Munkaidőkeret elrendelése (alapeset, 4 havi munkaidőkeret)

A Munka törvénykönyve (Mt.) vonatkozó szakaszai (93-94. §) értelmében a munkaidőkeret a munkaidő hosszabb időszak alapulvételével történő megállapítását jelenti.

Az Mt. 93. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidőkeretben is meghatározhatja. A napi munkaidő figyelembevételével a ledolgozott munkaidő nagyobb számolási egységben, azaz munkaidőkeretben is megállapítható. A munkaidőkeret egy hosszabb időszakra tervezhetővé és rugalmasan alakíthatóvá teszi a munkavállaló munkára történő beosztását és pihenőnapjainak kiadását.

A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni. A munkaidő meghatározásakor a távollét tartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a távollét tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni.

A munkaidőkeret alkalmazása esetén az alábbiak szerint kell figyelemmel lenni a keretben ledolgozandó idő helyes kiszámítására. A munkaidőkeretben az általános munkarend figyelembevételével kell a ledolgozandó munkaidő mennyiséget kiszámítani, amiből következően a hétköznapra eső munkaszüneti napot attól függetlenül le kell vonni, hogy a munkavállaló beosztása szerint egyébként e napon végez-e munkát vagy sem. A megmaradó napok száma szorzandó 8 órával (teljes munkaidős munkavállaló esetében).

A munkaidőkeret meghatározása során figyelmen kívül kell hagyni az alábbi távollétek időtartamát, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell beszámítani:
- az állampolgári kötelesség teljesítése,
- a közeli hozzátartozó halála esetén (2 nap),
- a keresőképtelenség időtartama,
- a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartama.
A munkaidő beosztásánál, a munkaidő meghatározásánál és ledolgozásánál nagyon fontos szabály, hogy a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb, 12 óránál, a munkaidőkereten belül heti átlagban 48 óránál (rendkívüli munkavégzéssel együtt) hosszabb nem lehet.
 

A munkaidő szabályainak betartása szempontjából nélkülözhetetlen a munkaidőkereten belül a heti munkaidő átlagának számítása. A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontjáról írásban tájékoztatni kell a munkavállalót, vagy a helyben szokásos módon írásban ki kell hirdetni a munkáltatónál. A helyben szokásos mód lehet például faliújság, hirdető tábla, vagy elektronikus forma.
Kollektív szerződés a fenti rendelkezésektől eltérhet, de kizárólag a munkavállaló javára. A napi munkaidő tartamának alapulvételével a munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap, vagy tizenhat hét lehet.
A megszakítás nélküli, a több műszakos, valamint az idényjellegű tevékenység keretében, a készenléti jellegű, továbbá egyes speciális munkakörökben (polgári repülésben, nemzetközi fuvarozásban, vasúti személyszállításban dolgozók stb.) foglalkoztatottak esetében a munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét lehet.
A munkaidőkeret tartama, ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb harminchat hónap lehet. A kollektív szerződés felmondása vagy megszűnése a már elrendelt munkaidőkeret alapján történő foglalkoztatást nem érinti. Fontos megjegyezni továbbá, hogy fiatal munkavállaló számára legfeljebb egy heti munkaidőkeret rendelhető el.
 

Kapcsolódó jogszabály