Munkaszerződés bedolgozói munkaviszony alapján (határozott időtartamra)
A Munka törvénykönyve (Mt. 42. §) a munkaviszony munkaszerződéssel jön létre.
A munkaszerződés olyan megállapodás, amely alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató pedig köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni.
A munkaszerződés főszabályként csak a munkavállaló javára térhet el az Mt-től, de ahol a jogszabály ezt kifejezetten megengedi, ott a felek a munkavállaló hátrányára is eltérhetnek (például a szabadság kiadása időpontjának a munkavállalóval történő közlése lehet kevesebb, mint 15 nap).
A munkaszerződés kötelező alaki és tartalmi kellékei az írásba foglalás, az alapbér és a munkakör.
A munkaszerződés további, lehetséges tartalmi elemei:
- a munkavégzés helye;
- a munkaviszony tartama (határozott vagy határozatlan időtartam)?
- teljes munkaidő vagy részmunkaidő;
- próbaidő (legfeljebb 3 hónap, kollektív szerződés szerint legfeljebb 6 hónap);
- hátrányos jogkövetkezmény;
- versenytilalmi megállapodás;
- speciális díjazási formák, pl. prémium.
Bedolgozói munkaviszony
A bedolgozói munkaviszonynál tipikusan mennyiségileg meghatározható, üzemi termelést nem kívánó feladat elvégzésére szerződik a munkavállaló. A bedolgozói munkaviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a felek a munkabért kizárólag teljesítménybér formájában határozzák meg [Mt. 198. § (1) bek.]. A két fogalmi elem tehát: a munka jellege önálló munkavégzést tesz lehetővé, amelynek eredménye mennyiségileg mérhető, ezért a munkabér kizárólag teljesítménybérben megállapítható.
A távmunkavégzés és a bedolgozói munkaviszony közös vonása, hogy – szemben a hagyományos munkaviszonnyal – a munkavállaló nem a munkáltató által biztosított helyen, nem a munkáltató szervezetébe integrálódva dolgozik.
A bedolgozói munkaviszonynál viszont nem szükséges számítástechnikai eszköz alkalmazása, hanem tipikusan mennyiségileg meghatározható, üzemi termelést nem kívánó feladat elvégzésére szerződik a munkavállaló. A bedolgozói munkaviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a felek a munkabért kizárólag teljesítménybér formájában határozzák meg [Mt. 198. § (1) bek.]. A két fogalmi elem tehát: a munka jellege önálló munkavégzést tesz lehetővé, amelynek eredménye mennyiségileg mérhető, ezért a munkabér kizárólag teljesítménybérben megállapítható.
A távmunkavégzés és a bedolgozói jogviszony
Az atipikus jegyek általában kombinálhatók egymással, így nincs akadálya, hogy a távmunkás, vagy a bedolgozó munkaszerződése is határozott időre szóljon. (Ilyen esetben természetesen a határozott idő lejártával – az általános szabályoknak megfelelően – a munkaviszony automatikusan véget ér.)