Vírus a munkahelyen: mire kötelezhet a főnököm?
Olvasási idő:
A hazánkat is elérő koronavírus-járvány a közeljövőben csaknem naponként fog bennünket életünk újratervezésre kényszeríteni. A legújabb kormányzati intézkedések, az emberélet megóvása után természetesen, a munkahelyek megőrzését tekintik elsőrendű fontosságúnak. Az elérni kívánt célhoz azonban nem elegendő a társadalombiztosítási terhek csökkentése: szükség van a munkavállaló és munkáltató napi szintű együttműködésére is. De pontosan mit tehetnek velünk a munkahelyünkön, amit eddig nem?
Amennyiben korona-vírus fertőzés gyanúja áll fenn egy munkavállalónál (mert pl. a fertőzött területről érkezett vissza, vagy a fertőzés tüneteit hordozza, vagy fertőzésgyanús emberrel érintkezett), az Mt. alapján a munkáltató egyik főkötelessége, hogy biztosítsa az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit [Mt. 51. § (3)-(4)].
A munkáltató ennek érdekében a következőket teheti:
1. Módosíthatja a munkavállaló munkaidő-beosztását a napi munkaidő kezdetét meg-előzően legalább 96 órával [Mt. 97. § (5) bekezdés]. Ez a lehetőség munkaidőkeretben foglalkoztató munkáltatónál merülhet fel. Ebben az esetben az adott munkavállaló számára pihenőidőt osztanak be, és egy későbbi időpontban ledolgozza ezt az időszakot,
2. A munkáltató a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál is foglalkoztathatja az Mt. 53. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján naptári évenként összesen legfeljebb negyven-négy munkanapot vagy háromszázötvenkét órát. A munkaszerződéstől eltérő foglal-koztatás várható tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell. A munkavállaló költ-ségeit a munkáltatónak meg kell térítenie
- amennyiben a munkáltató tevékenysége és a munkavállaló által betöltött munkakör jellege megengedi, a munkáltató elrendelhet otthoni munkavégzést (távmunkavégzés, home-office) is (információ-technológiai vagy számítástechnikai eszközök rendelkezésre állása esetén),
- külföldről hazatérő munkavállaló esetén a munkáltató kvázi „megtilthatja” a munkavégzést és ezen időszak alatt a munkavállalót alapbér (állásidő) illeti meg,
- egy korábban munkaidőkeretet nem alkalmazó munkáltató esetében sincs akadálya annak, hogy a jövőre nézve munkaidőkeretben foglalkoztassa a munkavállalóit. A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét. Megszakítás nélkü-li, több műszakos, vagy idényjellegű tevékenység keretében a munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap lehet.
Mi történik, ha az egészségügyi hatóságok karantént rendelnek el?
Azt, aki meghatározott fertőző betegségben szenvedő személlyel érintkezett és feltehetően maga is a betegség lappangási szakában van, az egészségügyi államigazgatási szerv a mi-niszter rendeletében meghatározott fertőző betegségek esetén járványügyi megfigyelés vagy járványügyi zárlat alá helyezi (Eütv. 65. § (1) bek.).
Ha a munkavállaló járványügyi zárlat miatt a munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható, keresőképtelenség jogcímén mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól az Mt. 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
A munkáltatónak ezzel kapcsolatban speciális kötelezettsége nincs, a munkavállaló kereső-képtelen állományban marad a karantén feloldásáig, amely időre táppénz jár részére az Ebtv. szabályai szerint.
Kötelezheti-e a munkáltató a munkavállalót maszk, hőmérő, bármilyen más védőesz-köz használatára, vagy arra hogy egészségügyi vizsgálaton vegyen részt?
A munkáltató mindenkor köteles az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani, ennek megfelelően kötelezheti a munkavállalót a védőeszközök használatára.
A munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát (Mt. 51. § (4) bekezdés).
A járványügyi érdekből végzett szűrővizsgálaton való kötelező részvételt jogszabály írhat elő, vagy az egészségügyi államigazgatási szerv rendelheti el, amelynek célja a fertőző meg-betegedések korai felismerése, azok forrásainak felkutatása, valamint a fertőzés veszélyének elhárítása (Eütv. 59. § (1)-(3) bekezdések). A szűrővizsgálat - a szűrővizsgálat helyére történő oda- és visszautazás szükséges időtartamát is beleértve - a munkajogi jogszabályok alkalma-zása során kötelező orvosi vizsgálatnak minősül (Eütv. 60. § (3) bekezdés).
Ez alapján tehát a munkáltató nem kötelezheti a munkavállalót kötelező orvosi vizsgálat elvégzésére, azonban soron kívüli alkalmassági vizsgálatra elküldheti a munkavállalót.
Megteheti-e egy munkavállaló, hogy „önkéntes karanténba” vonul arra való hivatkozással, hogy egy ismerőse, rokona fertőzött területen tartózkodott és visszatért onnan?
Fertőző betegség gyanúja esetén, ha a munkáltató tevékenysége és a munkavállaló által be-töltött munkakör jellege megengedi, a munkáltató és a munkavállaló megállapodhatnak ab-ban, hogy a munkáltató ideiglenesen átengedi a munkavállaló számára a munkavégzési hely megválasztásának jogát (home office – otthoni munkavégzés), ha arra az információ-technológiai vagy számítástechnikai eszközök rendelkezésre állnak.
Amennyiben a munkáltató a megállapodáshoz nem járul hozzá, akkor egyoldalú intézkedés-sel az 1. pontban írtakat alkalmazhatja.
Kötelezheti-e a munkáltató a munkavállalót, ha valamilyen tünete van, hogy orvoshoz menjen?
A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és vélemé-nyezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 7. § (1) bekezdés szerint soron kívüli munka-köri vagy szakmai alkalmassági vizsgálatot kell végezni:
a) ha a munkavállaló egészségi állapotában olyan változás következett be, amely felte-hetően alkalmatlanná teszi az adott munkakör egészséget nem veszélyeztető és biz-tonságos ellátására (…);
b) ha az „Egészségügyi Nyilatkozat”-on nyilatkozat tételére kötelezett munkavállaló, a tanuló vagy a hallgató az ott felsorolt tüneteket észleli magán, vagy a vele közös ház-tartásban élőkön.
Soron kívüli személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot kell végezni, ha a munkát végző személy a rendelet 2. számú mellékletének III. 1. alpontjában felsorolt tünetek bármelyikét észleli magán, vagy a vele közös háztartásban élő személyen (7. § (2) bekezdés). Soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kezdeményezhet többek között a munkáltató és a munkavállaló is (33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 7. § (3) bekezdés e) és g) pontok).
A munkavállaló fertőző betegségének gyanúja esetén az orvosi vizsgálat adott esetben iga-zolhatja azt, hogy
- a munkavállaló beteg, amely miatt a munkáját ellátni nem tudja,
- közegészségügyi okból hatósági elkülönítése, vagy foglalkozástól eltiltása vagy jár-ványügyi zárlat alá vétele miatt keresőképtelen állományba vétele szükséges (a köte-lező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 44. § a) és g) pontjai).
A közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás vagy hatósági elkülönítés okán megállapított keresőképtelenség esetén betegszabadság nem jár, hanem a keresőképtelenség első napjától táppénz megállapítására és folyósítására kerülhet sor.
Mérhet-e a munkáltató automatikusan a beléptetésnél lázat?
A munkáltató kötelezettsége a munkavállaló munkavégzésre képes állapotának ellenőrzése.
Ennek keretében indokolt esetben a munkahelyre történő belépésnél megmérhető a munka-vállalók testhőmérséklete a személyiségi jogok korlátozására vonatkozó rendelkezésekkel összhangban. Azaz az Mt. 9. § (2) bekezdése szerint a munkavállaló személyiségi joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. A személyiségi jog korlátozásának módjáról, feltételeiről és várható tartamáról, továbbá szükségességét és arányosságát alátámasztó kö-rülményekről a munkavállalót előzetesen írásban tájékoztatni kell.
A munkahelyre belépéskor az ellenőrzés keretében azonban nem valósítható meg olyan in-tézkedés, illetve vizsgálat, amelyre a munka-egészségügyi és járványügyi jogszabályok irányadóak.
Ha a munkavállaló az ellenőrzés alapján valószínűsíthetően nincs munkavégzésre képes állapotban, illetőleg a beléptetéskor lázat mértek nála, a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet szerint vagy az irányadó járványügyi jogszabályok szükséges eljárni.
A munkavállaló hazautazásáról az Mt. nem rendelkezik. Mivel az utazási idő nem a munka-idő része, a munkáltató nem köteles gondoskodni erről, ez a munkavállaló kötelezettsége. Ha a rendkívüli hazautazással kapcsolatban többletköltsége keletkezik, az Mt. 51. § (2) be-kezdése alapján a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. Ha azonban kollektív szerződés erre vo-natkozó szabályozást tartalmaz, azt szükséges figyelembe venni.
