsége személyes jellegű, közreműködőt nem vehet igénybe, kivéve ha ehhez a megrendelő hozzájárul vagy ha az a kutatás jellegével együtt jár.
A kutatás eredménye az ember szellemi alkotásának a gyümölcse, amelyet a jog más szabályai is védhetnek. Adott esetben a kutató munkájának eredményét a jog, például a szerzői jog, védi jogosulatlan használattól, és a jog ez esetben a mű születésével együtt (a mű létrejöttétől kezdve) keletkezik (lásd a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvény 9. § (1) bekezdés).
Az adott szellemi tevékenység produktuma lehet találmány is, amelyet a feltaláló szabadalmaztathat, így felhasználását monopolizálhatja. A kódex ezen jogvédelemi eszközök fennállta esetén a kutató kötelezettségévé teszi, hogy a vagyoni jogait a megrendelőre ruházza át. Ez az átruházás nyilvánvalóan ellenérték fejében történik, és a kutató-vállalkozót megillető díjban benne kell, hogy legyen ennek az értéke. Ha a vagyoni jogok nem átruházhatók, akkor a törvény arra kötelezi a kutatót, hogy a megrendelő részére a legszélesebb terjedelmű felhasználási jogot biztosítja a kutatás produktumán.
A kutatási szerződés alapján fontos, hogy a megrendelő a kutatás eredményét akként tudja megszerezni, hogy azt fel tudja használni. Ezért kötelezi a törvény a kutatót arra, hogy a megrendelői felhasználásához szükséges jogokat biztosítsa, aki ezen körben a jogszavatosság alól még szerződéses úton sem mentesülhet.
A kutatás eredményét a megrendelő jogosult nyilvánosságra hozni, hiszen a kutatást ő fizette. A kutató ezt a megrendelő előzetes engedélyével teheti csak meg. A kutatással és annak eredményével kapcsolatban üzleti titok is keletkezhet, annak a jogosultja is a megrendelő a törvény szerint.
