Pénzletéti megállapodás

Az új Polgári Törvénykönyv alapvetően nem változtatott a letéti szerződés megítélésén és rendszertani helyén. A jogintézmény szabályaiban azonban több változás is történt, különösen a szerződésszegésért való felelősség és visszterhesség körében. Írásunkban röviden összefoglaljuk az említett változásokat és a mellékelt szerződésmintával is segítjük a tájékozódást.

A letéti szerződés lényege valamely ingó dolog megőrzése. A megőrzési szolgáltatás, mint jellegadó tevékenység különbözteti meg a letéti szerződést más kötelmektől. Valamely ingó dolog időleges átadása, sőt, állagának megóvása több más szerződésnek is szükségszerű eleme, ezek mégsem minősülhetnek letétnek. Többek között a bérleti, fuvarozási, vagy egyes vállalkozási jellegű szerződésekben is fellelhető az idegen tulajdonba tartozó dolog átvétele és megőrzésének kötelezettsége, e jogviszonyok domináns eleme, legjellemzőbb szolgáltatása mégsem a megőrzés.

A letéti szerződés létrejöttének feltétele, hogy a kötelezett kifejezetten a dolog megőrzésére, épségben tartására vállaljon kötelezettséget az átadó irányába. Az őrzési kötelezettség tehát nem merül ki abban, hogy a letéteményes a dolognak saját vagyontárgyai között teret enged, viszont nem is terjed odáig (erre irányuló kifejezett megállapodás hiányában), hogy az őrzés érdekében folyamatos pozitív cselekvést volna köteles kifejteni, ehelyett általában olyan magatartást kell tanúsítania, amellyel a dolgot az elveszésnek, rongálódásnak, sérülésnek a körülmények szerint számításba veendő veszélyeitől megóvja.   

A gyűjtő letét a Ptk. új intézménye, a korábbi törvény nem ismerte. Szemben az általános szabályok szerinti „egyedi” letéttel, a letett dolog nem marad kizárólag a letevő tulajdonában, a rendagyó letéttől pedig az különbözteti meg, hogy a tulajdonjog nem száll át a letéteményesre. A gyűjtő letét esetében a letevők között keletkezik közös tulajdon, az ügylet jogi hatása tehát hasonló a vegyüléssel (5:66. §), azonban lényeges különbség a közös tulajdon általános szabályaihoz képest, hogy a a letéteményes jogosult (köteles) a letevők tulajdoni hányadát a többi tulajdonostárs beleegyezése nélkül is kiadni. 
A gyűjtő letét tárgya tehát olyan dolog lehet, amely helyettesíthető, ilyen dolog lehet például a mezőgazdasági termény, a pénz vagy az értékpapír. Utóbbival kapcsolatban megjegyzendő, hogy helyettesíthetőnek tekinthető a dematerializált értékpapír, a nyomdai úton előállított értékpapírok közül pedig a bemutatóra szóló vagy üres forgatmánnyal ellátott névre szóló értékpapír. Eltérően a letét főszabályától, miszerint a letéteményes csak a letevő kifejezett engedélye esetén adhatja a letett dolgot alletétbe, a törvény – a Tpt. szabályozásával egyezően – a letéteményest értékpapírok gyűjtő letéte esetén feljogosítja, hogy a letevő külön hozzájárulása nélkül is alletétbe adja az értékpapírokat, feltéve, hogy az alletéteményes a külön törvény szerint letéti szolgáltatás nyújtására jogosult befektetési szolgáltató vagy elszámolóház.

A rendhagyó letét tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog lehet, és a felek szerződési akaratának arra kell irányulnia, hogy a letett dolog tulajdonjoga a letéteményesre szálljon át, oly módon, hogy a letéteményes nem ugyanazon dolog, hanem ugyanolyan fajtájú és tulajdonságokkal rendelkező dologból ugyanannyi visszaszolgáltatására legyen köteles. A korábbi törvény még utaló szabállyal a kölcsön szabályait rendelte alkalmazni a rendhagyó letétre, tekintettel arra, hogy a letevőnek kötelmi követelése keletkezik ugyanolyan fajtájú, minőségű és mennyiségű dolog visszaszolgáltatására, a letéteményes pedig a tulajdonszerzést követően szabadon rendelkezhet a dologgal.

Bár a szerződés tartalma hasonló a kölcsönhöz, célját tekintve letétnek minősül, ezért kizárólag a letétre vonatkozó szabályok alkalmazandóak rá, például a letevő bármikor követelheti a dolog kiadását, a letétre vonatkozó szabályok szerint illeti meg biztosíték (zálogjog) a letét tárgyán, stb. Itt utalunk arra, hogy a zálogjogi szabályok között megtalálható Ptk. 5:106. § (2) bekezdése, mint utaló szabály a visszterhes letét szabályait rendeli alkalmazni a zálogtárgy birtoklásával, használatával és hasznosításával kapcsolatos jogaira és kötelezettségeire (azzal, hogy a zálogkötelezett a zálogjog fennállása alatt nem jogosult a zálogtárgyat visszakövetelni).