Próbálj meg lazítani... - A pihenőidő és munkaközi szünet szabályozása
Olvasási idő: 2 perc
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a munkaidőre vonatkozó rendelkezésekhez hasonló, szigorú korlátokat állít fel a pihenőidő vonatkozásában is. Ugyanakkor nemcsak a pihenőidő, de a munkaközi szünet kiadásával összefüggésben is számos esetben valósul meg jogszabálysértés. Munkaszerződés-mintáink mellett csaknem száz munkaköri leírást is talál a munkaszerződésekhez kapcsolódó dokumentumaink között!
A napi pihenőidő az az időtartam, amely az adott napi munkavégzés befejezésétől a másnapi munkavégzés megkezdéséig tart, és minimális mértéke tizenegy óra, amelyet megszakítás nélkül kell kiadni [Mt. 104. § (1) bek.]. Ha tehát valaki este nyolc óráig került beosztásra, de este tíz óráig rendkívüli munkát végez, akkor innen számított tizenegy óra elteltével, legkorábban másnap reggel kilenc órától végezhet munkát. Ha másnap már reggel nyolc órától került beosztása, akkor egy óra állásidő keletkezik, érdemes tehát a napi pihenőidővel előre számolni a rendkívüli munka elrendelése során. Természetesen a napi munkaidő tekintetében is vannak kivételek: az osztott munkaidőben, megszakítás nélküli, több műszakos, idényjellegű tevékenység keretében vagy készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók számára elegendő nyolc óra napi pihenőidő biztosítása [Mt. 104. § (2) bek.].
Minden munkavállalót heti két pihenőnap vagy megszakítás nélküli, negyvennyolc órát kitevő heti pihenőidő illet meg [Mt. 105. § (1) bek., 106. § (1) bek.]. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatóak [Mt. 105. § (2) bek.]. Ez alapján jogszerű lehet az is, ha a hét minden napján dolgozik a munkavállaló (amennyiben vasárnap is foglalkoztatható), nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy havonta egy vasárnapot pihenőnapként, pihenőidőként biztosítani kell a munkavállalónak, amely szabály alól csak a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló jelent kivételt [Mt. 105. § (4) bek., 106. § (2) bek.]. Heti pihenőidő alkalmazása esetén arra is lehetőség van, hogy az adott héten egy naptári napot magában foglaló, egybefüggő negyven órát adjunk ki a munkavállaló részére pihenőidőként, amennyiben a munkaidőkeretben átlagot számítva a negyvennyolc órás heti pihenőidő egyébként biztosított [Mt. 106. § (3) bek.].
Számos esetben valósul meg jogszabálysértés a munkaközi szünet kiadásával kapcsolatban. A munkaközi szünet mértéke hat órát meghaladó munkavégzés esetén húsz perc [Mt. 103. § (1) bek. a) pont], amit egyben kell kiadni, a két tízperces szünet kiadása tehát nem jogszerű [Mt. 103. § (6) bek.]. Rövidebb munkaközi szünetben nem, hosszabban azonban meg lehet állapodni a munkavállalóval, illetve az kollektív szerződésben is megállapítható, ennek mértéke legfeljebb hatvan perc [Mt. 103. § (3) bek.]. Ilyenkor a húsz percen felüli időtartam már részekre bontható [Mt. 103. § (6) bek.], tehát lehetőség van például egy húszperces és más időpontban egy tízperces szünet megtartására. Amennyiben az adott napon történő munkavégzés a kilenc órát is meghaladja, a munkaközi szünet mértéke negyvenöt perc [Mt. 103. § (1) bek. b) pont], amely időtartam szintén felbontható egy húsz perces és egy vagy több további időtartamra [Mt. 103. § (6) bek.].
