A franchise szerződés - külön, de ugyanazt és ugyanúgy
Olvasási idő: 5 perc
Az új Polgári törvénykönyv két olyan szerződést szabályoz, melynek magánjogi szempontú kodifikálására először kerül sor a magyar jogrendszerben. A franchise szerződés célja, hogy a szellemi alkotás jogosultja szellemi termékét – melynek már jó piaci pozíciót vívott ki – annak átadásával úgy tudja hasznosítani, hogy egy rendszerbe bekapcsolva számos partnerét, egységes arculattal jelenjen meg a gazdasági forgalomban. A franchise szerződés iratmintájának áttekintése után nézzen bele valamennyi bérlet címszó alatt szereplő szerződésmintánkba!
Napjainkban a szellemi alkotások jogának egyik hasznosítási módja a gyakorlatban névbérletnek, a Ptk.-ban jogbérletnek nevezett franchise szerződés. A franchise know-how és védjegyhez vagy kereskedelmi névhez kapcsolódó, valamint – a megállapodás tárgyától függően – más iparjogvédelmi vagy szerzői jogok együttese, amelyet áru forgalmazása vagy szolgáltatás teljesítése céljából használnak fel.
A franchise szerződés alapköve a franchising rendszernek. A rendszer akkor működik hatékonyan, ha a kiindulópontot jelentő know-how, kereskedelmi név, iparjogvédelmi vagy szerzői jogok együttese akár egy országon belül, akár nemzetközi szinten ismert és elismert, és a rendszer tagjai, a használók minden üzletben ugyanabban a formában, ugyanazt a színvonalat garantálják. A franchising tehát egy üzleti rendszert jelent, a franchise pedig ennek a speciális szerződéses jogviszony által kialakított rendszernek az alapja.
A franchise rendszer számos előnyt kínál a jogbérletbe adó (franchisor), a jogbérletbe vevő (franchisee) és a fogyasztó számára. Az átadó az általa kitalált, piacra bevezetett, ismertté tett szellemi alkotását széles körben tudja hasznosítani úgy, hogy a tevékenység ilyen arculattal való folytatására engedélyt ad az átvevőnek. Ezzel ő a szerződés visszterhességéből következően haszonra tesz szert, kötelezettsége pedig csupán meglévő ismereteinek átadása, és a rendszerbe bekapcsolt vállalkozások ellenőrzése. Az átvevő egy már működő rendszer tagjává válik. Nem kell vállalkozását bejáratni a piacon, azt ismertté tenni. Gyakorlatilag kockázat nélkül veszi át a széles körben hírnevet szerzett arculatot. A fogyasztó a rendszer bármelyik üzletében is fordul meg, ugyanazt a színvonalat, szoláltatást és gyakran még árat is garantálják neki mindenhol.
A franchising rendszer fő jellemzői az egy központ köré szerveződés, egységes név alatti közös megjelenés, egységes image, közös működési szabályok, közös beszerzési források, termelési mechanizmusok. A rendszer tagjai a központ erős dominanciája és ellenőrzése miatt részben elveszítik önállóságukat, és a rendszerre kötelező döntéseket mindenképpen végre kell hajtaniuk. Az üzletpolitika központból történő meghatározása és menedzselése azonban biztosítja az üzleti kockázat lehetőségének minimális jelenlétét.
A szerződést a jogbérletbe adó (franshisor) és a jogbérletbe vevő (franchisee) köti egymással. Az alanyok rendszerint vállalkozások, hiszen üzletszerű gazdasági tevékenység végzésére épül rá az egységes image. A szerződés közvetlen tárgya a franchise-t jelentő szellemi alkotások használata és hasznosítása az átadó által meghatározott körben és területen, a közvetett tárgy pedig maga a franchise és a franchising rendszer.
Az írásbeliség nem érvényességi kellék, azonban a szellemi alkotások megjelenése és a védelem garantálhatósága miatt szinte minden esetben írásban kötik a felek a jogbérleti szerződést. A szerződési szabadság következménye, hogy a franchise szerződések a leginkább tipizálhatatlan szerződések körébe tartoznak, hiszen a szerződő felek minden esetben saját igényeikhez igazítják a franchise jelentését. Ez az önszabályozó jelleg a titkossággal is párosul, és a szerződések általában csak komoly jogvita esetén kerülnek nyilvánosságra.
A jogbérletbe adó a szerződés hatálya alatt köteles biztosítani a jogbérletbe vevő számára a franchise működtetéséhez szükséges felhasználási, hasznosítási és használati jogok folyamatos és zavartalan gyakorlását. A szerződés fontos melléklete az a kézikönyv, amely a rendszer arculatának teljes átvételét, a szellemi alkotások leírását és alkalmazását tartalmazza. A szerződéstől való elválasztásának egyszerű indoka van: egy esetleges jogvitában a szerződés nyilvánosságra kerülése nem jár majd együtt a szellemi alkotás, az egységes üzleti módszer felfedésével is. A jogbérletbe vevő köteles a rendelkezésére bocsátott ismereteket megóvni. Főként új piacra való belépéskor az átadó szokásosan próbaüzemet köt ki, amely egy rövid, pár éves periódus alatt világossá teszi azt, hogy az átvevő tényleg képes-e a központ által meghatározott követelmények teljesítésére, és a célzott fogyasztói réteg kereslete elegendő-e a rendszer piacon való megjelenésének.
A franchise szerződésnek számos változata ismert a gazdasági forgalomban. A tevékenységi körök (a franchise tárgya) alapján történő osztályozás keretében megkülönböztethető szolgáltatási (a jogbérletbe vevő valamilyen szolgáltató tevékenységet végez, pl. Mister Minit), értékesítési (azonos kereskedelmi név, márkajel alatti értékesítés, pl. autószalonok) és termelési franchise-ról (a jogbérletbe adó előírásai alapján a jogbérletbe vevő meghatározott árut állít elő, és azt értékesíti, pl. McDonald’s).
Ami közös minden szerződésben, hogy az jogbérletbe adót megilleti a díjhoz való jog, hiszen a szerződés visszterhes. A Ptk. nem rendelkezik a díjelemekről, azonban a gyakorlati tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a franchise-díj komplex ellenérték, amely három pilléren nyugodhat:
- belépési díj: a rendszerbe való belépés egyösszegű ellenértéke. Gyakran ez a díjtétel a rendszer működtetésének ismérveit tartalmazó kézikönyv megvásárlásának az ára.
- meghatározott összegű alapdíj: időszakonként előre fizetendő, a rendszerben maradás feltétele. Ebben fejeződik ki az, hogy a jogbérletbe vevő egy jogbérletbe adó által kifejlesztett rendszert használ kockázat és új ismeretek költséges bevezetési folyamata nélkül.
- royalty: a forgalom után százalékos formában fizetendő jutalék, vagy a korábbi időszak forgalmára tekintettel megállapított, fix összegű jutalék.
