Újabb rezsikompenzáció az egyházi és nem állami szociális szolgáltatóknak

2026. augusztus 31-én két, egymással összefüggő jogszabálytervezet került társadalmi egyeztetésre. Az egyik tervezet a bevett egyházak és azok belső egyházi jogi személyei által fenntartott köznevelési és szakképző intézményeket, a másik az egyházi és nem állami fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatókat, intézményeket és hálózatokat érinti.  A tervezett intézkedés szerint a 2026-ban jelentkező energiaár-, illetve víz- és csatornadíj-emelkedésből fakadó többletkiadások ellentételezésére egyszeri kiegészítő támogatás járhat az érintett fenntartóknak.

Mekkora összeg jöhet a szociális ágazatba?

A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi területre vonatkozó tervezet a szolgáltatás költségvetési besorolásától függően többféle fajlagos támogatással számol.  A jogosultság alapja a tervezet szerint az a létszám vagy férőhelyszám, amely alapján a fenntartó a 2026. évben működési támogatásra jogosult. A konstrukció lényeges eleme az is, hogy a Magyar Államkincstár a támogatást hivatalból, külön igénylés nélkül folyósítaná. A tervezet szerint erre 2026 októberében kerülhetne sor, és a fenntartó írásban lemondhatna a támogatásról. A támogatást ugyanakkor nem lehet szabadon felhasználható forrásként értelmezni: a tervezet a rezsiköltségekhez kapcsolódó felhasználást határozza meg, és a támogatás elkülönített nyilvántartását is előírja.

Az oktatási terület külön szabályozást kap

A másik tervezet az egyházi fenntartású köznevelési és szakképző intézményeket érinti. Itt a tervezett egyszeri kiegészítő támogatás 26 000 forint gyermekenként, illetve tanulónként. A kormányzati tájékoztatás szerint ez az energiaár-növekedés, valamint a víz- és csatornadíjak nagykereskedelmi árának emelkedéséből eredő 2026. évi többletkiadások ellentételezését szolgálná. A támogatást elkülönítetten kellene nyilvántartani, és energia-, víz- vagy csatornaköltségekre lehetne felhasználni. Az oktatási és a szociális terület tehát hasonló finanszírozási logika alapján, de eltérő fajlagos összegekkel jelenik meg a 2026-os tervezetekben.

Nem új jelenség: 2022 óta visszatérő elem

A rezsikompenzáció nem előzmény nélküli intézkedés. Az energiaválságot követően a kormányzat több egymást követő évben biztosított külön támogatást az energia- és közműköltségek növekedésének ellensúlyozására. 2022-ben a rezsikompenzáció már kifejezetten az energiaárak jelentős emelkedésére adott válaszként jelent meg. A 489/2013. Korm. rendeletbe beépített szabályozás szerint a 2022. évi rezsikompenzációra azok az egyházi fenntartók voltak jogosultak, amelyek az érintett szolgáltatások után működési támogatásban részesültek, a támogatás alapja pedig az ellátotti vagy férőhelyszám volt támogatást a Magyar Államkincstár 2022 decemberében egy összegben, hivatalból folyósította.
2023-ban a rendszer tovább bővült és a fajlagos összegek is növekedtek. A nem állami fenntartók a következő évben további, úgynevezett kiegészítő rezsikompenzációra is jogosultak lehettek. Ennek összege szolgáltatástól függően további 11 285, 18 056 vagy 22 570 forint/ellátott volt, tehát a rezsiköltségek kompenzációja többlépcsős támogatási rendszerré vált. 2024-ben a szabályozás továbbra is fenntartotta a rezsikompenzációt, emellett a szociális területen a 489/2013. Korm. rendelet már a villamos energia és a földgáz mellett a víz- és csatornadíjak nagykereskedelmi árának emelkedését is nevesítette a költségnövekedés egyik okaként. 
Az oktatási területen a 111/2024. (V. 14.) Korm. rendelet az egyházi fenntartású köznevelési és szakképző intézmények számára 41 760 forint/fő egyszeri kiegészítő támogatást állapított meg. A következő évben más összegekkel, de ismét megjelent a rezsikompenzáció, amely eredetileg ugyan válságkezelő intézkedésként jelent meg, de ekkorra már évről évre visszatérő támogatási formává vált. Mégsem beszélhetünk alanyi jogon járó jogosultságról, a támogatás nem válik automatikusan az alapfinanszírozás részévé. Évről évre külön döntés szükséges ahhoz, hogy az adott költségnövekedéshez kapcsolódó kompenzáció megjelenjen.

A 2026-os összeg kevesebb, mint a korábbi években?

A fajlagos összegek puszta összehasonlítása félrevezető lehet. A 2022–2025 közötti támogatásoknál ugyanis nem minden évben azonos szolgáltatási kör, azonos költségstruktúra és azonos támogatási mechanizmus alapján történt a számítás. Ráadásul 2023-ban például külön egyházi és nem állami rezsikompenzáció, majd kiegészítő kompenzáció is megjelent. A szakmai összehasonlításhoz azt kell vizsgálni, hogy milyen szolgáltatásra, milyen költségekre, milyen létszám- vagy férőhelyadat alapján és milyen egyéb támogatások mellett jár az adott összeg. Ez különösen fontos a szociális ágazatban, ahol egy idősek otthona, egy nappali ellátás, egy család- és gyermekjóléti szolgáltatás vagy egy gyermekvédelmi intézmény költségszerkezete jelentősen eltérhet egymástól.  A legfontosabb kérdés az intézmények szempontjából az, hogy a 2026-ra meghatározott összeg a 2026-os költségszintek mellett mekkora hányadát képes fedezni annak a költségnövekedésnek, amelynek kompenzálására létrehozzák.

A fenntartók számára most a jogszabály végleges szövege a döntő

Ami biztos: a kormányzat újabb egyszeri kompenzációval számol az energia-, víz- és csatornaköltségek növekedésének ellentételezésére. A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi területen a tervezett támogatás többféle fajlagos összeggel működne, a szolgáltatás költségvetési besorolásától függően. Viszont egyelőre nincs hatályos jogszabály, a végleges jogosulti kör, az összegek és a folyósítás feltételei csak a kihirdetett jogszabály alapján tekinthetők majd biztosnak. 
Megállapítható, hogy a 2022-ben válságkezelő eszközként megjelenő rezsikompenzáció az évek során a finanszírozás visszatérő elemévé vált, és 2026-ra ismét hasonló konstrukciót tervez a kormány. A szabályozás időközben egyre több költségelemet – az energia mellett a víz- és csatornadíjakat is – figyelembe vett. A fenntartók oldaláról ezért jogosan merülhet fel a kérdés: ha egy költségelem évről évre kompenzációt igényel, valóban egyszeri támogatásról beszélünk-e, vagy egy olyan finanszírozási problémáról, amely tartósan megjelenik az intézmények működésében?