A digitalizáció minden iparágat érint – interjú

Az említett kérdésekről Vincze Gáborral, a Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) szakemberével beszélgettünk.

 

Az IVSZ – Szövetség a digitális gazdaságért már szlogenjében hordozza célkitűzését. A szervezet több mint 500 taggal büszkélkedhet, ezek alapvetően az infokommunikációs szektorból kerültek ki, de azt látjuk, hogy más szakterületekről is egyre több az érdeklődő, egyszerűen az infókommunikációval való kapcsolódásuk okán. A gazdaság már nem olyan, mint akár néhány évvel ezelőtt, a digitális technológiák kulcsszerepet játszanak az élet minden területén. Szervezetünk is e mentén haladva igyekszik a kor kihívásainak megfelelve átalakulni. A digitalizáció átalakítja az üzleti modelleket, hatékonyabbá teszi a cégek működését, különösen igaz ez a kkv szegmensre, amely a digitális technológiák segítségével sokkal könnyebben tud exportálni, külföldi partnereket találni, bekapcsolódni nemzetközi hálózatokba, projektekbe,  ez az innováció pedig nagy lehetőség a szegmensben. 

 

A legnagyobb probléma jelenleg a munkaerőhiány. A magyar nemzetgazdaság és a vállalkozások versenyképessége szempontjából egyre kritikusabb mértékű a digitálisan felkészült munkavállalók hiánya. A digitális munkaerőhiányról Magyarországon első sorban a 22 ezer betöltetlen informatikai álláshely kapcsán lehet hallani, de az informatikushiány csak a jéghegy csúcsa: több százezer, digitális értelemben magasan képzett szakemberre volna szükség. A digitális munkaerőhiány súlyosan korlátozza a gazdaság teljesítőképességét, a probléma pedig olyan jelentőségű, hogy a kormány, a teljes oktatási rendszer és a piaci szereplők azonnali összehangolt beavatkozását igényli. E nélkül a hazai vállalkozások versenyképességének növelése, az Irinyi Terv és az IPAR 4.0 kezdeményezés megvalósítása, a hazai kkv-k technológiai fejlesztése, új befektetők hazánkba vonzása, vagy akár csak a meglévők megtartása is egyre nagyobb gondot jelent. A legtöbb együttműködést e probléma megoldása mentén kell kidolgoznunk, de részt veszünk más projektekben is. Itt kerül képbe másik fókuszpontunk, az export kiemelt szerepe révén az export-tevékenység támogatása. Ennek kapcsán kiemelném az idei CeBIT-et (Centrum für Büroautomation, Informationstechnologie und Telekommunikation, a világ egyik legjelentősebb informatikai kiállítása), amelyre minden korábbinál profibb és nagyobb jelenléttel készült Magyarország, és az IVSZ is. Sokat dolgoztunk azon, hogy a magyar cégek kijutása valóban hasznos, és üzleti szempontból eredményes legyen. Rengeteg B2B találkozót szerveztünk, igyekeztünk minden lehetséges módon bemutatni a világnak, hogy érdemes Magyarországra jönni, a magyar cégekkel üzletelni, kiaknázni a bennünk lévő lehetőségeket. 

 

 

Igen, ez illeszkedik az IVSZ stratégájába, a cégeket maximálisan igyekszünk támogatni a külpiacra való lépésben. Ez két dolog miatt is kiemelten fontos: az egyik, hogy a hazai résztvevők el tudnak jutni egy olyan európai kiállításra, amelyen az egész világ piaci szereplői képviseltetik magukat, be tudnak mutatkozni a nemzetközi színtéren. Másrészt a hazai cégek kapnak egyfajta visszajelzést is, legyen szó akár technikai tudásról, akár másról, és olyan partnerre  is találhatnak , aki majd az ő magyarországi tevékenységüket tudja a továbbiakban segíteni, hatékonyabbá tenni. Ezeknek a nagy szakmai vásároknak pont az a lényegük, hogy a cégek kapnak egy képet arról, hol áll a világ és ahhoz viszonyítva hol állnak ők. Mindenki bemutatja a portékáját és elmondhatja, milyen irányban gondolkodik, mik a tervei a jövőre nézve. 

 

Az IVSZ egyfelől tevékenykedik munkacsoportokban is, másfelől kiemelt események, konferenciák mentén szerveződnek ad hoc szövetségek. A rendezvények mind nyíltak, bárki jelentkezhet és bárki kérheti a segítségünket. Az IVSZ feladata, hogy a digitális világ szószólója legyen, ezáltal minden területen ott kell lennie lehetséges partnerként. Egyes programok kiemeltek, például a CeBIT esetén 30-40 céget is helyzetbe tudunk hozni, hogy bemutatkozhassanak széles plénum előtt. 

 

A csatlakozásnak nincsenek annyira speciális feltételei. Vannak a teljes jogú tagok és vannak az úgynevezett társult tagok. A teljes jogú tagok az info-kommunikáció vagy az innováció területén működő cégek közül kerülnek ki, míg a társult tagok profilja nem közvetlenül ez a szegmens, de kapcsolódási pontok vannak, utóbbiakra jó példa néhány  oktatási intézmény és kutatóintézet is. A tagok legnagyobb része kis- és középvállalkozás, melyek tagozatokra bontva tevékenykednek.  Van a mikro- és startup tagozat, a kkv-k, a nagyvállalatok és a multinacionális cégek tagozatai. Ezen belül munkacsoportokban folyik a munka, melyek tematikusan vannak felosztva, például a felhő munkacsoport az adatfeldolgozással foglalkozik, az EU-támogatások munkacsoport kezeli a pályázati források különböző fajtáit, figyelik többek közt az informatikával kapcsolatos kiírásokat, véleményezik azokat, informálják a potenciális felhasználókat és támogatják a pályázásokat. Egyfajta platformot létesítenek, amely képes hatékony közvetítésre az állami résztvevők és a pályázni készülő szerepvállalók között. 

 

Valóban, de teljes egészében nem tudunk egy folyamatot végigkísérni. A mi szerepünk a tájékoztatás, a szakmai támogatás, a support, illetve egyfajta minőségbiztosítás. 

 

Rendkívül fontos a három GINOP-os pályázat, közülük kettő informatikai cégeknek szól, a harmadik pedig a kkv-knak. Az előbbiek az exporttevékenység bővítését és a felhő-tevékenység fejlesztését, a harmadik, egyben a legnagyobb pedig a kis- és középvállalkozások informatikai folyamatmenedzsmentjét, modernizációját, újfajta informatikai rendszerek bevezetését támogatja. Utóbbinál a cégek visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatásokat egyaránt igénybe tudnak venni, és már 10 százalék önerő megléte esetén pályázhatnak a forrásokra. Ezeket az összegeket lehet fordítani licenszek, hardverek, szoftverek megvásárlására és képzésre, rendszerek kiépítésére. 

 

Az IVSZ dolga az, hogy a legnagyobb ágazati szövetségként minden lehetséges eszköz segítségével felhívja a figyelmet a problémákra, valamint szakértői segítségével konkrét megoldási javaslatokat tegyen le az asztalra. 

 

A becsült magyarországi digitális munkaerőhiány struktúrája a következő. 5 ezer magasan képzett IT mérnök, 17 ezer IT szakértő (programozó, üzemeltető), 3-400 ezer magas szintű digitális kompetenciával rendelkező egyéb iparági szakértő, 1-1,5 millió átlagos digitális kompetenciával rendelkező dolgozó és 2,5-3 millió felhasználói szintű digitális tudással rendelkező dolgozó hiányzik. A jelenlegi állapot és az igények közötti szakadék átugrásához arra lenne szükség, hogy minden munkavállaló legalább egy szintet lépjen előre a digitális kompetenciáiban. 

 

Az összetett probléma kezeléséhez az oktatás-képzési és a munkaerőpiac minden szegmensére kiterjedő integrált megközelítésre van szükség. Az unió szintjén ezt a célt szolgálja a tavaly december 1-én Günther H. Oettinger német EU-biztos által elindított Digital Skills and Jobs Coalition kezdeményezés. A koalícióhoz kapcsolódva elsőként hazánkban jött létre a Koalíció a Magyar Digitális Munkahelyekért. A kezdeményezés célja, hogy a munkaerőpiac fejlesztéséért uniós és helyi szinten is létrejöjjön egy összefogás és egy folyamatos párbeszéd, amely határozott lépésekre ösztönzi az állami és piaci szereplőket, illetve az oktatási és szakmai szervezeteket. A koalíció hazai szervezéséért az IVSZ a felelős. A Koalíció létrehozásának célja a digitális gazdaság fejlődésében érintett kormányzati, szakmai és civil szervezetek, illetve vállalkozások és oktatási intézmények közötti szakmai párbeszéd kereteinek kialakítása és a digitális munkaerőhiány mérséklését célzó javaslatok kidolgozása. 

 

A lakosság internethasználata igen elterjedt, ugyanakkor Magyarországon a 15 évesnél idősebb korosztály csaknem harmada nem rendelkezik még a legalapvetőbb digitális kompetenciákkal sem, nagy részüket a munkaerőpiaci és társadalmi leszakadás veszélye fenyegeti. A digitális eszközöket és szolgáltatásokat használó munkavállalók jelentős részének digitális kompetenciái nem érik el a munkaerőpiac által elvárt szintet. 

 

 

Úgy világíthatnám meg, hogy egy nagyvállalatnál dolgozik ezer ember, a startupoknál kevés, de azok közösségében már mondjuk 30 ezer lesz az a létszám, akiktől az ötleteket várhatják. Másrészt a nagyvállalatnak van egy kialakult struktúrája, nem is tud esetleg foglalkozni egy javaslat kidolgozásával, mert nem illeszkedik a keretei közé, de ereje van ahhoz, hogy egy felmerülő ötletet felkaroljon és kapacitása is van annak kidolgozásához. Az ötlet kibontása után már érdemes kapcsolódni egymáshoz, mert a nagyoknak van tőkeerejük, rendelkeznek értékesítési csatornával, van gyártási technikájuk és tudnak nagyobb tételben gondolkodni, megvalósítani. Az ötlet már megvan, abból lesz a szabadalom, majd végül a termék maga. A termék még prototípus korában elérkezik a nagyvállalathoz, el is kell, hogy érkezzen, mert valószínűleg ez a garanciája annak, hogy termék válhasson belőle. Szisztematikus összefogásra és összehangolódásra van szükség. Jó példa lehet erre a zalaegerszegi önvezető autó tanpálya, mely a lehetőségek tárháza: ötletelhet ott startup, tesztelhet járműipari beszállító, sokak kipróbálhatják magukat és ebből végső soron össze tud állni egy úgynevezett ökoszisztéma. Évek munkája következik, és itt lesz kiemelt szerepe az uniós pályázatoknak, mert így tudnak egyfajta addicionális tőkeerőt nyújtani a kkv-knak, melyek, mint láthattuk, a fejlődés fő résztvevői.