A zöldítés költségei az adóalapban – költséges támogatás
Olvasási idő:
A „zöldítés” pontosabban az ökológia célterület fenntartásának költségei nem elhanyagolható többletköltséggel, akár jövedelem-kieséssel is járhatnak a gazdálkodó számára. A zöldítéshez kapcsolódó támogatások többsége ugyanakkor csak utólag igényelhető, míg a feltételek teljesítését a gazdának kell finanszíroznia addig, amíg megkaphatja a várt támogatást. Mezőgazdasági iratmintánk mellett nézzen körül a számvitel és adózás szempontjából fontos szabályzataink között is!
Azoknak a gazdáknak, akik területalapú támogatást igényelnek, nemcsak az időjárásra, de a zöldítésre is figyelemmel kell lenniük. Az Európai Unió elvárásai (a 1307/2013/EU rendelet) alapján 2015-től a területalapú támogatásnak kötelezően „kapcsolt része” egy alapvetően három területet felölelő követelményrendszer, a zöldítés. Ennek lényege – címszavakban – a terménydiverzifikáció, az állandó gyepterületek fenntartása és az ökológiai jelentőségű területek kijelölése.
A gazdáknak a zöldítés után járó támogatás elnyeréséhez három feltételt kell teljesíteniük, attól függően, hogy mely szabályok vonatkoztathatóak az adott gazdaságra.
1. a terménydiverzifikáció csak a szántóterületekre vonatkozik, lényege, hogy 10 és 30 hektár között két, annál nagyobb területen pedig három különféle növényt kell termeszteni, egymástól elkülönülten
2. az állandó gyepterületek fenntartása kapcsán nincs gazdaságokra vonatkozó meghatározott mérőszám, az e körbe tartozó területek arányát az országos mezőgazdasági területhez képest határozzák meg, és azt országos viszonylatban is ellenőrzik
3. az ökológiai célterület kialakítása – több év távlatában, fokozatosan növekvő arányban – csak a 15 hektárnál nagyobb területtel rendelkező gazdák számára kötelező: jelenleg a szántóterület 5 százalékának (2017-től 7 százalékának) kell ökológiai célterületnek lennie. Ilyen terület lehet például a gazdasághoz tartozó állandó gyep, erdősáv, fás, cserjés rész, de akár a nitrogénmegkötő növények (például lucerna, lencse, szója, csicseriborsó, stb.) területe is.
A bemutatott követelmények teljesítése (a szabályoknak megfelelő területek kialakítása, gyepesítés, faültetés) nem elhanyagolható többletköltséggel, jövedelem-kieséssel járhat. Ilyenkor általában a gazdálkodók hitelt (területi alapon nyújtott, szabad felhasználású konstrukcióban) vesznek fel, amelynek visszafizetése a befolyó támogatási összegből történik. Ez azonban nem egyszerű!
A bankok a „régi” földalapú támogatásra szívesen adtak hitelt, akár a támogatás 95 százalékát is meghitelezve. Az „új” támogatási rendszerben a korábbi keretösszeg 30 százaléka, azaz a zöldesítés (greening) támogatás csak akkor jár a termelőknek, ha a zöldítést már ellenőrizte az MVH (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal), és mindent rendben talált. Így a pénzintézetek gyakran nem hajlandóak a támogatás teljes összegének megfelelő hitelt adni a termelőknek. A gazdáknak így más – adott esetben drágább – forrásokat is be kell vonniuk. A fentebb hivatkozott EU-rendelet ráadásul olyan költséges elvárásokat is támaszt a gazdákkal szemben, mint a minősített vetőmag felhasználása, és annak igazolása.
A területalapú támogatás elkülönített nyilvántartásáról a támogatási okiratnak kell rendelkeznie. Ha nem tartalmaz erre vonatkozó kikötést, akkor is célszerű az elkülönített nyilvántartás vezetése – mind belső, mind adóhatósági ellenőrzési szempontból –, főként a támogatást terhelő költségekre, ráfordításokra vonatkozóan.
Számvitelileg, de a társasági adóalap szempontjából is fontos, hogy az elnyert területalapú támogatás csak akkor számolható el, ha azt már megítélték, és erről a határozat megszületett, és az jogerőre emelkedett.
Amennyiben a határozat jogerőre emelkedését megelőzően folyósított előlegről van szó, akkor azt a pénzügyi rendezéskor a rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben kell könyvelni. Majd amikor a megítélt összegről a határozat jogerőre emelkedett, akkor kell az előleg összegét a kötelezettségek közül az egyéb bevételek közé átvezetni.
A területalapú támogatások esetében ez nem jellemző, de előfordulhat, hogy a támogatási okiratban nem határozták meg konkrétan a támogatás célját: ebben az esetben a kapott támogatást nem lehet elhatárolni, annak összege a folyósítás évének eredményében jelenik meg. Az összes bevétel ez esetben sem csökkenthető.
Lényeges, hogy az iparűzési adó alapjában nem kell figyelembe venni a támogatás összegét, tekintve, hogy annak számításakor csak a vállalkozás nettó árbevétele „játszik”, az egyéb bevétel nem. (Így nem csak a támogatás, hanem mondjuk a vállalkozás tárgyi eszköze értékesítéséből származó bevétel sem.)
