Munkakör megosztásra létesített munkaviszonyra I.
A Munka törvénykönyvében szabályozott (Mt. 194. §) munkakör megosztás szabályai szerint a munkáltató és több munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok közös ellátásában állapodhatnak meg. A munkavállalók száma nem korlátozott, így egyszerre több fél is jelen lehet a munkaszerződésben félként.
A munkakör megosztás előnyei
Előnye, hogy az egyik munkavállaló akadályoztatása, azaz „ideiglenes kiesése” esetén viszont a szerződést kötő más munkavállalók kötelesek a munkaviszonyból származó kötelezettségek teljesítésére.
A munkakör megosztás esetén a kötetlen munkarendre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, a törvény a munkavállalókra bízza a munkaidő-beosztást: a munkavállalók szabadon rendelkezhetnek arról, hogy a munkaszerződésben meghatározott munkaidőt miként osztják fel egymás között, de ezeket a szabályokat a feleknek be kell tartaniuk.
A munkabér a munkavállalókat, alapesetben, egyenlő arányban illeti meg. A munkavállalók ettől eltérhetnek vagy úgy, hogy a munkaszerződésben rendezik, hogy melyik munkavállaló milyen díjazásra jogosult, vagy oly módon, hogy a munkavállalók közösen megállapodhatnak abban, hogy a munkaszerződésben meghatározott díjazást hogyan osztják meg egymás között.
A munkakör megosztás hátrányai
Amennyiben egy munkavállaló marad, abban az esetben többé nem beszélhetünk munkakör megosztásáról, a munkaviszony megszűnik.
A munkakör megosztás, mint atipikus munkaviszony nehezen kezelhető, nem túl gyakran alkalmazott lehetőség és intézmény. Nagyobb adminisztratív teherrel jár és a munkáltatónak a munkajogi szabályok fokozott figyelemmel kísérésére van szüksége, mivel például a pihenőidőre, szabadságra vonatkozó szabályokat külön-külön a munkavállalókra, és nem az adott munkakörre nézve kell betartani.