Munkaidő-nyilvántartás: naprakészen, de nem készenlétben
Olvasási idő:
Egy közelmúltban megfogalmazódott ítéletben, korábbi bírósági döntést is felülbírálva, lett kimondva, hogy a munkaidő nyilvántartás naprakész vezetésének törvényi követelménye nem jelenti azt, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak a munkavégzés helyén állandóan elérhetőnek kell lennie. Ennek megfelelően nem szankcionálható, ha egy „rajtaütésszerű” ellenőrzés során a nyilvántartást nem tudják azonnal az ellenőrök rendelkezésére bocsátani.
Az elsőfok álláspontja: mindig legyen kéznél a munkaidő-nyilvántartás!
Az elsőfokú hatóság ellenőrzése során 3 írásbeli munkaszerződéssel rendelkező munkavállaló jogviszonyát vizsgálta. A helyszíni ellenőrzés kezdetekor 2 munkavállaló vonatkozásában a helyszínen nem volt bemutatható munkaidő-nyilvántartás, a később helyszínre érkező munkavállaló a saját és még 1 munkavállaló munkaidő nyilvántartását bemutatta. A harmadik munkavállaló esetében munkaidő-nyilvántartás bemutatására egyáltalán nem került sor.
Mindezekre tekintettel a hatóság határozatában megállapította, hogy a munkáltató megsértette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 134. §-a által szabályozott munkaidő nyilvántartási kötelezettségét. A határozat rögzíti, hogy 2 munkavállaló a bemutatott jelenléti ívek szerint az ellenőrzés napján 7.30-kor kezdte meg a munkát. Munkaügyi szabálytalanságként került megállapításra, hogy az ellenőrzés kezdetén a munkavállalók jelenléti ívei nem voltak a helyszínen. Egy munkavállaló vonatkozásában a hatóság megállapította, hogy az ellenőrzés időtartama alatt munkaidő - nyilvántartás nem került bemutatásra.
A munkáltató kereseti kérelmében a hatósági határozat felülvizsgálatát és a közigazgatási cselekmény megsemmisítését kérte. Érvelése szerint a munkaügyi ellenőrzés során fel sem merült, hogy a nyilvántartás ne lenne tényszerű, valós vagy teljes körű, a munkaügyi hatóság a nyilvántartás tartalmát illetően szabálytalanságot nem észlelt.
A hatóság tévesen jutott a munkaidő nyilvántartásának naprakész vezetése követelményét illetően arra, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak valamennyi munkavégzési helyen szakadatlanul a munkavállaló birtokában kell lennie.
A hatóság a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Álláspontja szerint a munkaidő nyilvántartásnak naprakészen a munkavégzés helyszínén kell rendelkezésre állnia. Korábbi ítéletekben a Kúria akképp foglalt állást, hogy a jogszabály ilyen irányú tételes rendelkezése hiányában is egyértelmű, hogy a szabályozás céljának a munkavégzés helyén vezetett, vagyis olyan nyilvántartás felel meg, amely mind a munkavállalók, mind a hatóság részére azonnal ellenőrizhető, azaz a munkaidő nyilvántartásnak az ellenőrzés helyszínén kell rendelkezésre állni.
A munkaügyi bíróság a munkáltató keresetét elutasította az Mt. 134. §-a alkalmazásával. Az ítéleti érvelés szerint a nyilvántartási adatokat naprakészen a munkahelyen, azaz a tényleges foglalkoztatás helyén kell vezetni. Nem fogadható el a foglalkoztatás helyétől eltérően a munkáltató székhelyén, esetleg a könyvelő irodában történő nyilvántartás vezetése sem, mert így naprakész volta és hitelessége válik kétségessé. Értelemszerűen ez a kötelezettség csak az adott napra vonatkozó nyilvántartásra irányadó, nincs annak akadálya, hogy a munkanapot követően az adatokat a munkáltató központi helyén tárolja.
A bíróság a szakirodalmakból arra a következtetésre jutott, hogy az ellenőrizhetőség követelménye azt jelenti, hogy mind a nyilvántartást nem vezető fél, mind az illetékes hatóság ellenőrizhesse a nyilvántartás tartalmát. A munkáltató felel a nyilvántartás valós, naprakész, eseményszerű, hiánytalan, pontos vezetéséért, valamint azért, hogy a munkaidő - nyilvántartás a tényleges munkavégzés helyén rendelkezésre álljon. A munkaidő - nyilvántartás ellenőrzéskori rendelkezésre állásnak hiányát nem befolyásolta az a tény, hogy a hiányok pótlására rövid időn belül még aznap sor került.
A munkáltató felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet és a hatóság határozatának hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárás lefolytatására és „új határozat hozatalára” utasítását kérte. A hatóság felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A fordulat és az új elv kialakítása: a Kúria döntése
Az Mt. 134. §-a, mint tételes jogi szabályozás és más az Mt-ben rögzített tételes jogi norma sem tartalmaz a munkaidő-nyilvántartás hollétével kapcsolatosan semmilyen előírást a munkáltató vonatkozásában. Az Mt. csupán néhány tartalmi és formai követelményt állít fel, például a munkaidő nyilvántartás naprakész vezetésére.
Az ügyben arról kellett dönteni, hogy a naprakészség követelményéből (Mt. 134. §) levezethető-e, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak a munkavégzés helyén elérhetőnek kell lennie.
A munkaidő-nyilvántartás vezetésére a munkáltató bármilyen megoldást választhat, amely megfelel az Mt. 134. §-ban előírt követelményeknek. A Kúria a naprakészség kapcsán az Mfv.II. 10.363/2015/4, és az Kfv.X.38.354/2018/6. számú határozataiban kifejtette, hogy „akkor felel meg a törvénynek a munkáltató eljárása, ha a munkavállalót kioktatja, ellenőrzi és gondoskodik arról, hogy amennyiben a nyilvántartással összefüggő hiányosság merül fel, azt még lehetőleg aznap, előre szabályozott eljárási rendnek megfelelően pótolja.
A munkáltató a nyilvántartás módszerét és módját maga határozza meg, a nyilvántartás vezetésébe a munkavállalót is bevonhatja. Mindezek megvalósulása esetén nem állapítható meg, hogy a munkáltatót mulasztás terheli.
A munkáltató a munkaidő kezdetét és végét köteles rögzíteni, a munkaidő kezdeti időpontjának rögzítésével kapcsolatos késedelméből azonban még nem következik, hogy a munkaidő tartama még aznap nem került rögzítésre, az Mt. 134. § (1) bekezdése szerinti adatok vezetése nem naprakész. Az Mt. 134. § (2) bekezdéséből a munkaidő megkezdésének az azzal egy időben történt (eseményszerű) dokumentálási kötelezettsége nem következik. Az Mt. 134. §-a szerinti munkaidő nyilvántartás naprakész vezetésének követelménye nem feleltethető meg az eseményszerűség követelményének. A munkaidő nyilvántartás naprakész vezetése és annak ellenőrzése fogalmilag csak az ellenőrzéssel érintett munkanapra vagy a múltra nézve értelmezhető.”
Mindebből az következik, hogy közömbös, hogy a munkaidő - nyilvántartás fizikailag hol lelhető fel, illetve hozzáférhető-e a munkavégzés helyszínén.
Ha ugyanis bár a munkavégzés helyszínén van a nyilvántartás, ám abban az aznapi munkaidő kezdete ellenőrzéskor még nincs bejegyezve, önmagában jogsértés nem állapítható meg. A helyszínen tartott nyilvántartásnak egyedül az adott napi munkaidő kezdete ellenőrzése vonatkozásában lenne jelentősége, a korábbi napokra rögzített adatok hitelességét nem lehet kétségbe vonni önmagában azért, mert az aktuális napi munkakezdés rögzítése a hatóság álláspontja szerint szabálytalan. Akármilyen megoldást választ is a munkáltató a munkaidő - nyilvántartás vezetésére, annak naprakészségét biztosítania kell. Ezt azonban önmagában nem teszi kétségessé az, hogy a dokumentum a hatósági ellenőrzés időpontjában a munkavégzés helyén nem áll rendelkezésre, ugyanis számos technikai megoldás (pl.: elektronikus nyilvántartás vezetés) áll a munkáltató rendelkezésére, hogy ennek hiányában is naprakészen vezesse a munkaidő adatokat.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogszabálysértő ítéletet a közigazgatási határozatra kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte.
A döntés (Kfv.X.37.156/2019/5.) elvi tartalma tehát úgy szól, hogy az Mt. 134. §-a szerinti a munkaidő nyilvántartás naprakész vezetésének követelményéből nem vonható le az a következtetés - tételes jogszabályi rendelkezés hiányában-, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak a munkavégzés helyén ténylegesen elérhetőnek kell lennie.
