Munkaerő-kölcsönzés az ellenőrzések tükrében

A munkaügyi hatóság a munkaerő-kölcsönzés tárgykörében két területet ellenőrizhet:
- egyrészt a munkaerő-kölcsönzési tevékenység végzésére jogosító jogszabályok megtartását, vagyis azt, hogy a munkaerő-kölcsönzésben a kölcsönbeadói oldalon szereplő foglalkoztató rendelkezik-e a munkaerő-kölcsönzési tevékenységre vonatkozó jogosultsággal, valamint 
- a munkaerő-kölcsönzési tevékenységnek a tartalmi elemeit.

Alapfogalmak

A munkaerő-kölcsönzés olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevő részére ideiglenesen átengedi.
A kölcsönbeadó az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót a kölcsönvevő irányítása alatt munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi. A kölcsönvevő az a munkáltató, amelynek irányítása alatt a munkavállaló ideiglenesen munkát végez.
A kölcsönzött munkavállaló a kölcsönbeadóval kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállaló, akivel szemben a kikölcsönzés alatt a munkáltatói jogokat a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorolja. A kikölcsönzés a munkavállaló által a kölcsönvevő részére történő munkavégzés.
Munkaerő-kölcsönzési tevékenység kizárólag olyan munkavállalóval végezhető, akivel erre a célra kötöttek munkaszerződést: az Mt. 218. § (1) bekezdése alapján a munkaszerződésben kifejezetten meg kell állapodni abban, hogy a munkaszerződés kölcsönzés céljából jön létre. 
A kölcsönbeadóval munkaviszonyban álló munkavállaló – eredetileg nem kölcsönzés céljából kötött – munkaszerződését a felek egybehangzó akaratnyilvánítással kölcsönzési célúra módosíthatják. 

Az átengedés ideiglenessége

Az átengedés ideiglenessége független attól, hogy a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő, illetve a kölcsönbeadó és a munkavállaló között milyen időtartamra jött létre a polgári jogi, illetve a munkaszerződés:
- a kölcsönbeadó és kölcsönvevő megállapodhat akár határozatlan időtartamra is abban, hogy a kölcsönbeadó folyamatosan munkaerőt biztosít a kölcsönvevő számára;
- a kölcsönbeadó ugyancsak létesíthet határozatlan időtartamra munkaviszonyt a kölcsönzött munkavállalójával, azonban a konkrét munkavállaló konkrét kölcsönvevőhöz történő kikölcsönzése minden esetben csak határozott időtartamú, vagyis ideiglenes lehet.

A 214. § (2) bekezdése meghatározza az ideiglenesség maximális időtartamát is. A kikölcsönzés tartama nem haladhatja meg az öt évet (az ötéves időtartam mindig egy adott munkavállaló és egy adott kölcsönvevő vonatkozásában értendő). Az ötéves időtartamnál figyelembe kell venni a meghosszabbított vagy az előző kikölcsönzés megszűnésétől számított hat hónapon belül történő ismételt kikölcsönzést, függetlenül attól, hogy a kikölcsönzés ugyanazzal vagy más kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult meg. 
A kölcsönbeadó, mint munkaerő-kölcsönzéssel tevékenységszerűen foglalkozó társaság, tevékenysége jellegénél fogva ellenérték fejében engedi át a munkavállalót. Az ellenérték jellemzően a kölcsönzött munkavállaló által folyamatosan teljesített munkavégzéshez igazodik.

Megosztott munkáltatói jogok

A munkaerő-kölcsönzési tevékenységhez szükségszerűen kapcsolódik, hogy a kölcsönbeadó munkáltató és a kölcsönvevő egymás közt megosztva gyakorolja a munkavállaló felett a munkáltatói, illetve irányítási jogköröket. A munkáltatói jogkörök megosztásának terjedelme eltérő lehet az egyes szerződő felek közötti megállapodástól függően - a munkaviszony létesítésének és megszüntetésének joga azonban minden esetben a kölcsönbeadó munkáltató, az átengedett munkavállaló tevékenységének közvetlen irányítása pedig mindenkor a kölcsönvevő joga. 
A munkaerő-kölcsönzés lényegi feltétele, hogy ténylegesen kizárólag munkaerő rendelkezésre bocsátása történik; jogszerűen akkor, ha a fenti fogalmi elemek mindegyike megtalálható a jogviszonyban. Vagyis a felek közötti megállapodás célja a munkaerő átengedése, annak ideiglenessége, ellenérték kikötése, illetve a munkáltatói jogkörök megosztott gyakorlása.

Ellenőrzés során felmerülő problémák

A munkaerő-kölcsönzés terén gyakran fordulnak elő kérdéses jogviszonyok. Különösen az építőipari tevékenységek körében problematikus, hogy egy adott építési munkahelyen gyakran több munkáltató munkavállalói is végeznek tevékenységet egy-egy szakfeladat ellátása érdekében. Természetesen nem jelent munkaerő-kölcsönzést az alvállalkozónak az a tevékenysége, amikor egy beruházáson belül meghatározott részfeladat ellátását végzi, az általa alkalmazott munkaerővel (pl. villany- vagy vízvezeték-szerelés), a szakfeladat közvetlen irányítását bár önállóan látja el, ugyanakkor a fővállalkozó építésvezetője is jogosult – a feladatok összetettségéből adódóan – közvetlenül is utasítást adni az alvállalkozó munkavállalói részére. Ha az alvállalkozó csupán munkaerőt bocsát rendelkezésre, önálló – szakmai – irányítási feladatot azonban nem lát el a munkavállalói felett, az viszont munkaerő-kölcsönzési tevékenységnek tekintendő.  
El kell határolni a munkaerő-kölcsönzési tevékenységet a munkaerő-közvetítési tevékenységtől is. E két tevékenység esetében az elhatároló szempont a munkaviszony fennállása: munkaerő-kölcsönzés esetén a munkavállaló munkaviszonyban áll a kölcsönbeadó munkáltatóval, míg munkaerő-közvetítés esetén a közvetítő cégnek nem munkavállalója a kiközvetített munkaerő.
A munkaerő ideiglenes átengedésének akadnak ugyanakkor olyan – legális – formái is, amelyek sok hasonlóságot mutatnak a munkaerő-kölcsönzéssel: más munkáltatónál végez vagy végezhet munkát a hagyományos fogalom-használat szerint kiküldetés, kirendelés alapján munkát végző, vagy más munkáltatónak ideiglenes átengedett munkavállaló.